Abádszalók
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Abádszalók | ||
|---|---|---|
|
||
| Közigazgatás | ||
| Ország |  Magyarország |
|
| Régió | Észak-Alföld | |
| Megye | Jász-Nagykun-Szolnok | |
| Kistérség | Tiszafüredi | |
| Rang | város | |
| Irányítószám | 5241 | |
| Körzethívószám | 59 | |
| Népesség | ||
| Népesség | 4677 (2001) | |
| Népsűrűség | 35,37 fő/km² | |
| Földrajzi adatok | ||
| Terület | 132,23 km² | |
| Időzóna | CET, UTC+1 | |
| Elhelyezkedése | ||
  Abádszalók
|
||
Abádszalók egy város Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Tiszafüredi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Tiszafüredtől 20 km-re Jász-Nagykun-Szolnok Megyében, a Nagykunság észak-nyugati részén, a Közép-Tisza bal partján, a Tisza-tó mellett fekszik. 1895-ben egyesült Tiszaabádból és Tiszaszalókból.
A várost a Kisújszállás-Kunhegyes-Tiszafüred közötti kőút, és a város határát érintő Kisújszállás-Kál-Kápolna közötti 102-es vasút kapcsolja be az országos forgalomba. Nagyobb városok a környékén: Kunhegyes, Karcag, Kisújszállás, Fegyvernek, Szolnok, Tiszafüred, Törökszentmiklós, Mezőkövesd, Heves, Jászberény.
[szerkesztés] Abádszalók címere, zászlaja, lobogója
Abádszalók város önkormányzati címerét 1996-ban alkotta meg Szekeres István grafikusművész. A címer heraldikai leírása: „álló háromszögű pajzs zölddel és kékkel vágott felső mezejében kiterjesztett szárnyú, fejével jobbra fordult arany sas, csőrében arany koszorút tart; az alsó mezőben középen két függőlegesen lebegő, kifelé ívelt helyzetű ezüst csuka.” A pajzsot és a címer minden részletét fekete vonal határolja. Külső dísz: pajzs felett fekete „ABÁDSZALÓK” felírat.
A zászlóról a rendelet a következőket tartalmazza: „1:2 arányú (90*180 cm) fekvő téglalap ezüst mezővel, a szélein felül zöld, alul kék osztással /1/6, 4/6, 1/6, melyen a címer az első harmadban helyezhető el.”
„A lobogó 2:1 arányú (180*90 cm) álló téglalap a zászlónál megadott színbontásban, alján 10 cm-es arany rojttal; a címer a felső harmadban helyezhető el.”
Színek: Abádszalók a helység színéül a zöld, a fehér és a kék színt választotta, ami elsősorban az önkormányzati zászló és lobogó kék-fehér-zöld sávjában fejeződik ki. Ezek a színek az abádi és a szalóki örökség részei. A kék és fehér a külső-Szolnok egyesült vármegyék kék pajzsú, fehér gólyás nagyszerű címerében, de kezdettől színi jelképei Jász-Nagykun-Szolnok megyének is. A tájnak, az emberi létnek ugyanakkor a levegő – víz – fényen kívül fontos eleme a zöldellő határ, a föld, a termelés is. A zászló fehér színe a tisztaságot, az ártatlanságot, a győzelmet, a tökéletességet jelképezi, utal a fehér ruhában mennybe emelkedő Jézusra, de jelenti a világosságot és az isteni földöntúli fényt is. A kék: az ég, a levegő és a víz színe, a tisztaságot, az igazságot és a hűséget szimbolizálja. A zöld: a tavasznak, a feltámadásnak és a halhatatlanság reményének, a Paradicsomnak a színe. Jelenti a megújuló földi életet, a művelt tájat, az érintetlen természetet, az itteni gazdálkodás fontosságát, az emberi helytállást és a munka értelmét.
[szerkesztés] Története
A Kárpát-medencébe érkező magyar honfoglalók már a kezdeti időszakban tartósan megtelepedtek a mai Abádszalók területén is. A megtelepülők törzsi hovatartozásának kérdése azonban még napjainkban sem egyértelmű. Az ugyanakkor bizonyosnak mondható, hogy Abádszalók földje a X. század utolsó harmadára Árpád-házi, azaz fejedelmi birtok lett, a rajta lévő fontos átkelőhellyel (rév).
