Budapest VI. kerülete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Budapest VI. kerülete
Budapest VI. kerületének címere
Elhelyezkedése Budapesten belül (zöld)
Koordinátái: é. sz. 47°30′34.8’’, k. h. 19°4′11.4’’47.5096666667, 19.0698333333
Összefoglaló elnevezése	Terézváros
Irányítószámai	1061-1068
Népesség (2003)  - Népsűrűség (20.)	42 614 fő 17 905 fő/km²
Városrészek	Terézváros
Terület	2,38 km²
Polgármester	Verók István (MSZP)
Weboldal: http://www.terezvaros.hu

Budapest VI. kerülete Budapest második legkisebb területű kerülete. Hagyományos elnevezése, melyet a kerületi önkormányzat is használ: Terézváros.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Városrészek 3 Története 3.1 A kezdetek 3.2 19. század 3.3 A 20. századtól napjainkig 4 Közlekedés 5 Kerületi média 6 Külső hivatkozások 7 Irodalom

[szerkesztés] Fekvése

A pesti oldal egyik kerülete. Északról Budapest XIII. kerülete, északkeletről a XIV. kerület, délkeletről a VII. kerület, végül nyugatról az V. kerület határolja.

Jelenleg a Dózsa György út, a MÁV váci vonalának felüljárója, Városligeti fasor, Lövölde tér, Király utca, Deák Ferenc tér, Bajcsy-Zsilinszky út, Nyugati tér, Váci út, Lehel út, Bulcsú utca, MÁV terület által közbezárt területet nevezik Terézvárosnak.

Talaja: folyóhordalék (homok, kavics, agyag: a mai Nagykörút vonalában húzódó Duna holtágának és a Rákos pataknak volt árterülete). Átlagos tengerszint feletti magassága 103-104 méter.

[szerkesztés] Városrészek

Jelentős különbségek vannak a kerület egyes részei (pl. az Andrássy úti villanegyed és a Nyugati pályaudvar környéke) között. A Nyugati pályaudvar–Nagykörút–Podmaninczky utca–Izabella utca vonalától nyugatra (a Belváros felé) eső terület a Belső-Terézváros, míg ettől keletre (a Városliget felé) a Külső-Terézváros, avagy Pacsirtamező található.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A kezdetek

A 18. századra Pest város falai között (nagyjából a mai Kiskörút vonala) már nem volt elegendő hely, így a népesség a Pest határában lévő területeken is elkezdett letelepedni. 18. században a mai Szövetség és Szív utca vonalán túl művelésre és megtelepedésre alkalmatlan homoksivatag húzódott. Eleinte majorságok, később kertek és szőlőültetvények borították a területet. 1726-os városi (pesti) rendelet szerint a területet kötelesek fásítani és mint kertet művelni tulajdonosaik. Szántónak vagy gabonaneműek termesztésére nem volt szabad felhasználni. Az 1730-as években már „tetszetős gyümölcsösök, szőlők és bennük itt-ott présházak találtattak”. Mivel a termésre vigyázni kellett, így a gazdák elkezdtek építkezni. A területet (gyakorlatilag a Duna és a mai Kerepesi út közötti földcikket) ekkor Felső Külvárosnak nevezték. Az első Felső Külvárosi házak a Váci kapun túl a marhavásár felé (a mai Bajcsy-Zsilinszky úton) a Király és Paulay Ede utca között épültek. 1733-ban kezdték vezetni a telekkönyvet, ekkor 11 házat tartottak nyilván. A század közepére már 251 ház található itt. 1768-ban 366, 1790-re több mint 500 ház, a század végére már Pest legnagyobb külvárosa. Többnyire tág, udvaros, falusias jellegű házak találhatók itt, melyekhez gyakran kisebb-nagyobb kert is tartozott.

1751. augusztus 4-én Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc császár meglátogatta Pest-Budát (ekkor már több mint 200 éve nem járt itt magyar uralkodó). A látogatás emlékére 1777-ben a Felső Külvárost elnevezték Terézvárosnak.

Városerdő/Városliget mocsaras terület volt, 1755-ben kezdték a fásítást, de felügyelet híján lelegelték a környéken tartott állatok. A fásítást folytatták, II. József és Mária Terézia erdőtörvénye nyomán 1794-re a terület nagy részét akác és eperfa borította.

1783 júniusában Valero Tamás és István telket vesz selyemgyártáshoz („homokos, terméketlen és műveletlen rész”), így létesül az első pesti gyár. A terézvárosi lakosok vagy a selyemgyárban, vagy a szőlő- és eperfa-földeken dolgoztak.

1799-ben 2000 napszámos dolgozik a Városligetben, a mocsarat (Ökör-dűlő) csapolják le, nyár- és vadgesztenyefákat ültetnek.

1799. július 15-én megtartják az első pesti szabadtéri színielőadást a Skopeck-kertben (a mai Epreskert környéke). Friedrich Ferdinand Möller Graf von Waltron, oder die Subordination című darabját mutatják be.

