Détári Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Détári Lajos

Személyes adatok
Születési dátum	1963. április 24.
Születési hely	Budapest, Magyarország
Poszt	középpályás
Junior klubok
1972-1973 1973-1980	FC Aszfaltútépítők Budapesti Honvéd
Profi klubok1
Évek	Klub	Mérk. (gól)*
1980-1987 1987-1988 1988-1990 1990-1992 1992-1993 1993 1993-1994 1994-1996 1996-1998 1999 1999-2000 2000-2001 2001	Budapesti Honvéd Eintracht Frankfurt Olimpiakosz Bologna FC Ancona Calcio Ferencvárosi TC Genoa CFC Neuchâtel Xamax Sankt Pölten BVSC Dunakeszi VSE SC Ostbahn XI Wien TJD Felsőpatony	134 (72) 033 (11) 055 (33) 042 (14) 032 0(9) 013 0(1) 008 0(1) 038 0(12) 013 0(19) 017 0(8) 017 0(4) ? 0 5 0(4)
Válogatottság2
1984-1994	Magyarország	61 (13)
Edzőség
2000 ősz 2001 ősz 2002 tavasz 2002-2003 2003 2004 tavasz 2004 júl.-aug. 2005 tavasz 2005 nyár 2005-2006 2006 márc.-okt. 2007 tavasz 2007 2008 2008-	FC Bihor Csepel-Auto Trader Kispest-Honvéd ACB Lombard FC Haladás FC Tatabánya DVTK 1910 Nyíregyháza Spartacus FC Panserraikos Unione FC Budapest A válogatott pályaedzője Felsőpakony Egrofer SK FC Sopron FC Poros BFC Siófok
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a labdarúgó-bajnokságok adatait tartalmazzák. * Mérkőzések (Gólok száma)

Détári Lajos (Budapest, 1963. április 24.) hatvanegyszeres válogatott, négyszeres világválogatott labdarúgó, jelenleg az élvonalbeli BFC Siófok vezetőedzője.

Détári a magyar labdarúgás egyike az utolsó klasszisok közül. Játékosként megfordult Frankfurtban és az Oympiacosban is. Edzőként eddig a legjelentősebb sikerét Szombathelyen érte el, ahol feljutott a Haladással az élvonlban. Détári még sehol sem töltötte ki a szerződését, nyolc év alatt 14 csapat kispadján fordult meg.

Tartalomjegyzék 1 Játékos pályafutás 1.1 A kezdetek 1.2 Légiósélet 1.3 Levezetés 2 Edzői pályafutás 3 Jegyzetek

[szerkesztés] Játékos pályafutás

[szerkesztés] A kezdetek

Détári Kispesten kezdte profi karrierjét, s 1980-ban, nem volt még 18 évesen, amikor debütált a Honvédban a Pécsi Dózsa elleni idegenbeli mérkőzésen. A következő szezontól már meghatározó tagja volt a csapatnak, s 1984-ben már a válogatottban is pályára léphetett Svájc ellen. Az 1986-os Mexikói VB-n is részt vett, s Kanada ellen gólt is zerzett. ^[1] 1987-ben Debrecenben játszott utoljára a Honvéd mezében egy 2-0-ás kispesti győzelmet hozó mérkőzésen.

[szerkesztés] Légiósélet

Ezt követően az Eintracht Frankfurtba szerződött, amellyel megnyerte a DFB-kupát. Az 1988. május 28-án Berlinben rendezett döntőben az ő 81. percben szerzett találatával diadalmaskodtak a VfL Bochum felett. Ennek ellenére a szezon végén távozott, s 18 millió német márkáért Görögországba szerződött.

Az Olympiacos Pireusnál eltöltött két esztendő alatt bajnokságot nem sikerült nyernie, de utolsó évében görög kupát nyert. A két szezon alatt szerzett 33 bajnoki góljának köszönhetően a szurkolók kedvence volt, s a mai napig nagy tisztelet övezi, a klub stadionjában névre szóló széke van.

1990-ben Olaszországba igazolt, ahol a Genoa játékosa lett. Az olasz klubbal az UEFA Kupa negyeddöntőig menetelt és Alpok Kupát (Coppa delle Alpi) nyert. 1992-ben átigazolt az Anconához, ahol 11 gólt szerzett. Rövid ferencvárosi kitérő után újra a Genoa játékosa lett, de mindössze 8 mérkőzésen lépett pályára.

