Kur-földnyelv
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Litvánia és Oroszország | |||
| Típus | Természeti helyszín | |||
| Kritériumok | {{{kritériumok}}} | |||
| Felvétel éve | 2000 | |||
A Kur-földnyelv (litvánul: Kuršių nerija; oroszul: Куршская коса), egy 98 km hosszú 600-2000 méter széles turzásfélsziget Klaipeda és Lesznoje (Kalinyingrádi terület) között. A földnyelvből 52 km tartozik Litvániához és 46 km Oroszországhoz.
A Kur-földnyelv kizárólag homokból áll. A hatalmas vándor dűnék egészen a múlt századig az újkortól folyamatosan ide telepedett halászfalvakat újra és újra eltemették. Csupán a 19. század végén Wilhelm Franz Epha természet-felügyelőnek sikerült a dűnékre növényzetet telepíteni, és ezzel stabilizálni azokat. A Nida falucska melletti Nagy Dűne Európa legnagyobb dűnéje.
A Kur-földnyelv a Kur-öblöt és a Balti-tengert választja el egymástól. Az öböl bejárata Klaipedánál található és 300 méter széles. Itt a félszigetet a szárazfölddel két komp köti össze. A Kur-földnyelvet 2000-ben vették fel az UNESCO Világörökségi listájára. A Litvánia területére eső részt Litvánia függetlené válásakor 1991-ben Nemzeti Parkká nyilvánították.
[szerkesztés] Litván Tengeri Múzeum
A Kur félsziget legészakibb pontján, Kopgalisban található a Litván Tengeri Múzeum. A múzeumnak egy a 19. század második felében épült tengeri erőd ad otthont. Az erődrendszer egy belső erődből (ez volt a garnizon lakóterülete) egy ezt körbefogó várárokból és külső bástyarendszerből áll. A II. világháborút követően az erődöt felrobbantották és egészen 1979-ig használaton kívül állt. Ekkor rekonstrukciós és restaurációs munkákat követően nyitották meg az erődben a Litván Tengeri Múzeumot.
A Múzeum teljes kiállítási területe 85 000 m² ebből 2 466 m² fedett. Komplexitását tekintve Európában egyedülálló Tengeri Múzeum.
A helyreállított központi erődben helyezték el a múzeum akváriumát, ahol Litvánia édesvízi hal fajtái mellett a Balti-tenger és trópusi tengerek halfajtái is láthatók.
Az erődöt körbevevő bástyák kazamatáiban, és egykori lőportornyaiban helyezték el a Litván Tengerészet történetét feldolgozó gyűjteményt.
A Kopgalis halászfalú egykori helyén a Kur öböl partján szabadtéri Néprajzi Múzeum mutatja be a litván halászat történetét. Több itt kiállított hajó reprezentálja az ipari halászatot és annak eszközeit.
1994-ben a múzeum legújabb részében Delfináriumot nyitottak.
2006 májusában közel 200 hektáron leégett a fenyőerdő a földnyelv északi (Litvániához tartozó) részén.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Litvánia világörökségi helyszínei |
 |
kulturális: | Vilnius történelmi központja | Kernave régészeti területe | Struve földmérő vonal (nemzetközi) | Kur-földnyelv (Oroszországgal közös) |
 |
| Oroszország világörökségi helyszínei |
|
kulturális: | Derbent | Kolomenszkojei Mennybemenetel-templom | A Ferapontov-kolostor | Jaroszlavl történelmi városmagja | A Kazanyi Kreml | Kizsi | A Kreml és a Vörös tér | Novgorod és környékének történelmi műemlékei | A Novogyevicsij-kolostor | A Szentháromság–Szergij-kolostor | Szentpétervár történelmi központja | A Szoloveckij-szigetek | Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei| Struve földmérő vonal (nemzetközi) | Kur-földnyelv (Litvániával közös) |
 |
| természeti: | Az Altaj Arany-hegyei | Bajkál-tó | Kamcsatka | Komiföld őserdői | Nyugat-Kaukázus | Szihote-Aliny | Vrangel-sziget | Uvsz Núr-medence (Mongóliával közös) |
