Trianon-kastélyok
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Trianon-kastélyok – a Kis-Trianon és a Nagy-Trianon – a versailles-i palota hatalmas kertjében található épületek Párizs mellett, Île-de-France régióban, Yvelines megyében.
Közülük a Nagy-Trianon kastélyban írták alá 1920. június 4-én az első világháborúban vesztes Magyarország új határait felrajzoló békeszerződést.
A Nagy-Trianon épült korábban, 1670 és 1687 közt, akkor még egyszerű kerti pavilonnak, de később jelentősen megnagyobbították. A Kis-Trianon majd egy évszázaddal később épült. Közkeletű tévedés, hogy a trianoni békeszerződést a két palota közti folyosón írták alá: valójában a két kastély közti távolság mintegy fél kilométer.
Nevüket arról az aprócska településről kapták, amelynek helyén a Nagy-Trianont építették.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A Nagy-Trianon
A Nagy-Trianon kastély (franciául Grand Trianon) XIV. Lajos francia király számára épült, hogy családtagjaival és a kiválasztott kevesekkel együtt ide vonulhasson vissza a versailles-i palotában zajló udvari élet fáradalmai elől. Külső, rózsaszín languedoci márvány burkolata miatt Márvány-Trianon néven is emlegették.
Helyén eredetileg egy kisebb épület állt, a "Porcelán-Trianon", amelyet a király kedvese, Françoise-Athénaïs de Rochechouart, Montespan márkinő számára építettek, hogy a király közelében lehessen.
1687-ben (ekkor a márkinő már kiesett a király közvetlen kegyeiből) Jules Hardouin Mansart kapta a megbízást, hogy építsen nagyobb épületet és az építkezés a következő évben már be is fejeződött. A király uralkodásának vége felé az udvari etikett uralma ezen a kastélyon is elhatalmasodott és a királyi család "rejtekhelyként" már inkább a Château de Marly-t kezdte előnyben részesíteni.
Nagy-Trianonként akkor kezdték el emlegetni az épületet, miután XV. Lajos uralkodása idején felépült a Kis-Trianon kastély.
A francia királyság bukása után 1805 és 1815 között a kastélyt Napóleon császár foglalta el, aki imperiál stílusban rendeztette be.
Ma népszerű turistacélpont és gyakran a francia elnök is itt találkozik külföldi vendégeivel.
[szerkesztés] A Kis-Trianon
A Kis-Trianon (franciául Le Petit Trianon) építésze Jacques Ange Gabriel.
1762 és 1768 között épült a király, XV. Lajos parancsára szeretője, Madame de Pompadour számára, aki azonban nem élte meg az épület befejezését, így a kastélyt a király új szeretőjének, Madame du Barry-nak adták át.
XVI. Lajos trónralépésekor, 1774-ben feleségének, az akkor 19 esztendős Mária Antóniának-nak (Marie Antoinette) ajándékozta.
A kastély kitűnő példája a 18. század elejének rokokó stílusa és az 1760 utáni visszafogottabb de elegáns újklasszicizmus közti átmenetnek. A château külseje egyszerű és nélkülözi a barokk-rokokó díszítményeket: kétemeletes kockaépület, minden oldalán szintenként öt ablakkal. A kerti és az udvari homlokzathoz négyoszlopos perisztilium csatlakozik.
Marie Antoinette az udvari élet formaságai és kötelezettségei elől vonult ide vissza. A kastélyban minden par ordre de la Reine ("a királynő rendelésére" készült) volt. A királyné meghívása nélkül senki sem léphetett a kastélyba, beleértve magát XVI. Lajost is. Ez neheztelést szült udvari körökben, mert meghívást csak a királyné legbelsőbb körébe tartozók kaptak, mint Lamballe hercegnője és Artois comtesse.
Az épületet úgy tervezték, hogy a vendégek a lehető legkevesebbet érintkezzenek a szolgákkal. A salle à manger (étkezőszalon) asztalai mozgathatóak voltak: mechanikusan a főszint alá süllyesztették őket, hogy a szolgák megteríthessenek és az asztalra helyezzék az ételt, majd az asztalokat ismét felhúzták, így a vendégek még csak nem is látták a szolgákat. Ezt a rendszert nem állították helyre, de az alapstruktúra máig létezik.
A királyné boudoirjában egy kar elforgatásával tükrök emelkednek ki a padlóból. Hálószobája egyszerű, de elegánsan berendezett, Georges Jacob és Jean Henri Riesener bútoraival.
[szerkesztés] A magyar békeszerződés helyszíne
Az első világháború utáni magyar békeszerződést 1920. június 4-én írták alá a Nagy-Trianon kastélyban.
Sok forrás még a közelmúltban is a Kis-Trianon kastélyt nevezte meg helyszínként, illetve a két Trianon palota közti (nem létező) folyosót. Ablonczy Balázs történész kutatásai szerint az utóbbi tévhit forrása valószínűleg a Pesti Napló 1920. június 4-ei száma. A Kis-Trianon már csak azért sem jöhet szóba, mert ebben egyszerűen nincs a ceremónián résztvevő hetven-nyolcvan ember befogadására alkalmas nagyságú terem.
Magyarország békeszerződését a Cotelle-csarnokban (Galérie des Cotelles), ebben az 52 méter hosszú és hét méter széles (tényleg folyosónak tetsző) teremben írták alá. (Az aláírás emlékét kis tábla őrzi.) Ez Jean Cotelles festőművészről kapta a nevét, aki a 17. században 21 versailles-i életképet festette a terem falaira. A csarnok további három képe Étienne Allegrain és Jean-Baptiste Martin alkotása. A termet öt 1810-ben készült 24-karos csillár világítja meg. A csarnok a kastély fő tömbjét és a Trianon-sous-Bois-t, a "liget felőli" szárnyat köti össze, amelyet Jacques Chirac francia elnök 1995-ben nyittatott meg a látogatók előtt.
[szerkesztés] Tüntetés 2006-ban
Az aláírás 86. évfordulóján került sor az első magyar tüntetésre a Trianon-kastély közelében, többszáz ember részvételével, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) szervezésében.[1]Mint a helyszínen készült képek[2] is mutatják, a mozgalom képviselői nem a békeszerződés helyszínéül szolgáló palota, hanem a Versailles-i kastély kerítése előtt, illetve a Kárpátia együttes koncertjének helyet adó Trianon Palace nevű szálloda[3] melléképületében folytatták le tüntetésüket.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Forrás
- Ablonczy Balázs: Trianon-legendák (In: Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről, szerk. Romsics Ignác, 2005. ISBN 9633893909)