1994-ben végleg elhagyta Itáliát, s Svájcba szerződött. A Neuchâtel csapatával bronzérmet szerezett, s megválasztották az év játékosának. Két év után újra országot váltott, s Ausztriába igazolt. A másodosztályú Sankt Pöltenhez igazolt, ahol 13 mérkőzésen szerepelt, de ezeken is elért 8 gólt.

[szerkesztés] Levezetés

1999-ben tért haza újra Döme, s a BVSC-ben játszott, majd Dunakeszire igazolt. Ezek után már az edzőségre készült, s edzősködése mellett focizott még külföldön, előbb visszatért Ausztriába, majd a magyar lakta szlovák Felsőpatony negyedosztályú csapatához igazolt^[2]. A klubnál nagy felhajtás fogadta, bemutatkozó sajtótájékoztatójára 9 TV társaság volt kíváncsi^[3], s ünnepi keretek közt nyújtották át neki a 10-est mezt. Első mérkőzésén a Nagylúcsnak két gólt rúgott, de annak ellenére, hogy a késöbbikeben is jól szerepelt, a csapat gyenge eredményeket ért el. Végül 2001-ben visszavonult, miután elfogadta a Csepel vezetőinek ajánlatát.

Détárinak a szlovák klub vezető nagyszabású búcsúmérkőzést akartak szervezni^[4], ahol a "Détári barátai" mérkőztek volna meg a legjobb felvidéki játékosokkal kiegészülő Felsőpatony ellen. A gála végül elmaradt, mert a magyar közvélemény felháborítónak találta, hogy a magyar labdarúgás egyik legnagyobb alakja külföldön búcsuzzon el. ^[5]

[szerkesztés] Edzői pályafutás

Détári még játékos karrierje befejezése előtt edzőnek állt, 2000 szeptemberében írt alá egy évre az FC Bihor Oradeához, amelyhez akkor érkezett új tulajdonos, Marius Vizer személyében^[6]. Munkáját azonban nem tudta befejezni, mert szezon közben menesztették.

2001 őszén, miután befejezte pályafutását, Török József hívására Csepelre szerződött szintén egy évre.^[7] Fél év után azonban ismét váltott, ám ezuttal nem azért mert menesztették, hanem úgymond előre lépett.

2001 telén ugyanis megkereste nevelőegyesülete a Kispest Honvéd, mivel az Újpest kivásárolta az addigi edzőt, Glázer Róbertet. Miután a csepeli vezetők elengedték fél plusz 2 évre írt alá^[8]. Kispesten az elvárás a középmezőny volt, amit év végére teljesített is a csapat, 7. helyen zárt. A következő szezon előtt a csapat elindulhatott az Intertotó-kupában, de a Vilinius ellen kiestek Détári irányításával^[9]. A bajnoki rajtot azonban már nem vele kezdte el a Kispest, mert annek ellenére, hogy teljesítette az elvárásokat, a rajt előtt a klubhoz érkező új tulajdonos, Piero Pini nem Détárival képzelte el a jövőt, hanem Fitos Józseffel.

Nem sokáig maradt klub nélkül, 2002 novemberében ugyanis felkérték a hanoi ACB vezetőedzőjének^[10]. Détári nem egyedül szerződött Vietnamba, vele tartott volt kispesti focistái Lázár Vilmos és Téger István is, valamint Kovács Béla és Kenesei Zoltán is.^[11] Három hónap próbaidőre írt alá, azonban hat hónapig húzodott a kaland, ekkor az elmaradó sikerek miatt közös megegyezéssel távozott.

Miután hazatért rögtön talált csapatot, a másodosztályú szombathelyi Lombard Haladáshoz szerződött^[12], ahol ismét Glázer Róbertet váltotta. A vasi egylet tíz fordulóval a vége előtt hét pontra volt a feljutó helytől, s Détáritól várták, hogy vele elérjék azt. Bár az első mérkőzésen vereséget szenvedtek, parádés hajrával végül élvonalba jutott a gárda. Ez volt Détári edzői karrierjének első igazi sikere. Az NB1-ben is jól indult a Haladás, s éppen ezért volt meglepő, amikor a Videoton 3-0-ás legyőzése után lemondott Détári Lajos^[13]. A lemondását azzal indokolta, hogy összeveszett a klub elnökével, Bíró Péterrel.

