Ballada

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A ballada (nemzetközi szó, végső eredete a provanszál balada „tánc”, a balar „táncolni” nőnemű múlt idejű melléknévi igeneve) több jelentésben használatos: egyrészt a dal egy sajátos formája, illetve az ebből kialakult zenei műfaj, másrészt a népköltészetben és a szépirodalomban az epikának egy lírai jegyeket is mutató költői műfaja. Ez utóbbi jellemzői gyakran az epikus irodalom más műfajaiban is megjelennek, prózai művekben is. Így pl. kisregények, elbeszélések esetében is beszélünk balladai (balladisztikus) stílusról.

Tartalomjegyzék

1 A ballada mint dalforma
- 1.1 Költészet
- 1.2 Zeneművészet
2 A ballada, mint epikai műfaj
- 2.1 Népköltészet
  - 2.1.1 Magyar népköltészet
- 2.2 Szépirodalom
3 A balladai stílus
4 Források
5 Lásd még
6 Jegyzetek

[szerkesztés] A ballada mint dalforma

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] Költészet

A lírai költészeten belül a dal egyik formájaként ismert ballada a középkorban született. Jellemzője, hogy három verszak után ugyanaz a versszak (refrén) megismétlődik. Énekelték, táncok kíséretére szolgált (lásd: táncdal).

[szerkesztés] Zeneművészet

A 19. században Frédéric Chopin írt először zongoraművet balladára, innen származnak a modern klasszikus zene balladai művei is.

A táncdal típusú ballada műfaja 20. századi könnyűzene stílusirányzataiban megjelent, így a (pop-ballada, rock-ballada és latin-ballada^[1]) mély érzelmekkel teli, lírai témákat dolgoz fel. Általában lassú vagy mérsékelt (közepesen gyors) ütemű zenére írnak ilyen balladákat.