[szerkesztés] 19. század

A 19. század első felében a házak száma csaknem megduplázódott, egyrészt újabb területek felhasználása, másrészt a meglévő területek sűrűbb beépítése miatt. A mai Jókai és Kertész utcától nyugatra lévő terület ekkorra már sok emeletes házzal épült be, a parcellázások és sűrűbb beépítések révén számos új utca alakult ki (pl. Klauzál, Holló utca). Ezt az egyre inkább városiasodó, kézművesek és kiskereskedők által lakott részt a Rákosárok mellett fekvő majorságok széles sávja választotta el a Városárok mellett kialakult szegényes, falusias jellegű területtől. A Városárkot (Liniengraben) a pestis elleni védekezésként 1771 körül hozták létre a mai Szív utca–Rottenbiller utca–Fiumei út–Orczy út vonalán.

1825-ben „csak a Terésia város körzetében három triviális iskolák vannak felállítva, hogy a legszegényebb ember is gyermekét az írásban és számvetésben taníttassa, egyszersmind az Ország Nyelvében a Magyar Nyelvtan is gyakoroltassék és Magyar Polgárnak neveltessék”. A „Nemzeti Iskola (mai Lovag utcai iskola) három osztályaiban” 545 rác, német, szerb, horvát és magyar fiú és leány kezdte el tanulni a magyar ábécét.

Ekkoriban még a közművek igen hiányosak voltak, csatornázásnál nem lehet beszélni „hálózat”-ról. Például egy korabeli jelentés szerint „a város legnépesebb része, mint a Király utca nagy részben nélkülözi a csatornát”. Az 1846. évi lapokban adják hírül, hogy a város főcsatorna-hálózatának tervezésére bécsi szakértőket hívnak, mert a legtöbb helyen még nyílt árkok vezetik el a szennyvizet. Bár Terézváros legtöbb utcája ki van kövezve gránitkockákkal, a mellékutcák sokszor futóhomokosok, sárosak.

A Szabadságharc után Haynau idején a lakosságszám kissé csökkent. Valószínűleg az osztrák és magyar hatóságok közbiztonságra való törekvése gyújtatja meg a Király utcában a gyéren pislákoló gázlámpákat. A Kiegyezés után a Közmunkatanács 3.§/d. rendelete kimondja, hogy „a fővárosban – az áruforgalom könnyítése érdekében, ezen kívül közegészségügyi szempontból is – kellő szélességű főútvonalakat kell létrehozni”. Terézváros ekkor két széles országút – a Váci és Kerepesi út – között terült el. Nem ilyen széles, de kétségkívül a legforgalmasabb útja a Király utca – a hajdani dűlőút –, melyen a Belvárosból, illetve oda szállították az árukat. Mivel a Városligetet is egyre többen látogatták, ez az utca már szűknek bizonyult. Ekkor Terézvárosban annyian laktak, mint Kaposváron vagy Tolnán.

Ezt az állapotot kívánták megszüntetni a Sugárúttal, melynek ötletét gróf Andrássy Gyula vetette fel. Ellenzői csak azt kérdezték: miféle országút folytatása lenne az új sugárút? Pedig az igazi probléma az volt, hogyan lehetne levegővel ellátni a főváros legsűrűbben lakott és legnagyobb kerületét. Végül 1870 decemberében a képviselőház rábólintott a tervekre, és a kormány megszavazta az első 24 millió forintot a kisajátításokra (előtte a kisajátításról kellett törvényt hozni, mivel a Sugárút építéséhez meglévő telkeket kellett felhasználni). A Sugárút építése így elkezdődött, amikor a kormány 1871-ben újabb grandiózus ötlettel állt a Képviselőház elé: a Nagykörút tervével. A Nagykörút építése 1871-ben el is kezdődött.

Ebben az időszakban Pest teljesen átépült, évekig nem volt jóformán olyan rész, ahol éppen ne dolgoztak volna kubikusok vagy mesteremberek. (Az Operaház, Bazilika, az Oktogon palotái, a Nyugati pályaudvar is ekkor épült.) A tíz évig tartó első szakasz után, Tisza Kálmán miniszterelnök érdeklődése nyomán, elindult a Sugárút második szakaszának építése is (az Oktogonon túl).

A Szív utcától keletre eső terület – ahol még 1870-es években is szőlők, kertek feküdtek – a 19. század végén a Sugárút (Andrássy út) építésével párhuzamosan, illetve azt követően kezdett el – kissé vontatottan – beépülni.

A városegyesítéskor, 1873-ban Terézváros 73 760 lakosával Budapest legnépesebb kerülete volt (egész Budán – Óbudával együtt – ekkor összesen 70 000-en éltek). A nagysága és népsűrűsége miatt a kerületet kettéosztották: a Király utcától északra a VI., délre a VII. kerületet hozták létre. 1882-ben a VII. kerület Erzsébetváros néven kivált Terézvárosból.

