Szojuz rakéta
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az orosz Szojuz hordozórakétákat az 1960-as évektől kezdődően használják Szojuz és Progressz űrhajók indítására. Az értékesítő a Starsem. Kiszolgáló űrközpontok a kazahsztáni Bajkonur Űrközpont és Pleszeck. 2007-től Kourouból is indulhatnak az ESA-val közös programban. Első repülésére 1966-ban került sor. A Szojuz-program indításait végezte. Leggyakrabban az 1980-as években használták. A Szojuz-hordozórakéta az R–7 interkontinentális ballisztikus rakétán alapuló Vosztok-hordozórakéta továbbfejlesztett változata.
Egy európai–orosz együttműködés eredményeként az ESA az orosz Szojuz rakétákat is használni fogja. [1] A Szojuzok egy részét az oroszok az ESA-nak építik meg. Ezeket Francia Guyanába szállítják hajóval, és itt összerakják. Európa megtakaríthatott így egy rakás pénzt, mert nem kellett közepes hordozórakéta kifejlesztésére költenie. A Szojuz Kourouból sokkal több terhet szállíthat magával, mint Bajkonurból, mert az közelebb van az Egyenlítőhöz.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Szojuz-Fregat
2000. február 9-én repült először Fregat utolsó fokozattal a továbbfejlesztett változat, a Szojuz-Fregat. A Fregatot a Fobosz űrszondák hajtómoduljából építette meg az NPO Lavochkin. Szojuzzal indították a Cluster műholdakat, és a Mars Express űrszondát is.
[szerkesztés] Szojuz-2
A Szojuz rakétát a Szojuz-2 váltja fel 2006-tól, amely egy új harmadik fokozattal fog működni. Ez kisebb méretben 2004. november 4-én már repült.
