Vera Konsztantyinovna Romanova orosz nagyhercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Vera Konsztantyinovna nagyhercegnő
Vera Konsztantyinovna 1896-ban
Született:
1854. február 16. Szentpétervár; Orosz Birodalom
Meghalt:
1912. április 11. (58 évesen) Stuttgart; Németország

Vera Konsztantyinovna nagyhercegnő (oroszul: Великая Kняжна Вера Константиновна Романова; Szentpétervár, 1854. február 16. – Stuttgart, 1912. április 11.) orosz nagyhercegnő, Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg lánya, Eugen württembergi herceg felesége.

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Gyermekkora

Vera Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg és Alekszandra Joszifovna szász-altenburgi hercegnő második lányaként és harmadik gyermekeként született.

A családot üldözték a tragédiák, és ezek egyike volt Vera ideggyengesége. 1861-ben a család Varsóba költözött, mert Vera édesapja lett Lengyelország alkirálya. Verán ekkor már jelentkeztek a betegsége tünetei: „kezelhetetlen”, és hullámzó kedélyállapotú volt. Feltehetően epilepsziában is szenvedett, amit abban a korban sem a család, sem a világ nem értett meg.

Szülei nem bírtak vele, ezért Verát gyermektelen nagynénjére, Olga württembergi királynéra bízták, aki maga is Romanov-hercegnőként született. Verát a szülei 1863. december 7-én vitték el Stuttgartba, és ettől kezdve Vera a nagynénje gondjaira volt bízva.

Olga és férje, Károly király saját lányukként szerették Verát, és mindent elkövettek a gyógyulása érdekében. A nagyhercegnőre egy katonatiszt vigyázott éjjel-nappal; nevelőszülei pedig rengeteget foglalkoztak Verával. Unokahúga így írt a királyi pár és Vera kapcsolatáról: „különösen ingerlékeny és nehezen kezelhető volt; anyja ... elküldte sógornőjéhez, Olgához, Württemberg királynéjához, aki magánát tartotta, felvállalta a taníttatását és saját gyermek híján annyira szerette, mintha édes lánya lett volna.”^[1] 1866-ra Vera meggyógyult, azonban nem hagyta el Olgát és Károlyt, ottmaradt velük Németországban. 1871-ben Olga és Károly hivatalosan is örökbe fogadta őt.

[szerkesztés] Házassága

Károly és Olga 1874-ben megengedték Verának, hogy feleségül mehessen Eugen württembergi herceghez (1846-1877). Az eljegyzést ez év janurájában tartották, az esküvőt pedig 1874. május 4-én. A házasság lehetővé tette Vera számára, hogy Württembergben maradjon a nagynénjével, és ne kelljen hazatérnie Oroszországba.

Vera és Eugen

A házasság rövidre, és tragédiáktól nem mentesre sikeredett. 1874-ben megszületett a pár első gyermeke, Karl Eugen, aki azonban hét hónapos korában meghalt. 1876-ban Vera ikerlányoknak adott életet, Elsának és Olgának.

Eugen herceg azonban nem érte meg lányai első születésnapját: 1877. január 27-én, Düsseldorfban leesett a lováról, és meghalt. Bár Vera még csak huszonhárom éves volt, soha nem házasodott meg újra.

Ugyan Vera ettől kezdve gyakrabban látogatta meg rokonait Oroszországban, de továbbra is Württembergben maradt, és Olga királyné segítségével nevelte fel lányait. Elsa 1895-ben feleségül ment Alberthez, Schaumburg-Lippe hercegéhez, 1896-ban pedig Olga házasodott össze Albert öccsével, Maximilian herceggel.

1891-ben meghalt Károly király, egy évre rá pedig Olga királyné. Vera még ekkor sem költözött el Stuttgartból. Saját házat vett, és a jótékonykodásnak szentelte életét. Kórházakat, templomokat alapított és támogatott, minek köszönhetően igen népszerű lett Württembergben.

[szerkesztés] Halála

Vera csak 1896-ban kezdte sűrűn látogatni Oroszországot. Részt vett II. Miklós cár koronázásán, de ellenezte az oroszok ellenszenvét a németekkel szemben, ezért továbbra is kerülte szülőföldjét. 1909-ben áttért a lutheránus hitre, tiltakozásként a Romanovok német-ellenes politikája miatt. Javasolta egy protestáns templom felépítését otthona, a Villa Berg területén.

Vera utolsó éveit megkeserítette gyenge egészsége és betegségei. Szent Vitus táncban szenvedett, ami abnormális, önkéntelen mozgási zavart jelent. 1911 októberében agyvérzést kapott; a következő évben, április 11-én meghalt Stuttgartban.