Détárit 2003 decemberében ismét csapatához hívta Török József, de azúttal Tatabányára^[14]. Az NB II alsó régiójában tanyázó együttessel szinte csodát művelt, majdnem elérték az osztályzós helyezést. Év végén előbb szerződést hosszabítottak^[15], majd végül mégis távozott.

Az élvonalba akkor feljutó DVTK 1910 ajánlatát fogadta el, s Őze Tibort váltotta a kispadon^[16]. Csakhogy a diósgyőri klub nem kapott az induláshoz nélkülözhetetlen klublicencet, ezért nem indulhatott a bajnokságban^[17]. Ugyanakkor a Balaton FC Miskolcra költözése után felajánlották neki, hogy irányítsa együtt a csapatot Kiprich Józseffel, de Détári ezt elutasította^[18]. Így hoppon maradt, miután Tatabányán már megegyeztek Sisa Tiborral.

Az 2004-2005-ös őszi szezonnak kispad nélkül vágott neki, egészen a hatodik fordulig maradt így, amikor menesztették Nyíregyházán a Herédi-Várhidi duót, s kötöttek Détárival fél plusz egy éves szerződést^[19]. A klub télen Détári kérésére nagy átalakításon ment keresztül tizenöt játékost elküldtek, s helyükre tíz új érkezett^[20]. Ennek ellenére a csapat nem ragadt meg az élvonalban, s a kiesést követően Dömétől elköszöntek.

2005 nyarán visszatért játékoskori sikereinek színhelyére, s a görög másodosztályú Panserraikoshoz igazolt^[21]. A cél az élvonalba jutás volt, azonban rövidre sikeredett az együttműködés. Már a második bajnoki előtt felfüggesztették állásából, mert vitába keveredett a klub elnökével.^[22]

Ezek után Détári az ötödosztályú budapesti kiscsapathoz, az Unione FC-hez szerződött. A csapat irányításával megnyerte a bajnokságot, azonban nem tudta vállalni az NB3-at.^[23]

2006 márciusában Kisteleki István felkérte a válogatott pályaedzőjének, s 2007 novemberéig szóló szerződést kötöttek^[24]. Már az első tétmérkézősen, a norvégok ellen hazai 1-4 után a közönség kórusban követelte Bozsik és Détári lemondását, de ekkor még helyén maradtak. A szégyenteljes máltai kudarc után pedig már közutálatnak örvendett a két edző, s 2006 októberében az MLSZ vezérkara győri ülése után menesztette a kapitányt.^[25] Détári sem maradhatott posztján, előbb felfüggesztették, majd 2007 januárjában bontottak vele szerződést.^[26]

A menesztése után három nappal foglalta el az ötödosztályú Felsőpakony vezetőedzői tisztségét^[27]. Áprilisban megkereste a Ferencváros^[28], de végül az igazgatótanács nem őt választotta, így maradt Felsőpakonyban.

2007 júniusában korábbi nagyváradi főnöke, Marius Vizer hívta Sopronba, aholvá 1+2 évre írt alá^[29]. Első bajnokiján Détárit elküldték a kispadról, s három mérkőzésre eltiltották, mert megsértette Solymosi Péter játékvezetőt^[30]. Az FC Sopronnál közben tulajdonosváltás történt, s az új tulajdonos, Antonio Righi a Mór elleni Magyar Kupa mérkőzés után menesztette^[31].

2008 januárjában megkereste a görög FC Poros vezetősége, hogy legyen a csapat edzője^[32]. Bár megegyezett a Tatabányával^[33], a tulajdonos végül nem őt, hanem egy külföldi edzőt szerződtetett, így Détári a görögökhöz írt alá.

2008 júniusában Détárit az élvonalbeli BFC Siófok csapatának vezetőedzőjévé nevezték ki^[34].

[szerkesztés] Jegyzetek

Magyar keret - 1986-os labdarúgó-világbajnokság
1 Disztl P. | 2 Sallai | 3 Róth | 4 Varga | 5 Kardos | 6 Garaba | 7 Kiprich | 8 Nagy A. | 9 Dajka | 10 Détári | 11 Esterházy | 12 Csuhay | 13 Disztl L. | 14 Péter | 15 Hannich | 16 Nagy J. | 17 Burcsa | 18 Szendrei | 19 Bognár | 20 Kovács | 21 Hajszán | 22 Andrusch | Szövetségi kapitány: Mezey