Bognár
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A bognár, kerekes vagy kerékgyártó szekerek kisipari készítésével foglalkozó kézműves. A szakma legrégebbi írott emléke a Kerekes családnév 1360-ból, majd a Kerékgyártó családnév 1426-ból. Összehasonlító nyelvtörténeti vizsgálatok szerint legrégebbi szekerekkel kapcsolatos szavaink a honfoglalás előttiek, török, mongol és iráni eredetűek. A szekerekkel kapcsolatos korabeli szakkifejezések alapján valószínű, hogy a honfoglalás idején már voltak magyar kerékgyártók.
A 15. század elején megjelenő bognár mesterségnév az azonos jelentésű bajor-osztrák wagner-ből származik. A szakmát ekkor érő német hatás a szerszámelnevezésekben is kimutatható.
A bognár szerszámai: fejszék, fúrók, vésők, fűrészek, vonószék, eszterga, gyaluk, körzők stb. A kocsi kifejlesztése a Kocs községbeli magyar bognármesterekhez köthető. A kocsi, hintó készítésében a bognár mellett kovács és szatler is részt vett. A Székelyföldön a keréknek való fát teknőben forrázták, majd kemencében melegítették. A kerékfalakat természetes görbületű, ún. horgas bükk- vagy szilfából, sablon után faragták, ezután kerékfal-kihajtó padban formálták. A kerékszéken kifúrták a küllők helyét és összeillesztették a kereket. A kerékagy külön esztergán készült. A Hont, Nógrád, Heves megyei paraszti faragók alföldi és dunántúli uradalmakba szegődtek éves vagy hónapos munkára kerékgyártónak vagy faragóbéresnek.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
- Kerékgyártó-mesterség, Magyar néprajz III., Akadémiai Kiadó, Budapest 1988-2002
- Kisiparosok, Magyar néprajz VIII., Akadémiai Kiadó, Budapest 1988-2002
- Magyar Néprajzi Lexikon: kerékgyártó, bognár, kerekes
- Magyar Néprajzi Lexikon: kocsigyártó, bognár
- Németh Erika: A felsőszeli bognár- és kovácsmesterség szakszókincsének vizsgálata
- Klamár Zoltán: Egy magyarkanizsai bognárdinasztia jegyzetfüzete
- Kemecsi Lajos: Szekerek, kocsik, szánok
- [1]
