Olga Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (1822–1892)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Olga Nyikolajevna nagyhercegnő
Olga, Württemberg királynéja
Született:
1822. szeptember 11. Szentpétervár; Orosz Birodalom
Meghalt:
1892. október 30. (70 évesen) Friedrichshafen; Németország

Olga Nyikolajevna nagyhercegnő, férjezett Olga württembergi királyné (oroszul: Великая Княжна Ольга Николаевна Романова; Szentpétervár, 1822. szeptember 11. – Friedrichshafen, 1892. október 30.) orosz nagyhercegnő, I. Miklós és Alekszandra Fjodorovna cárné lánya, I. Károly württembergi király felesége, így Württemberg királynéja.

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Fiatalkora

Olga I. Miklós és Alekszandra Fjodorovna cárné harmadik lányaként született, azonban fiatalabb nővére koraszülött volt, így a születése után nem sokkal meghalt. Olgának összesen hét testvére volt, leszámítva két koraszülött kislányt.

Zárt családi körben nőtt fel, ahol már igen korán nagy hangsúlyt helyeztek az oktatásra. Intelligens, okos nő lett belőle, aki több nyelven beszélt, kedvelte a zenét és a festészetet, és nem utolsó sorban remek családból származott.

[szerkesztés] Házassága

I. Miklós azt kívánta, hogy Olga dinasztikus házasságot kössön, főleg miután idősebb testvérei politikai szempontból jelentéktelen párt választottak maguknak. Az Olga számára legelőször kiszemelt férjjelölt Frigyes Vilmos hesseni herceg volt. 1843-ban a herceg ellátogatott Oroszországba. Olga beleszeretett, azonban Frigyes nem őt, hanem a húgát, Alekszandrát szerette, és őt is vette feleségül.

Olga Winterhalter portréján

Olga és későbbi férje, Károly württembergi koronaherceg először 1846-ban találkoztak Palermóban, a Két Szicília Királyságának területén. Károly január 16-án, nem sokkal palermói megismerkedésük után megkérte Olga kezét, aki igent mondott.

Az esküvőt 1846. július 13-án tartották Peterhofban. Szeptember 23-án a pár hazatért Württembergbe, ahol többnyire Stuttgartban és Friedrichshafenben éltek.

Olgának és Károlynak nem született gyermeke, mivel Károly homoszexuális volt. Olga nagyon szeretett volna egy gyermeket, amit később meg is kapott: 1863-ban a gondjaira bízták az unokahúgát, Vera Konsztantyinovna nagyhercegnőt, öccsének a lányát. Vera ideggyengeségben szenvedett, ami miatt kezelhetetlen volt. 1866-ra a kislányt sikeresen meggyógyították, de ő Olgával maradt, és 1871-ben a királyi pár hivatalosan is örökbefogadta Verát.

1864. június 25-én meghalt a király, a helyébe pedig Olga férje lépett I. Károly néven. Olgát férjével egy napon, 1864. július 12-én koronázták meg, így Olgából Württemberg királynéja lett.

[szerkesztés] Württemberg királynéja

Mivel nem volt igazi gyereke, Olga a jótékonykodásnak szentelte az életét. Hathatósan támogatta a nők oktatását, a rokkantakat illetve szellemi fogyatékosokat, valamint a veterán katonákat. 1849-ben gyerekkórházat alapított Stuttgartban; 1872-ben pedig egy gyógyítással foglalkozó protestáns apácarend kapta róla a nevét.

Az idős Olga

Olga igen jártas volt a természettudományokban. Volt egy saját kristálygyűjteménye, amit a stuttgarti természettudományi múzeumra hagyott. 1871-ben, házasságuk 25. évfordulóján Olga és Károly bárói címet adományozott Ferdinand von Müllernek, egy felfedezőnek. Von Müller később Olga után nevezett el egy ausztrál hegyet, amit ő fedezett fel. Ez az „Olga-hegy”, amit az 1980-as években a „Kata Tjuta” névre kereszteltek át.

A sok jótékonykodás, és a közvetlensége igen népszerűvé tette Olgát a népe körében, az emberek jobban szerették még I. Károly királynál is.

1881-ben Olga megírta az emlékiratait, a Fiatalságom arany álmát. Ebben mesél a gyermekkoráról, az orosz cári udvarról, és a fájdalomról, amit húga, Alexandra elvesztésekor érzett. A könyv vége Olga gyermekkorának a vége is egyben: házassága I. Károllyal. A művet fogadott lányának, Verának, Vera ikerlányainak, és unokahúgának, Olgának ajánlja.

[szerkesztés] Halála

1891. október 6-án meghalt I. Károly, a trónon unokaöccse, II. Vilmos követte, Olgából Württemberg anyakirálynéja lett. A volt nagyhercegnő férje után egy évvel, 1892. október 30-án tért át a másvilágra. Stuttgartban van eltemetve, az Öreg Kastélyban.