A da Vinci-kód

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A filmadaptációt lásd A da Vinci-kód (film) szócikkben.

könyvborító

Mona Lisa

A da Vinci-kód Dan Brown amerikai regényíró, eredeti foglakozását tekintve művészettörténész regénye. A könyv 2003 legnagyobb könyvsikere volt az Amerikai Egyesült Államokban, majd nagy sikert ért el a Föld többi országában is, a bestseller lista élére kerülve. A da Vinci-kódot sokan a felnőttek Harry Potterjeként jellemzik. Sok elemző szerint a Harry Potter regények óta ez az első könyv, amely ismét tömegeket késztetett olvasásra. Világszerte könyvklubok, olvasócsoportok, rajongói honlapok, újságcikkek foglalkoztak és foglalkoznak vele, és így A da Vinci-kód nemcsak műfaja legsikeresebb könyve lett, hanem a legtöbb vitát kiváltó is. Mindazonáltal a mű az írója szerint sem akar több lenni annál, mint ami: egyszerű, szórakoztató olvasmány, krimi.

Tartalomjegyzék

1 Rajongói turizmus
2 Filmes változat
3 Rejtélyek és talányok
4 A történet
5 További könyvek és ellenkönyvek a témában
6 Kritikák a könyvvel szemben
7 Lásd még
- 7.1 Lásd még a könyvben előforduló kifejezéseket
8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Rajongói turizmus

A regényben szereplő szinte minden helyszín és minden műemlék, történelmi, vagy művészeti tárgy irányában „Da Vinci” turisták tömege indult el, önállóan és az utóbbi időkben már szervezetten Párizsba, a Louvre-ba, Angliába a Westminster-apátságba... A da Vinci-kód megjelenése óta turisták hada lepte el a skóciai rosslyni templomot, melynek fenntartói a műemlék védelme érdekében már korlátozták az épület látogatását. A Mona Lisát viszont új és tágasabb helyre telepítették át.

[szerkesztés] Filmes változat

A világsikert aratott regény jogdíját 6 millió dollárért vette meg a Sony Pictures Entertainment, hogy filmet készítsen belőle. A filmadaptációt Ron Howard amerikai filmrendező stábja forgatta le 2005–2006-ban. Premierje az Amerikai Egyesült Államokban 2006. május 19-én volt, a szinkronizált magyar változatot egy nappal korábban mutatták be Budapesten. Magyarországon a film bővített változata 2006. október 17-én jelenik meg DVD-n.

Részletesen lásd A da Vinci-kód (film) szócikkben.

[szerkesztés] Rejtélyek és talányok

Női alak Jézus mellett?

A könyv nyomán társasjátékok, rejtvény- és kódfejtő körök is alakultak. A rajongókat olyan rejtélyek is foglalkoztatják, mint:

Ki fogja a kést az Utolsó vacsora c. festményen?
A Jézus mellett látható női alak valóban Mária Magdaléna?
A Mona Lisa rejtélyes nőalakja helyett valóban Leonardo festette-e önmagát?
Lehet-e hamisítvány a Biblia?
Hogyan kapcsolható össze a Vatikán és az Opus Dei?

[szerkesztés] A történet

Figyelem! Alább a cselekmény részletei következnek, akár a végkifejlet is szerepelhet!

A párizsi Louvre Nagy Galériájában meggyilkolják Jacques Saunière-t, az intézmény kurátorát, aki egyben a titkos Sion-rend nagymestere. Meztelen holttestére a Vitruvius-tanulmányt idéző alakzatban találtak rá, hasán egy saját vérével rajzolt pentagrammal. Gyilkosa egy Silas nevű albínó, az Opus Dei tagja, aki a szervezet vezetője, Aringarosa püspök és egy titokzatos Mester parancsára szedte ki a rend által őrzött Szent Grálhoz elvezető zárókő (clef de voûte) rejtekhelyét Saunière-ből és a rend másik három vezetőjéből, majd mindannyiukat megölte. Silas elmegy a megjelölt helyre, ott azonban nem talál semmit – Saunière és társai hazudtak.

Leonardo da Vinci Vitrivius-tanulmánya

Mindeközben a rendőrség a Louvre-ba rendeli Robert Langdon amerikai szimbólumkutatót, akinek éppen aznap este lett volna találkozója Saunière-rel. Az áldozat utolsó erőfeszítéseivel több – első látásra érthetetlen – üzenetet is hátrahagyott, köztük a következőt: Find Robert Langdon, vagyis meg kell találni Robert Langdont. Bezu Fache kapitány, a nyomozás vezetője ez alapján Langdont sejti a gyilkosság hátterében. Megérkezik a gyönyörű Sophie Neveu, Saunière unokája is (ezt azonban Fache-ék nem tudják róla), azzal az ürüggyel, hogy kriptográfusként (titkosírás-szakértőként) segíthet Saunière utolsó üzenetének megfejtésében. Valójában viszont már érti az üzenetet, amely szerint neki kell megtalálnia Langdont, és azt is sejti, hogy mi Fache célja Langdonnal. Így megszökteti a férfit a Louvre-ből. Sophie és Langdon Saunière üzenetét követve a Zürichi Letéti Bankba megy, ahol meg is találják a zárókövet, egy cryptexet. A Leonardo da Vinci találmányának tulajdonított márványhenger egy ötbetűs kóddal nyílik, és üzenetet tartalmaz. Ha nem a megfelelő kódot használják, vagy feszegetni próbálják, a cryptexben lévő ecetes fiola eltörik, és az üzenet megsemmisül. Leonardo maga is a Sion-rend nagymestere volt.

Hosszas viszontagságok árán Sophie és Langdon eljutnak a Párizs melletti villájában élő Sir Leigh Teabinghez, a különc angol Grál-kutatóhoz, akitől azt remélik, hogy segítséget nyújthat a zárókő felnyitásához. Sophie-nak itt magyarázzák el, hogy a Grál, a Rózsa valójában nem más, mint Mária Magdolna, akit Jézus – ellentétben az egyház két évezredes, a „szent nőiséget” megtagadó tanításával – feleségül vett, sőt számos gyermekük született; a templomos lovagrend, majd utóda, a Sion-rend Mária Magdolna csontjainak, a történetet alátámasztó dokumentumoknak és a krisztusi leszármazottaknak az őrzésére szerveződött. Sophie megdöbbenve fedezi fel a történet elemeit Leonardo festményein, például az Utolsó vacsorán. Silas betör a kastélyba, de megkötözik; nemsokára azonban a rendőrség is megérkezik, így Teabing magángépén Londonba menekülnek. Felnyitják a zárókövet, amelyben egy újabb, feleakkora cryptexet találnak, továbbá egy tekercset, amelyen a következő vers szerepel:

Londonban egy lovag, pápa tette sírba.
Munkája gyümölcsét szent harag torolta.
Sírján keress gömböt, noha úgysem leled.
A Rózsa méhének titkát súgja neked.

Ügyesen megszökve a repülőtéren már várakozó hatóságok elől, Langdonék a versbeli utalások alapján egy, a templomosok által épített londoni templomba mennek. Azonban Teabing komornyikja, Rémy Legaludec, valójában a Mester alkalmazottja, és kiszabadítja Silast, majd elviszi a cryptexet és – „túszként” – Teabinget. Langdon és Sophie rászánják magukat, és hívják a rendőrséget, majd megfejtik a verset (a „lovag” valójában Sir Isaac Newton, aki szintén a rend nagymestere volt) és elmennek Newton sírjához, a Westminster-apátságba. Ott azonban már fegyverrel várja őket a Mester: Teabing. A kutató célja a Szent Grál megszerzése és az egyház titkainak leleplezése volt, ennek érdekében használta ki az Opus Deit és Silast is, a gyilkosságtól sem visszariadva. (Amikor már nem volt rá szüksége, Rémyt is megölte.) Langdon ügyes mozdulatokkal Teabing tudta nélkül felnyitja a cryptexet. Néhány perc múlva a rendőrség is megérkezik, és letartóztatják a kutatót.

Silas a rendőrökkel való lövöldözésben halálos sérülést szerez. Sophie és Langdon a cryptexben talált információ alapján a skóciai Rosslyn nevű templomos kápolnába mennek, ahol meglelik Sophie nagyanyját és öccsét, akikről a lány eddig azt hitte, autóbalesetben meghaltak. (Saunière biztonságosabbnak látta, ha a család két külön helyen él, sőt Sophie és az öccse nem tudnak egymásról.) Langdon, átlátva a cryptexbeli üzenet mélyebb értelmét, a Louvre mélyén talál rá a Grálra – és jobbnak gondolja, ha annak mivolta és helye továbbra is titokban marad.

Leonardo da Vinci

[szerkesztés] További könyvek és ellenkönyvek a témában

Martin Lunn: A da Vinci-kód megfejtése

Simon Cox: A da Vinci-kód feltörése

Sandra Miesel, Carl E. Olson: A da Vinci-blöff

Sharan Newman: A da Vinci-kód a történész szemével

Bart D. Ehrman: Tények és tévedések A da Vinci-kódban

[szerkesztés] Kritikák a könyvvel szemben

Bár a könyv bevezetője szerint „minden a könyvben szereplő tény megtörtént és pontos”, a történetben szereplő pontatlanságok – esetenként pedig a szerző által kreált események – száma olyan nagy, hogy annak felsorolása is könyv méretű; többek között egy ilyen kiadvány a Da Vinci Hoax (A da Vinci átverés). Ez természetesen csak akkor jelentett volna problémát, ha valaki a könyvet nem izgalmas krimiként, hanem tények forrásaként akarta volna kezelni. Azonban érthető a felháborodás, mert a könyv elején mégiscsak azt próbálja az író elhitetni az olvasóval, hogy minden dolog, helyszínleírás pontos a műben (a sok pontatlanság pedig egyértelműen megrengeti a mű igazságtartalmát), azonban a rengeteg pontatlanságról már csak azok szereznek tudomást, akik mélyebben foglalkoznak a témával. A legtöbb olvasó pedig sajnálatos módon teljesen igaznak hiszi a könyvet, így talán elkezdhetjük megérteni a sok felháborodást.

Hasonlóan a Harry Potterhez, ezek a könyvvel szembeni támadások nagy része a Római Katolikus Egyháztól eredeztethető. Például Tarcisio Bertone bíboros szerint olcsó hazugságok „A da Vinci-kód” című könyvben leírtak és felszólította a katolikus könyvesboltokat, hogy vegyék le a könyvet polcaikról, de ez sokak szerint a legjobb reklám a könyvnek.

A római katolikus egyház haladó iranyzátanak vélemenye szerint a regény egy érdekes krimi, amelynek protestáns kulturális gyökerekkel rendelkező írója figyelmen kívül hagyta a katolicizmus (az egyház dogmarendszerében is tükröződő) Szűz Mária iránti mély tiszteletét.

Nem csak a Római Katolikus Egyház támadta élesen a könyvet: több alkalommal beperelték más könyvek szerzői azt állítva, hogy a szerző az ő munkájukat plagizálta a művében. Például „Az abbé titka” című, magyarul 1994-ben megjelent kötet szerzői és Lewis Perdue, a „Isten lánya” és „A Da Vinci örökség” című regények írója. Az utóbbi ügyben a New York-i bíróság 2005. augusztus 5-én kihirdetett ítéletete szerint Dan Brown nem végzett másolást, tehát a műve egyedi. A művek között, mint más műveknél is találhatóak azonos szálak, de ez nem feltétlenül jelent plagizálást.

Létezik még olyan kritika is, miszerint a regény leginkább Umberto Eco művének, A Foucault-ingának felhígított, az amerikai piac által fogyaszthatóvá tett változatának tekinthető.