Szu–22

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Szu–22
A Magyar Légierő Szu–22-ese
Műszaki adatok
NATO-kód	Fitter
Funkció	Harcászati vadászbombázó repülőgép
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1966. augusztus 2.
Szolgálatba állítás	1972
Gyártási darabszám	3000
Típusváltozatok	Szu–17, Szu–20
Méretek
Hossz	19,03 m
Fesztáv	13,80 m 10,00 m hátranyilazva
Magasság	5,13 m
Szárnyfelület	40,00 m² 34,00 m² hátranyilazva
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg	10 767 kg
Maximális felszállótömeg	19 500 kg
Hajtómű
Hajtómű	1 db Ljuka AL–21F3 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	76,5 kN 111,3 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Maximális sebesség	1837 km/h nagy magasságban 1400 km/h tengerszinten
Hatósugár	1150 km 2000 kg fegyverterheléssel, magas-alacsony-magas profilon
Hatótávolság	2300 km
Legnagyobb repülési magasság	15 200 m
Emelkedőképesség	230 m/s
Szárny felületi terhelése	443 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány	0,68
Fegyverzet
Beépített fegyverzet	2 db NR–30 gépágyú, egyenként 80 darab lőszerrel
Nem irányított rakéták	SZ–5
Levegő-levegő rakéták	R–60, R–3SZ
Levegő-föld rakéták	H–25, H–29
A Szu–22 háromnézeti rajza

Tartalomjegyzék

1 Alkalmazása
- 1.1 Magyarországi alkalmazása
2 Külső hivatkozások
- 2.1 Lábjegyzetek

[szerkesztés] Alkalmazása

[szerkesztés] Magyarországi alkalmazása

Az egyesítés után az új német légierő kiértékelte ezt a Szuhoj típust és úgy találták, hogy elavult vezérlőrendszere és gyenge elektronikája ellenére a jól eltalált hidraulika-szervó és botkormány összhang miatt 60 méteres magasságig könnyen és biztonságosan repülhető földközeli bevetéseken. Ennek ellenére a gépeket leálllították, majd eladták Lengyelországnak, amely a Szuhoj variaszárnyú vadászbombázók egyik legnagyobb üzemeltetője.

Magyarországon az 1980-as évek elején döntöttek a szárazföldi csapatok harcát támogató repülőgép beszerzéséről, amelyből végül 15 darabot rendszeresítettek. Az első Szu–22M–3K gépek 1983-ban érkeztek Magyarországra, majd az összeszerelésük után, 1984-től repültek. A gépeket – amelyek közül néhány Szu–22UM–3K kétüléses gyakorló-változat volt – a szárazföldi csapatok alárendeltségébe tartozó 101. Felderítő Század üzemeltette. A Szu–22-eseket 1997-ben kivonták a hadrendből. A Magyarországon üzemeltetett gépek nem a típushoz általánosan használt Ljulka AL–21, hanem a Tumanszkij R–29BSZ-300 utánégetős gázturbinás sugárhajtóművel készültek, a Magyar Légierőben szintén kis darabszámban rendszeresített MiG-23MF vadászrepülőgépekkel való alkatrész-közösség biztosítása érdekében. Ez legfeljebb részben valósult meg, mert a Szuhoj hajtóműve nem volt csereszabatos a MiG-23MF R-29B-300 hajtóművével.

Magyar pilóták gyakorlati tapasztalatai szerint a Szu-22 manőverező légiharc imitálása során erős hajtóművének köszönhetően függőleges manőverek alkalmazásával általában felülkerekedett a MiG-21MF/Bisz vadászrepülőgépeken, bár a hasonlóan erős turbinájú MiG-23MF-fel szemben alulmaradt. A magyar légierőben kivonásukig rendszeresen adtak nappali vadászrepülő készültséget AA-8 (R-60) rakétákkal felszerelt Szu-22M3 gépek, amelyek emellett saját eredeti feladatukat, a 30mm-es gépágyúkkal és lézerirányítású fegyverekkel történi földi csapásmérést, illetve harctéri felderítést is gyakorolták.

A Magyar Légierő egyik legsúlyosabb katasztrófájában egy Szu-22 célrepülőgépbe légicél elfogás gyakorlat során hátulról belerohant egy kétüléses MiG-23 vadászgyakorlógép. A feladatot hibásan tervezték meg: az éjszakai repülésre küldött mindkét gép lokátor nélküli típus volt, így a személyzet éjjellátó híján csak a saját szemére hagyatkozhatott volna. A Szu-22-es pilótája katapultált, a MiG-23 kétfős személyzete szolgálatteljesítés közben életét vesztette. A tragédia mindkét repülő-alakulat későbbi megszűntetéséhez jelentős mértékben hozzájárult.

A Wikimedia Commons tartalmaz Szu–22 témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Wikimedia Commons tartalmaz Szu–22 témájú médiaállományokat.

[szerkesztés] Lábjegyzetek

Csatarepülőgépek és csapásmérő repülőgépek a második világháború után
A–1 Skyraider \| A–4 Skyhawk \| A–5 Vigilante \| A–6 Intruder \| A–7 Corsair II \| A–10 Thunderbolt II \| A–12 Avenger II \| A–37 Dragonfly BAC Strikemaster \| Blackburn Buccaneer \| G.91 Gina \| Harrier \| Harrier II \| IA 58 Pucará \| J–22 Orao \| MiG–27 \| O–1 Mohawk \| OV–10 Bronco Q–5 \| S.O. 4050 Vautour \| SEPECAT Jaguar \| Szu–7 \| Szu–17 Szu–20 \| Szu–22 \| Szu–24 \| Szu–25 \| Tornado

Csatarepülőgépek és csapásmérő repülőgépek a második világháború után

Q–5 | S.O. 4050 Vautour | SEPECAT Jaguar | Szu–7 | Szu–17 Szu–20 | Szu–22 | Szu–24 | Szu–25 | Tornado

Második generációs vadászrepülőgépek \| Harmadik generációs vadászrepülőgépek \| Negyedik generációs vadászrepülőgépek
F–14 Tomcat \| F–111 Aardvark \| Harrier \| Harrier II \| JA 37 Viggen \| Jak–38 \| Jak–141 \| MiG–23 \| MiG–27 \| Sea Harrier \| Szu–22 \| Szu–24 \| Tornado