Sevillai Szent Izidor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Sevillai Szent Izidor, latin nevén Isidorus Hispalensis (560–636) ókeresztény író.
Sevillai Szent Leander testvére volt, aki követte a sevillai érseki székben. 633-ban ő elnökölt a IV. Toledói Zsinaton. Termékeny író volt, enciklopédikus jellegű munkái a középkor legkedveltebb olvasmányai közé tartoztak, tankönyvként használták őket Cassiodorus munkái mellett.
„Etymologiae” (avagy Origines) című munkája közel 950 kéziratban maradt fenn. Az etimológiai magyarázatok – mint az antik szerzőknél oly sokszor – legtöbbször nem helytállóak, mivel a szavak hangzásbeli hasonlóságán alapultak (lásd: →Népi etimológia). A teológiában forrásként az egyházatyák munkáit használta, egyebekben az ókori pogány szerzőkre támaszkodott, őket azonban sokszor csak másod-harmadkézből idézi. Két műve grammatikai-logikai kérdésekkel foglalkozik: „De differentia” (A különbségekről) és „De synonymis” (A szinonímákról). Természettudományos kérdésekről értekezik két művében: „A dolgok természetéről” és „A teremtett dolgok rendjéről” (De ordine creaturarum).
Exegetikai munkáiban a Bibliával kapcsolatos kérdésekre atott választ („Quaestiones”), megírta nyolcvanhat bibliai személy életrajzát „De ortu et obitu patrum” (Az atyák származásáról és haláláról) címmel. Külön írást szentelt a Szentírásban szereplő személynevek allegorikus értelmezésének: „De nominibus legis et prophetarum” (A törvényben és az evangéliumokban előforduló nevekről), e munkájában 129 bibliai személynevet magyarázott. Hitelvi kérdésekkel foglalkozó írásai általában rövidek, tételszerűen foglalják össze Szent Ágoston vagy I. Nagy Gergely pápa nézetét egy-egy kérdésben.
A „Szentenciák könyve"-ben (Sententiarum libri III.) a pápa „Moralia” című munkáját dolgozta fel. A „Contra Judeos ad Florentinam sororem” (Florentina nővérhez a zsidók ellen) című irata igen népszerű volt, ónémet fordítását már a 8. században elkészítették. „Az eretnekségekről” című művében az eretnekségeket csoportosította.
Neki tulajdonítják az „Izajás tanúságtétele” című írást. A miséről, liturgikus imáról, a böjti rendről, az egyházi rend fokozatairól értekezik a „De ecclesiasticis officiis” (Az egyháziak kötelességéről) című munkájában. Nevéhez fűződik még egy szerzetesszabályzat (Regula monachorum). A művei közt található „Commonitiuncula ad sororem” című irat, amely egy szerzetesnőnek szóló intelem, valójában nem az ő, hanem egy ismeretlen 4. századi szerző munkája.
II. János Pál pápa Sevillai Szent Izidort nyilvánította az internet védőszentjének 1999-ben.
[szerkesztés] Források
- Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)
- Az informatika és az internet védőszentje