Az Aba nemzetség ősi birtokának részét képező Abád már Szent István alatt bizonyosan a létező települések sorába tartozott. Már Anonymus is említi nevét a Gesta Hungarorum-ban. „Taksony fejedelem pedig fiút nemzett, Géza néven Magyarország ötödik fejedelmét. Ugyanekkor érkezett a besenyők földjéről egy fejedelmi származású vitéz. Név szerint Örkénd apja Tonuzoba, akitől a Tomaj nemzetség származik. Taksony vezértől szálláshelyéül a kemeji vidéktől a Tiszáig terjedő földet nyerte, arrafelé, ahol most az abádi rév található. Az említett Tonuzoba egészen Taksony fejedelem unokája, Szent István király idejéig élt.” Tiszaabádot 1138-ban Obad néven említik először. 1251-ben Abád jelentős tiszai révhely volt és 1332-ben már temploma is volt. A reformáció 1571-ben érte el, de a 15 éves háborúban teljesen elnéptelenedett. [1697]]-ben a tatárok pusztították el, a templom romja 1,5 km-rel távolabb állt a mai falutól. 1712–1713-ban népesedett be újra, ekkor fatemploma épült, majd 1715-ben tornyot is kapott.
Szalók is létezett már 1248-ban, 1332-ben volt temploma is, mely a mai falutól délre levő kőkereszt helyén állott. A templom a 17. században a faluval együtt elpusztult, romjai 1772-ben még láthatók voltak. A falu csak 1717-ben népesült be újra, 1733-ban fatemploma is épült.
1697-ig Abád és Szalók lényegében lakott helynek tekinthető, annak ellenére, hogy 1671-től 1686-ig pusztaként említik a vármegyei jegyzőkönyvek. Abád 1715-ben népesül be újra. A birtokos Papp György telepít ide református családokat. Tisza-Szalókot szintén református telepesek szállták meg. Katolikus népességet nagy számban az 1770-es években telepítettek a községbe, akik csakhamar többségbe kerültek. Abád református többségben maradt. A településre oly jellemző három templom hűen jelképezi a valaha volt vallási megosztottságot, és a felekezetek számarányait. A vidék történetének ezen évtizedei valójában azt a periódust jelentik, amikor a régi kedves romokon a mai település kezdetei kiformálódnak.
1746-ban Szalókon új iskola épül. 1753-ban megkezdődik a református anyakönyvek vezetése Abádon, s 1761-ben Szalókon is. A katolikus egyháznál ez 1763-ban veszi kezdetét. Majd 1774-ben felszentelik a ma is álló műemlék jellegű római katolikus templomot. 1789-re felépül Szalók község református temploma is. Mindkét község 1876-ban nagyközségi státust kap. Tiszaabád és Tiszaszalók 1850-től több alkalommal egyesült és vált szét. A két településrész végleges egyesülésére, közakaratra 1896-ban került sor ABÁD-SZALÓK néven.
Abádszalóknak 1910-ben 7103 lakosa közül 7095 magyar volt, ma 4912-en lakják. Korábban Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Tiszai felső járásához tartozott.
A Tisza-tó létrehozása, a kiskörei vízlépcső megépítése (1973) jelentősen megváltoztatta a település életét, lehetőségeit. A tó szigetekkel tarkított, duzzasztással létrehozott 127 km2 nagyságú árterületéből a 14 km2-es egybefüggő szabadvíz felülete Abádszalóknál található, ezért itt épült ki a tó idegenforgalmi központja. Mára a vízisportokat, horgászatot, vadászatot kedvelő turisták paradicsomává vált.
2005-ben városi címet kapott.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Tiszaszalók mai református temploma 1811 és 1822 között épült. 1842-ben tetőzete leégett, majd 1924-ben újjal cserélték ki.
- Tiszaszalók római katolikus temploma 1744-ben barokk stílusban épült. A berendezés: a szószék, a keresztelőkút copf stílusú, és 1790 körül készült. Oltárképeit az abádszalóki születésű Kovács Mihály festette 1870-73-ban.
Babamúzeum: A kiállításon a Kárpát-medence 156 féle viselete 360 db babán (56 cm-es hiteles kicsinyített másolatok) látható. Illetve a világ 65 országának 226 db babája is megtekinthető, és a kiállítás folyamatosan bővül.
Abádi partifecsketelep: Több mint százötven madárfajt azonosítottak ezen a tájon. A természeti értékek közül kiemelkedik a védett természetvédelmi területen található abádi partifecsketelep.
Malom-fogadó: A Mikszáth út tiszai strand felé eső részén áll a Malom-fogadó, amely az Eppinger-féle malom volt. Itt működött 1912-13-tól az abádszalóki gőzfűrész és gőzmalom.
