Alessandro Volta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Alessandro Volta

Született:
1745. február 18. Como
Meghalt:
1827. március 5. (82 évesen) Como

Alessandro Volta, gróf (magyarosan Volta Sándor, teljes nevén Alessandro Giuseppe Antonio Anastasio Volta) (Como, 1745. február 18. – Como, 1827. március 5.) olasz fizikus, az elektromos áram elméletének kidolgozója, a víz elektrolízisének felfedezője és a kénsavoldatba merülő cink- és rézelektródból álló Volta-elem (galvánelem) feltalálója.

Tartalomjegyzék

1 Életpályája
2 Egyéb találmányai az elektromosság terén
3 Művei
4 Forrás
5 Lásd még
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Életpályája

Gondos nevelésben részesült. Tanulmányainak elvégzése után 1774-ben szülővárosa gimnáziumában a fizika tanárává nevezték ki, majd 1779-ben pedig a paviai egyetemre, szintén mint a fizika tanárát hívták meg. A következő évekre esnek Volta utazásai szülőföldjén, Svájcban és Németalföldön, mely utazásokat arra használta fel, hogy korának nagy tudósaival személyes ismeretséget kössön. 1801-ben Napóleon Párizsba hívta meg, hogy az Institut-nek bemutassa a galvánláncra vonatkozó kísérleteit; később a becsületrend tisztjévé tette, a vaskorona-rendet adományozta neki és Itália grófjává és szenátorává nevezte ki. 1804-ben lemondott tanári állásáról. Miután Olaszország osztrák főhatóság alá került, I. Ferenc Voltát a padovai egyetem filozófiai fakultásának igazgatójává tette. E hivatalt azonban csak 1819-ig viselte, amikor végképpen búcsút mondott a nyilvános életnek és hátralevő éveit családja körében töltötte el. Volta érdemeit még életében méltányolta hazája és a külföld egyaránt. A Societa Italiana, a párizsi Institut és a Royal Society tagjává tette, sőt az utóbbi társulat 1794-ben Copley-éremmel jutalmazta érdemeit. Szülővárosában szobor őrzi a nagy tudós emlékezetét. Érdemei az elektromosság terén oly nagyok, hogy e tekintetben alig van tudós, ki vele versenyezhetne. Galvani kutatásaiból indulva ki, arra a következtetésre jutott, hogy bármely fémekből álló lánc elektromossági állapota ugyanaz, mint hogyha végpontjaik közvetlenül érintkeznének. Ez a Volta-féle elektromossági alaptörvény. Zárt fémlánc nem idézhet elő tartós áramlást, ahhoz másodrendű elektromotorok, azaz folyadékok szükségeltetnek. ha egy ekként keletkezett kombináció végpontjai érintkeznek, az elektromosság folytonosan kiegyenlítődik, feszültsége azonban az érintkezési ponton azonnal helyreáll. Ez a galvánáram. A másodrendű vezetők Volta szerint nem elektromotorok, hanem csak vezetők. Ezen elmélet alapján szerkesztette meg elektromos oszlopát, melynek jelenségeit a dörzsölési elektromosság által igyekezett megmagyarázni. Az oszlop fiziológiai hatása gyengébb, mint a leideni palacké, melegségi tüneményei azonban erősebbek. Oszlopán kívül Volta még egy tálcakészüléket is alkalmazott.

A Tempio Voltiano, Como

[szerkesztés] Egyéb találmányai az elektromosság terén

az elektrofór (1775);
az eudiométer, amellyel a levegőben foglaltató oxigén és nitrogénnek viszonya vizsgálható és a szalmaszál-elektrométer.

[szerkesztés] Művei

Műveinek a legnagyobb részét Antinori adta ki Collezione dell' opere del Cav. Conte A. V. (3 kötet, 3 részben, Firenze, 1816 címen.

[szerkesztés] Forrás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas Nagy Lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont.