1952-es Formula–1 világbajnokság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az 1952-es Formula 1-es szezon volt a harmadik Formula 1-es világbajnoki szezon. 1952. május 18-án kezdődött, és nyolc verseny után szeptember 7-én ért véget.

1952-es FIA Formula–1 világbajnokság

Előző: 1951

Következő: 1953

Az első öt célba érkezőnek járt világbajnoki pont (8, 6, 4, 3, 2). 1 pontot adtak a leggyorsabb körért. A nyolcból csak a legjobb négy pontszám számított bele a világbajnokság végeredményébe. A pontokat, megosztott autókért, egyformán megosztották a versenyzők között, tekintet nélkül arra, hogy ki vezette többet az autót.

Alfa Romeo, képtelen volt finanszírozni egy új autót, ezért visszavonult a Forma 1-ből, annak ellenére, hogy annak első két szezonját uralta. Az Alfa Romeo visszavonulásával a Ferrari komoly vetélytárs nélkül maradt az 1952-es idényben. Nino Farina a Ferrarihoz igazolt, Fangionak pedig egy év eleji balesetben megsérültek a nyakcsigolyái, így az egész szezont kénytelen volt kihagyni. Alberto Ascari pedig kihagyta az évadnyitót, mert az Indinapolis 500-asra készült, ahol viszont eredménytelenül versenyzett. Az évad esélyesének Farinát tartották, legnagyobb vetélytársának pedig az egy évvel ezelőtti világbajnoki második helyezettet, Ascarit.

Az évadnyitóra, akárcsak egy évvel azelőtt, akkor is Svájcban rendezték meg, a Bremagarteni pályán. A Pole pozíciót az Alfa Romeótól a Ferrarihoz igazolt Nino Farina szerezte meg, a szintén Ferraris Piero Taruffi előtt. Farina vezette a versenyt, de a 16. körben motor problámák miatt kiállni kényszerült, ezért átvette francia csapattársa Andrea Simon autóját, de az 51. körben annak is meghibásodott a motorja. A győzelem így Pierro Taruffi ölébe hullodt, aki a verseny leggyorsabb körért járó egy pontot is magáénak tudhatta.

A második verseny az Indianapolis 500-as volt. Alberto Ascari is indult. Ő volt az egyetlen nem amerikai induló. De a verseny feladására kényszerült.

Az évad harmadik futamát, a Belga Nagydíjat, a Spa-Francorchamps-i pályán rendezték. A rajtrács első három pozícióját a Ferrarisok szerezték meg, Ascari-Farina-Taruffi sorrendben. A három Ferraris zavartalanul köröztek az élen, amíg Taruffi a 13. körben balesetet nem szenvedett, és azután már csak az Ascari-Farina páros autózott a mezőny előtt. A két ferraris bajnokesélyes közül Ascari bizonyult a gyorsabbnak, a 36 körös verseny végére már két percet vert Farinára, és a verseny leggyorsabb körét is ő futotta meg.

A szezon negyedik versenye a Francia Nagydíj volt, amit ezúttal új helyszínen, a Rouen-Les-Essarts pályán rendeztek meg. A rajtrács első három pozícióját ismét a három Ferraris pilóta szerezte meg, ismát Ascari-Farina-Taruffi sorrendben. És ezúttal minden probléma nélkül, mindhárman be is értek a célba. Az egyes pilóták gyorsaságát jól lelehet mérni az által, hogy Ascari egy kört vert Farinára, aki pedig szintén egy kört vert Taruffira. A leggyorsabb kört ismát Ascari teljesítette.

Az ötödik versenyen, az angliai Silverstone-ban, is Ferrarik indultak az első három rajtkockából, de ezúttal Farina-Ascari-Taruffi sorrendben. A versenyt viszont ismét Ascari uralta, megfutotta a leggyorsabb kört, és lekörözte a második helyen befutó csapattársát, Turaffit. Farina a hatodik helyen futott be, így nem szerzett pontot.

A hatodik futam, a Német Nagydíj volt a Nürburgringen. Az Ascari-Farina duó után a Gordini csapat két pilótája következett, és csak mögülük indult Taruffi és a szintén ferraris svájci, Rudi Fischer. A versenyt végül a négy Ferrari fejezte be az élen (Ascari-Farina-Fischer-Taruffi sorrendben). Ez minden idők legnagyobb Ferrari fölénye (és általában csapat fölény is) a befutók sorrendjét tekintve. A verseny leggyorsabb körét ismét Ascari futotta. Minthogy Ascarinak volt négy első helye és leggyorsabb köre, ezért már elérte az egy évad alatt elérhető legmagasabb pontszámot (4*9=36).A Forma 1 történelmében először fordult elő, hogy egy pilóta a világbajnokság utolsó futama előtt bebiztosította magának a bajnoki címet.

De Alberto ascari nem érte be ennyivel. Egy újabb nagydíjjal bővült a versenynaptár, a Holland nagydíj személyében, amit a Zandvoorti pályán rendeztek. Alberto Ascari újabb pole pozicíból indult rajt-cél győzelmet aratott, miközben a leggyorsabb kört is megfutotta. Fontos volt viszont ez a verseny a második és harmadik hely sorsa miatt. Ugyanis Taruffi 22 pontal rendelkezett, Farina viszont "csak" 18-al. Viszont Farina 3 verseny alatt gyűjtötte össze a pontjait, míg Taruffinak már négy versenyt számoltak. Döntő momentumnak bizonyult, hogy Taruffi nem vett részt a versenyen (Luigi Villoresi helyettesítette). Farina viszont a második lett Ascari mögött, és ezzel két pontal Taruffi elé került.

Az utolsó futamot, immár három éve hagyományosan, Monzában rendezték meg. Farina már csak egy első hellyel növelhette pontjai számát, Taruffinak Farina előtt kellett volna végeznie az összesített beli második helyért. Ascari ismét pole pozicíból indulva aratott rajt-cél győzelmet, megfutva a leggyorsabb kört is. A második helyen befutó Maserati pilóta José Froilán González több szempontból is belerondított a Ferrari sikereibe, ugyanis nem csak a (egy évvel ezelőttihez hasonló) kettős győzelemtől fosztotta meg a Scuderiát, de még a leggyorsabb köre is tizedmásodpercre megeggyezett Ascari leggyorsabb körével, így az azért járó 1 pontot megosztották a két pilóta között, akik így fél-fél pontot kaptak. További pontszerzők Villoresi és Farina, illetve a Maseratis Felice Bonetto. Taruffi hetedik lett, így nem szerzett pontot, és maradt a 22 pontja, ami az összetett harmadik helyhez volt elegendő. Ascari végül 12 pontos előnnyel lett bajnok Farina előtt, de ha a pontjaik valódi számát nézzük, Ascari előnye 26.5 pont.

[szerkesztés] Nagydíjak

Rnd	Verseny	Dátum	Pálya	Győztes pilóta	Győztes csapat	Abroncs
1	Svájci Nagydíj	Május 18	Bremgarten	Piero Taruffi	Ferrari	P
2	Indianapolis 500	Május 30	Indianapolis	Troy Ruttman	Kuzma-Offenhauser	F
3	Belga Nagydíj	Június 22	Spa-Francorchamps	Alberto Ascari	Ferrari	P
4	Francia Nagydíj	Július 6	Rouen-Les-Essarts	Alberto Ascari	Ferrari	P
5	Belga Nagydíj	Július 19	Silverstone	Alberto Ascari	Ferrari	P
6	Német Nagydíj	Augusztus 3	Nürburgring	Alberto Ascari	Ferrari	P
7	Holland Nagydíj	Augusztus 17	Zandvoort	Alberto Ascari	Ferrari	P
8	Olasz Nagydíj	Szeptember 7	Monza	Alberto Ascari	Ferrari	P

[szerkesztés] Végeredmény

Hely. Pilóta SUI 500 BEL FRA GBR GER NED ITA Pont 1 Alberto Ascari Ki 1* 1* 1* 1* 1* 1** 36 (53.5) 2 Nino Farina Ki / Ki† 2 2 6 2 2 4 24 (27) 3 Piero Taruffi 1* Ki 3 2 4 7 22 4 Rudi Fischer 2 11† 13 3 Ki 10 5 Mike Hawthorn 4 Ki 3 4 Ki 10 6 Robert Manzon Ki 3 4 Ki Ki 5 14 9 7 Troy Ruttman 1 8 8 Luigi Villoresi 3 3 8 9 José Froilán González 2** 6.5 10 Jim Rathmann 2 6 11 Jean Behra 3 Ki 7 5 Ki Ki 6 12 Sam Hanks 3 4 13 Ken Wharton 4 Ki Ki 9 3 14 Dennis Poore 4 12 3 15 Duane Carter 4 3 16 Alan Brown 5 6 22 15 2 17 Maurice Trintignant 5 Ki Ki 6 Ki 2 18 Paul Frère 5 Ki Ki 2 19 Felice Bonetto Ki 5 2 20 Art Cross 5 2 21 Eric Thompson 5 2 22 Bill Vukovich 17* 1 23 Roger Laurent 12 6 0 24 Toulo de Graffenried 6 Ki† 19 NK 0 25 Peter Collins Ki Ki 6 Ki NK 0 26 Andre Simon Ki† 6 0 27 Jimmy Bryan 6 0 28 Peter Hirt 7 11† 0 29 Charles de Tornaco 7 Ki NK 0 30 Duncan Hamilton Ki 7 0 31 Jimmy Reece 7 0 32 Reg Parnell 7 0 33 Fritz Riess 7 0 34 Lance Macklin Vi 11 9 15 8 NK 0 35 Eric Brandon 8 9 20 13 0 36 Chico Landi 9† 8 0 37 Johnny Claes 8 Ki 14 10 NK 0 38 Toni Ulmen Ki 8 0 39 George Connor 8 0 40 Philippe Etancelin 8 0 41 Roy Salvadori 8 0 42 Ken Downing 9 Ki 0 43 Cliff Griffith 9 0 44 Helmut Niedermayr 9 0 45 Jan Flinterman 9† 0 46 Prince Bira Ki 10 Ki 11 0 47 Louis Rosier Ki Ki Ki 10 0 48 Peter Whitehead Ki 10 NK 0 49 Johnnie Parsons 10 0 50 Yves Giraud Cabantous 10 0 51 Eitel Cantoni Ki Ki 11 0 52 Jack McGrath 11 0 53 Hans Klenk 11 0 54 Jim Rigsby 12 0 55 Franco Comotti 12 0 56 Graham Whitehead 12 0 57 Ernst Klodwig 12 0 58 Joe James 13 0 59 Bill Schindler 14 0 60 Robert O'Brien 14 0 61 Tony Gaze 15 Ki Ki NK 0 62 George Fonder 15 0 63 Kenneth McAlpine 16 Ki 0 64 Eddie Johnson 16 0 65 Harry Schell Ki Ki† 17 0 66 Gino Bianco 18 Ki Ki Ki 0 67 Chuck Stevenson 18 0 68 Henry Banks 19 0 69 Manny Ayulo 20 0 70 Johnny McDowell 21 0 71 Tony Crook 21 0 — Stirling Moss Vi Ki Ki Ki Ki 0 — Piero Carini Ki Ki 0 — Bill Aston NI Ki NK 0 — Hans Stuck Ki NK 0 — George Abecassis Ki 0 — Max de Terra Ki 0 — Spider Webb Ki 0 — Rodger Ward Ki 0 — Tony Bettenhausen Ki 0 — Duke Nalon Ki 0 — Fred Agabashian Ki 0 — Bob Sweikert Ki 0 — Gene Hartley Ki 0 — Bob Scott Ki 0 — Chet Miller Ki 0 — Bobby Ball Ki 0 — Andy Linden Ki 0 — Robin Montgomerie-Charrington Ki 0 — David Murray Ki 0 — Willi Heeks Ki 0 — Adolf Brudes Ki 0 — Marcel Balsa Ki 0 — Bernd Nacke Ki 0 — Rudolf Krause Ki 0 — Rudolf Schoeller Ki 0 — Paul Pietsch Ki 0 — Theo Helfrich Ki 0 — Josef Peters Ki 0 — Dries van der Lof Ki 0 — Franco Rol Ki 0 — Elie Bayol Ki 0 — Alberto Crespo NK 0 — Piero Dusio NK 0 Hely. Pilóta SUI 500 BEL FRA GBR GER NED ITA Pont

• * Leggyorsabb kör (1 pont)
• ** Több versenyző futott ugyan olyan gyors leggyorsabb kört (megosztott 1 pont).
• † A helyezés ugyan annak az autónak két pilótája között megosztott

m·v·sz  Formula–1 világbajnokságok

1950 • 1951 • 1952 • 1953 • 1954 • 1955 • 1956 • 1957 • 1958 • 1959 • 1960 • 1961 • 1962 • 1963 • 1964 • 1965 • 1966 • 1967 • 1968 • 1969 • 1970 • 1971 • 1972 • 1973 • 1974 • 1975 • 1976 • 1977 • 1978 • 1979 • 1980 • 1981 • 1982 • 1983 • 1984 • 1985 • 1986 • 1987 • 1988 • 1989 • 1990 • 1991 • 1992 • 1993 • 1994 • 1995 • 1996 • 1997 • 1998 • 1999 • 2000 • 2001 • 2002 • 2003 • 2004 • 2005 • 2006 • 2007 • 2008

[szerkesztés] Külső hivatkozások