A körúti villamos egy sínpáron 1887. november 27-e óta közlekedik a Körút akkor befejezett szakaszán: a Király utca és a Nyugati pályaudvar között. A Magyar Királyi Operaházban az 1884. szeptember 27-i megnyitó óta műsoron van a Erkel Ferenc Bánk Bán című műve.

A Millenniumi építkezések természetesen teljesen átalakítják a kerület képét. A Sugárút, az európai kontinens első Földalatti Vasútja és számos más látványos beruházás alakítja Terézvárost. A Műcsarnok Schickedanz Albert építész tervei alapján elkészült a Millenniumra, de a Szépművészeti Múzeum csak a századfordulón, 1900–1906 között épült fel. A Millenniumi emlékművet azonban csak 1929. május 26-án adták át hivatalosan. 1932-ben nevezik el a teret Hősök terének. A Millenniumi ünnepségek a Városligetben és környékén zajlottak. Feszty Árpád körképe – a Magyarok bejövetele, amely ma Ópusztaszeren látható – a Szépművészeti Múzeum helyén felállított Rotundában volt először kiállítva.

[szerkesztés] A 20. századtól napjainkig

Sok bérház is épült a kerületben, melyek bár kívülről díszesek, belülről zsúfoltak, sötétek, egészségtelenek voltak. 1906-ban Bárczy István polgármester programreformjában kijelentette, hogy „jobb és egészségesebb lakásokat kell építeni a városnak”. Ezt ugyan nem vitte véghez teljesen, de sok lakóházat, iskolát verekedett ki a képviselő-testülettől.

I. világháborúban az iskolákat kórházakká alakították, ott látták el a sebesülteket.

1930 májusában a XVIII. tc. Budapest közigazgatási átszervezése jelentősen érintette a Terézvárost. A XIV.kerület 3 korábbi (a VI., VII. és X.) kerületből jött létre, legnagyobb részét (Dózsa György út–Ajtósi Dürer sor–Hermina út–Erzsébet királyné útja–Körvasútsor–Nyugati pályaudvar–Szobi vasút) éppen Terézvárosból szakították ki. A XIII. kerület kapta a Dózsa György (akkor Aréna) úttól a Nyugati pályaudvar felé eső részt: a Vágány utca–Szent László utca–Újpest közigazgatási határa–Váci út–Aréna út közti földdarabot. Ekkor Terézváros a négy legkisebb kerület egyike lett (IV.: 0,3 km², I.: 2,3 km², VII.: 2,5 km², VI.: 2.9 km²). 107 349 lakossal és 37 030 fő/km² népsűrűséggel azonban az élvonalban maradt, csak a VII., VIII. és IX. kerületek előzték meg.

A II. világháború végén a Nagymező utca 37–39. pincéjében Szentgyörgyi Albert vezetésével polgári ellenálló csoport szervezkedik. A SZIR (Weinberger Dezső vezette) csoport tagjai kézigránátos támadást intéznek a Nyilaskeresztes Párt Székháza – Andrássy út 60., ma a Terror Háza – ellen. Terézváros 1945. január 18-án szabadult fel.

1970-re Terézváros területe 2,72 km² ^[forrás?]. Lakossága 88 000 fő, ebből 38 000 férfi és 50 000 nő ^[forrás?]. Ekkor 1351 házat tartottak nyilván a kerületben, az utakon 1817 lámpatest világított és 900 nyilvános telefonfülke volt.

A későbbi területrendezések során tovább csökkent Terézváros területe, mára csupán 2,38 km².

[szerkesztés] Közlekedés

Mind a felszíni járatoknak, mind a metrónak illetve a Földalatti Vasútnak köszönhetően a tömegközlekedéssel legjobban ellátott kerületek egyike. Itt van a Nyugati pályaudvar, amelynek elődjétől, az Indóháztól indult 1846-ban hazánk első vasútvonala.

[szerkesztés] Kerületi média

• Terézvárosi Kábel TV
• Terézváros (az önkormányzat lapja)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Terézváros a Vendégvárón
• A VI. kerület irányítószámai
• Irányítható webkamera az Oktogonnál

[szerkesztés] Irodalom

• Szabó Ferenc: Terézváros Budapest szívében (könyv + CD), 1998, ISBN 9630355779
• Pille György: A Terézváros kétszáz éve (Riporttörténet), 1970, VI. ker. Tanács VB
• Varsányi Erika: Terézváros (Budapest városrészei), 1999, ISBN 9639089443
• Bácskai Vera: Pest város topográfiai mutatója (Terézváros), 1982, ISSN 0133–6908, ISBN 963014052
• Spiegler Gyula Sámuel: Adalékok Budapest Székesfőváros Történetéhez, Teréz- és Erzsébetváros, 1904, Budapest
• Sódor Alajos-Végh Oszkár: Terézvárosi Kis Útikalauz, 1973, VI. ker. Tanács VB

Budapest kerületei
I. | II. | III. | IV. | V. | VI. | VII. | VIII. | IX. | X. | XI. | XII. | XIII. | XIV. | XV. | XVI. | XVII. | XVIII. | XIX. | XX. | XXI. | XXII. | XXIII.