Uitz Béla
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Uitz Béla (Mehala, Temes vármegye, 1887. március 8. – Budapest, 1972. január 26.) magyar festő és grafikus, a magyar aktivizmus egyik robusztus tehetségű művésze.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Lakatos volt, s ösztöndíjat nyert a képzőművészeti tanulmányokhoz. 1908-tól járt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Balló Edénél és Ferenczy Károlynál tanult. 1912 után alakította ki Nemes Lampérth József nyomán konstruktív-expresszív stílusát, amely iskolát teremtett. Első nagy sikere 1914-ben volt az Ifjú Művészek Egyesületének kiállításán, ahol az állam és Nemes Marcell valamennyi kiállított képét megvásárolta. A Kecskeméti művésztelepen is alkotott. 1915-től A Tett, majd 1916-tól a Ma köréhez csatlakozott. A Ma szerkesztésében is részt vett Kassák Lajos főszerkesztő mellett.
Rézkarcai 1916-ban aranyérmet nyertek a San Franciscó-i nemzetközi kiállításon. Goya, a reneszánsz freskófestészet, Cézanne és a kubisták, a Der Sturm körül csoportosuló expresszionisták Picasso és a Nyolcak hatottak művészetére. A Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt a proletár tanműhely igazgatója volt, a kommün bukása után bebörtönözték, majd emigrációba kényszerült. Bécsben tovább szerkesztette Kassákkal a Ma c. folyóiratot, Kassák körével azonban nagy vitái voltak, Komjáth Aladárral kiváltak, s megalapították a kommunista párt befolyása alatt álló Egység c. folyóiratot.
1916-tól alkotói ereje teljében volt Uitz Béla, 1920-ban Bécsben a Freie Bewegung helyiségében rendeztek műveiből kiállítást, 1923-ban az Österreichisches Museumban. Közben 1921-22-ben Moszkvában tartózkodott. 1923-ban Bécsbe visszatérve megalkotta 14 rézkarcból álló szuggesztív erejű kompozícióját, a General Ludd sorozatot. 1924-26-ban Párizsban Martel álnéven adta közre képeit, a Francia Kommunista Párt látta el megrendelésekkel. Grafikákat, plakátokat készített, amelyeket M. Cachin előszavával adtak ki. Párizsban két alkalommal volt gyűjteményes kiállítása a Claté Szalonban.
1926-ban Moszkvába utazott, Moszkvában 1928-ban rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást és kinevezték a Moszkvai Képzőművészeti Főiskola tanárává. 1930-ban a szovjet kormánytól „érdemes művész” kitüntetést kapott. 1931-től öt éven át a Forradalmi Festők Nemzetközi Irodájának titkára volt. 1936-38-ban Kirgízia fővárosában, Frunzéban dolgozott. Frunzéban festett műveinek stílusa hatott a vele együtt ott dolgozó Mészáros Lászlóra.
1938-ban koncepciós pert indítottak ellene, letartóztatták, bebörtönözték, másfél év múlva azonban kiengedték, mert nagy szűkség volt az ő dekorációs készségére és szervező erejére. A Szovjetek Palotájában az ülésterem teljes dekorációjának elkészítésére kapott megbízást egy nyolc tagú festőkollektívával együtt, de az erre a munkára vonatkozó megbízást hamarosan visszavonták. 1948-ban, Moszkva 800 éves fennállása alkalmából elkészítette a Kropotkin tér hatalmas pannóját (42x8 m), amelyen a jövendő Moszkva látképét örökítette meg. Hamarosan a nagy mezőgazdasági kiállításra két freskót készített kollektívájával együtt, ezekből az egyik az orosz, a másik a belorusz pavilon homlokzatát díszítette.
Uitznak számos nemzetközi kiállítása volt, 1968-ban a Magyar Nemzeti Galéria is nagy gyűjteményes kiállítást rendezett műveiből. Uitz 1970-ben tért haza végleg Budapestre. Munkái találhatók a Magyar Nemzeti Galériában, magyar vidéki múzeumokban, a bécsi Albertinában, a firenzei Pitti-palota galériájában, több moszkvai múzeumban és a szentpétervári Ermitázsban.
[szerkesztés] Művei
[szerkesztés] Festményei
- Női portré (1916)
- Katonák (1916) (olaj, karton, 36x49 cm) (Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján)
- Fák (1916) (olaj, vászon, 85X68,5 cm) (MNG)
- Almaszedők (1916) (olaj, vászon, 98 x 70 cm) (MNG)
- Sorozás (1916) (olaj, vászon, 70 x 90 cm) (MNG)
- Anya gyermekével (1918) (olaj, vászon, 97 x 70 cm) (JPM, Pécs)
- Ülő nő (1918) (olaj, karton, 87 x 69 cm) (JPM, Pécs)
- Hevesy Iván portréja (1918-1919) (olaj, vászon, 86 x 69 cm) (JPM, Pécs)
- Fekvő nő (1919) (olaj, vászon, 73 x 100 cm) (MNG)
- Ikonanalízis (1922) (olaj, vászon, 156 x 142 cm) (MNG)
[szerkesztés] Akvarellek
- Anya és gyermeke (1918) (tus, akvarell, 701 x 651 mm) (MNG)
- Ülő nő oldalnézetben (1918) (színes tus, papír, 710 x 630 mm) (Savaria Múzeum, Szombathely)
- Támlás székben ülő modell (1918 (tus, akvarell, ecset, papír, 760 x 620 mm) (magántulajdonban)
- Gyár (1919) (színes tus, papír, 440 x 540 mm) (JPM)
- A halászok (freskóterv) (1919) (tus, akvarell, ecset, papír, 600 x 910 mm) (magántulajdonban, később MNG?)
- Absztrakt kompozíció (Dombos táj) (1920) (tempera, arany porfesték, csomagolópapír, 450 x 630 mm) (Puskin Múzeum, Moszkva)
- Moszkvai udvar, középen gömbkoronás fával (I. változat) (1921) (akvarell, papír, 455 x 600 mm) (MNG)
- Moszkvai udvar, középen gömbkoronás fával (II. változat) (1921) (akvarell, papír, 455 x 600 mm) (MNG)
- Moszkvai hoteludvar absztrakt változatban (1921) (akvarell, papír, 630 x 460 mm) (MNG)
- A moszkvai Vaszil Blazsennij székesegyház (1921) (akvarell, tempera, papír, 600 x 455 mm) (MNG)
- Moszkva (év nélkül) (vegyes technika, papír, 58 x 44 cm) (magántulajdonban)
[szerkesztés] Grafikák
- Önarckép (1914) (szén, papír) (elveszett, lappang)
- Háttal ülő női akt (1915-16) (hidegtű, 250 x 205 mm) (magántulajdonban)
- Fürdőzők (1916) (hidegtű, 230 x 350 mm) (MNG)
- Siratás (1916) (hidegtű, 190 x 287 mm) (MNG)
- Hegyes-dombos táj (1916) (lavírozott tus, ecset, papír, 300 x 472 mm) (MNG)
- Szuronyharc (1917) (tus, papír, 440 x 310 mm) (JPM)
- Menekülő lakosok (1917)(tus, papír, 310 x 405 mm) (MNG)
- Olvasó férfi (1918) (tus, ecset, papír, 530 x 370 mm) (Savaria Múzeum, Szombathely)
- Park fákkal (1918) (tus, ecset, papír, 383 x 298 mm) (Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján)
- Vörös katonák, előre (plakát) (1919) (MNG)
- Versuche (8 lapból álló rézkarcalbum) (1920)
- Két fej a térben 1920 (tus, tollrajz, papír, 536 x 450 mm) (MNG)
- Analízis sorozat (benne Bécs, Moszkva látképe) (1922) (Skót Nemzeti Galéria)[1]
- General Ludd (=Géprombolás) (Az angol gépromboló mozgalom történetéből) (Rézkarc-sorozat) (1923), (MNG)
- Sallai portréja (1932) (Leningrád, Ermitázs)[2]
[szerkesztés] Források
- A modern festészet lexikona. (Nouveau dictionnaire de la peinture moderne). Ford. és átdolg. magyar kiad. Budapest : Corvina, 1974. Ill. Uitz Béla l. 385. o. ISBN 9631390012
