B–24 Liberator

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült.
Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!

B–24 Liberator
B–24 Liberator
Műszaki adatok
Funkció	Bombázó
Gyártó	Consolidated Aircraft
Tervező	Isaac M. Laddon
Személyzet	7-10 fő
Első felszállás	1939. december 29.
Szolgálatba állítás	1941.
Gyártási darabszám	18 482
Ára	297 627 USD
Típusváltozatok	PB4Y Privateer XB-41 C-87 Liberator Express R2Y Liberator I
Méretek
Hossz	20,6 m
Fesztáv	33,5 m
Magasság	5,5 m
Szárnyfelület	97,4 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg	16 590 kg
Tömeg tüzelőanyaggal feltöltve	25 000 kg
Maximális felszállótömeg	29 500 kg
Hajtómű
Hajtómű	4 db Pratt & Whitney Twin Wasp R-1830
Teljesítmény	egyenként 900 kW (1200 LE)
Repülési jellemzők
Maximális sebesség	470 km/h 7600 m magasan
Utazósebesség	346 km/h
Hatósugár	3400 km
Legnagyobb repülési magasság	8500 m
Emelkedőképesség	5,2 m/s
Szárny felületi terhelése	256 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet	10 db 12,7 mm-es M2 Browning géppuska
Bombák	Rövid távon: 3600 kg-nyi bomba Hosszú távon: 2300 kg-nyi bomba Nagyon hosszú távon: 1200 kg-nyi bomba

A Consolidated B-24 Liberator II. világháborús amerikai bombázó repülőgép volt. A Liberátor nevet a brit légierőben kapta. Kifejlesztése 1939-ben kezdődött el, első bevetésére 1941-ben került sor. Tervezésénél azt a célt fogalmazták meg, hogy egy ellenálló, minden célra használható modell készüljön el. Annak ellenére, hogy a legnagyobb példányszámban készült amerikai bombázó volt, a B-17-es sokkal ismertebb bombázó volt. A II. világháború idején minden fronton harcolt. A B-17-el szemben a háborús sérüléseket kevésbé bírta, a nagy oldalviszonyú (oldalviszony= fesztáv négyzete/hordfelület) vitorlázó repülőgépszerű lamináris Davies szárnyak miatt nehezebben volt vezethető mint a B-17. Fel és leszálláshoz Fowler rendszerű segédszárnnyal rendelkezett. (Fowler szárny= hátrasikló része a szárnytő alsó felületének, ezzel a szárnytő felületét és íveltségét egyszerre lehetett növelni.) A korai változatok motorjai mechanikus, a későbbiek turbófeltöltővel készültek. Előnye volt a B-17-el szemben, hogy a szembe támadás elleni védelme jobb volt, mert a "G" széria 26. példányától megjelent a forgatható orrlövész torony. Ugyancsak előnyösebb volt az osztott oldalkormány motorhiba esetén. Az utolsó széria a B-24M volt. Különböző változatait szállításra, kiképzésre, tengerészeti járőrgépnek és bombázónak használták. Nagy hatósugarú együléses vadászgépek helyett nehézvadászként nem vált be.

[szerkesztés] Változatai

F-7 fényképező/ felderítő változat
C-87 szállító változat
AT-22 navigátorok kiképzésére repülő tanteremként
C-109 szállító és üzemanyagszállító változat
XB-41 a bombázók kisérésre szánt nehéz vadász 14 db nehézgéppuskával bombateher helyett. Nem vált be.