Poetae novelli
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Poetae novelli
A 2. század végén működő grammatikus, Terentianus Maurus A versmértékekről (De metris) című verses értekezésében poetae novellinek nevezte az Annianus köré csoportosuló költőket, a 4. századi Diomedes grammatikus pedig neoterikusoknak tartja őket. A grammatikusok utalásaiból kitűnik, hogy e költők a verselés terén kívánták megújítani a latin költészetet, s ez sikerült is nekik. Annianus mellett név szerint még Septimius Serenust és Alfius Avitust szokás megemlíteni, de közéjük tartozhatott Marianus és Gelliusnak az a költőbarátja is, aki jambikus dimeterekben átköltötte a Platónnak tulajdonított csókepigrammát (19, 11). A poetae novelli esztétikai törekvéseinek nyomai felfedezhetőek abban az ismeretlen szerzőtől származó költeményben is, amely Pervigilium Veneris (Venus virrasztása) címen vált közismertté.
[szerkesztés] Források
- Adamik Tamás: Római irodalom a késő császárkorban, Seneca kiadó, Budapest, 1996
- Ókorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap