Terentianus Maurus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Terentianus Maurus (terenciánusz maurusz) (2. század vége), késő római stiliszta, grammatikus.
Az észak-afrikai Mauretániából származott. Idősebb korában Caesius Bassus nyomán három metrikáról szóló verses tankölteményt írt, melyet a hagyományozódás során tévesen egy műben (De litteris, syllabis, metris) egyesítettek. A munka kifejezetten iskolai használatra készült poema memoriale. A műveket fiának, Bassinusnak, és vejének, Novatusnak ajánlotta. Ügyes verselő volt, saját metrikai ismeretei azonban csekélyek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Művei
[szerkesztés] De litteris (A betűkről)
A mű a betűk kiejtéséről szól 278 szótadészi verssorban.
[szerkesztés] De syllabis (A szótagokról)
A munka a betűk és a szótagok metrikus minőségét vizsgálja.
[szerkesztés] Idézetek
- („Pro captu lectoris) habent sua fata libelli.” A könyveknek is megvan a maguk sorsa (, ami az olvasó felfogóképességétől függ, vagyis a könyvek sorsa attól függ, hogyan érti őket az olvasó).
Rövid megjegyzés tankönyvéről és annak jelentőségéről:
- „Forsitan hunc aliquis verbosum dicere librum
- non dubitet; forsan multo praestantior alter
- pauca reperta putet, cum plura invenerit ipse;
- deses et impatiens nimis haec obscura putabit:
- pro captu lectoris habent sua fata libelli.
- sed me iudicii non paenitet: haec bene vobis
- commisi, quibus est amor et prudentia iuxta,
- et labor in studiis semper celebratus inhaeret:
- vos sequar, in vestro satis est examine cautum.”
Talán nem haboznak egynéhányan könyvemet szószátyárnak nevezni; talán valaki más, nálam sokkal okosabb mondhatná, hogy kevés új dolog van benne, mert maga is jóval többet talált ennél; a rest és türelmetlen talán túl homályosnak találja, minden könyv sorsa az olvasó felfogóképességétől függ. De én nem félek az ítélettől: hiszen munkámat rátok bíztam, akik okosak és kedvesek vagytok, s nagy szorgalommal folytatjátok tanulmányaitokat. Titeket akarlak követni, előttetek biztosan jól vizsgázik a könyv.
(A De syllabis vége: 1282-1290. sor)
[szerkesztés] De metris (A versmértékekről)
Négy fejezetből álló mű. Kiindulása a daktilikus hexameter és a jambikus trimeter, ezekből vezeti le a többi mértéket. Befejezésül a horatiusi versmértékeket tekinti át. Ld. még Poetae novelli.
[szerkesztés] Utóélet
Műveiből Aphtoniosz, Marius Victorinus Afer, majd később Sevillai Szent Izidor, Beda Venerabilis és Clemens Scottus merített. A késő antikvitásban sokat olvasott költemények egyetlen kézirata a középkorban elveszett, és csak 1493-ban került újra elő. Ennek eredményeként adták ki 1497-ben Milánóban az editio princepset.
[szerkesztés] Kiadások
- Lennep, David Jacob van (Utrecht, 1825) – kommentárok: Santen, Kolff, Jacques van
- Lachmann, Karl (Berlin, 1836)
- Gaisford (1855) – Hephaistonnal együtt
- Keil, H.: Grammatici Latini (Lipcse, 1874, 6. kötet, 313-413.)
[szerkesztés] Irodalom
- Castorina, E.: Questioni neoteriche (1968)
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
- Világirodalmi lexikon, 15. kötet, Akadémiai kiadó, Budapest, 1993 (Főszerkesztő: Szerdahelyi István)
- Pallas Nagy Lexikona
Ókorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
