Szoloveckij-szigetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Szoloveckij-szigetcsoport Oroszországban, a Fehér-tenger nyugati részén helyezkedik el, összterülete 347 km². Évszázadokig az itteni kolostor volt az északi területek legnagyobb ortodox egyházi központja, a szovjet időkben pedig itt hozták létre az első kényszermunka-táborokat. A szigetcsoport 6 szigetének kulturális és történelmi emlékeit 1992-ben felvették az UNESCO Világörökségi listájára.

Tartalomjegyzék 1 A szigetcsoport részei 2 Fekvése 3 A Szoloveckij-kolostor története 3.1 A szovjet időszak 4 A történelmi épületegyüttes 5 Napjainkban 6 Hivatkozások

[szerkesztés] A szigetcsoport részei

• Szoloveckij-sziget (246 km²) – a legnagyobb és egyben a legismertebb sziget; leghosszabb része kb. 25 km, a legszélesebb 16 km. Ezen a szigeten áll a híres kolostor.
• Anzerszkij-sziget (47 km²)
• Nagy Mukszalma-sziget (17 km²)
• Kis Mukszalma-sziget (0,57 km²)
• Nagy Zajackij-sziget (1,25 km²)
• Kis Zajackij-sziget (1,02 km²)

[szerkesztés] Fekvése

A szigetcsoport közigazgatásilag az Arhangelszki területhez tartozik, és az Onyegai-öböl bejáratát uralja. A szigetek sík felszínét alacsony, alig 100 m magas dombok teszik változatossá, sok az erdő és a tó. Egyedül a Szoloveckij-szigeten több száz tó található, az idők folyamán közülük sokat csatornákkal kötöttek össze. Mivel az Északi-sarkkör viszonylag közel van, az éghajlat zord; hosszú és hideg a tél, alig 2,5 hónapig tart a nyár.

[szerkesztés] A Szoloveckij-kolostor története

A kolostort az 1430-as években alapították a (nagy) Szoloveckij-szigeten, és jelentősége gyorsan növekedett. A következő másfél évszázadban befolyását és birtokait fokozatosan kiterjesztette a Fehér-tenger és az ide ömlő folyók partjaira. Hadászatilag is fontos erődítmény volt, a 16. század végén eredménytelenül próbálták elfoglalni svéd, majd litván csapatok. Az ortodox egyházszakadás idején (17. század közepe) az itteni szerzetesek az egyházi reformok ellen léptek fel, ellenállásukat csak 8 év alatt, a kivezényelt katonaság ostromával tudták megtörni (1668-1676). Az Nagy északi háborúban (1700-1721) és azt követően is állandó helyőrség állomásozott itt az ország határainak védelmére. A kolostor egyházi szerepének fontosságát mutatja, hogy 1765-ben a Szinódus közvetlen irányítása alá került. Ebben az időben birtokai már a Fehér-tenger csaknem egész déli partvidékére kiterjedtek, és mintegy 5000 jobbággyal rendelkezett.

A kolostorban élénk kézműves- és kereskedelmi tevékenység folyt, így az nemcsak hitéleti és kulturális, hanem gazdasági központtá is vált. A tavakat összekötő csatornák kiépítése már a 16. században elkezdődött, a 17. század elején elkészült egy vizimalom. Később kikötőt és hajójavító dokkot létesítettek. A kolostorban ács, gyertyaöntő, bőrkikészítő, kerékgyártó, sófőző stb. mesterek dolgoztak, ötvösműhely, vasöntő és vasfeldolgozó manufaktúra működött. Híresek voltak kertjei, melyekben a mostoha időjárás ellenére több déli növényfajta is termést hozott. A falakon kívül kórház, sőt börtön épült, mivel a sziget a 16. század óta a száműzetések egyik helyszíne volt. A kolostor gazdag könyvtárral rendelkezett. 1854-ben, amikor néhány angol hajó megtámadta a szigetet, a könyvek egy részét, köztük értékes kódexeket és ősnyomtatványokat Kazány városába menekítettek.

[szerkesztés] A szovjet időszak

A szovjet hatalom a kolostorokat, így a Szoloveckij-kolostort is bezáratta. 1923-ban (1920-ban?) itt alakították ki a Szoloveckij különleges rendeltetésű tábort, mely a Gulag egyik legelső kényszermunka-táborának és sok más láger mintájának, előképének bizonyult. Javarészben politikai elítéltek, de gyakran ítélet nélkül „a rendszer ellenségei” kerültek ide, és sokuk élete itt is fejeződött be. A tábor 1939-ig állt fenn. 1974-ben a szigeten a régmúlt építészetét és történelmét bemutató múzeumot létesítettek. A tábor poklának világhírű megörökítése Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin A Gulag szigetcsoport című regényfolyama.

[szerkesztés] A történelmi épületegyüttes

A kolostor a Szoloveckij-sziget egyik szélvédett öblének partjára épült. Területét 8–11 m magas és 4-6 m széles kőfal veszi körül, melyet nagy kőtömbökből emeltek. 7 kapujával és 8 bástyájával együtt tíz éven át, 1584 és 1594 között készült. A 15. századi alapításkor még többnyire fából építkeztek, a kőből való jelentősebb építkezések a 16. század közepén kezdődtek. (Ugyanekkor létesítették a tavakat összekapcsoló első csatornákat is.)

• Uszpenszkij székesegyház ( 1552–1557), a hozzá kapcsolódó közös, 500 m²-es étkezőteremmel (trapeznaja)
• Preobrazsenszkij székesegyház (1556–1564)
• Blagovescsenyije templom (1596–1601)
• Harangtorony (1777)
• Nyikolajev-templom (1834)

Az egyházi jellegű építményeket gyakran fedett átjárókkal kötötték össze. Az építkezések fokozatosan a többi szigetre is kiterjedtek: szerzetesházak, remetelakok, kápolnák, valamint lakóépületek épültek a több száz főnyi lakosság: parasztok, kézműves mesterek, kisegítő személyzet részére.

[szerkesztés] Napjainkban

1991-ben az épületegyüttes visszakerült az egyház tulajdonába, azóta újra ortodox kolostorként működik. A szovjet időszak alatt eltűnt, illetve lerombolt templomok, kápolnák helyén a szerzetesek emlékezésül kereszteket állítottak fel, eddig kb. 20 helyen. A szigetet évente hívők és turisták ezrei keresik fel, számuk folyamatosan emelkedik.

[szerkesztés] Hivatkozások

• Szolovki On-Line (angolul, oroszul)
• A kolostor hivatalos honlapja (oroszul)
• Szolovki Enciklopédia (oroszul)
• Idegenforgalmi tájékoztató honlap (oroszul)
• Kríza Ágnes: Földi gazdagság és lelki szegénység. A Szoloveckij kolostor az oroszországi kolostori vagyonról szóló viták idején