Hordozórakéta
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Hordozórakétáknak nevezzük a földi rakományokat világűrbe juttató eszközöket.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
A XX. században először Németországban végeztek komoly rakétakísérleteket, a II. világháború idején, amelyekből megszületett a V–2. Ez a rakéta volt a mostani hordozórakéták őse.
[szerkesztés] Rakéták felépítése
A hordozórakéták kettő vagy annál több fokozatból állnak, ami növeli a hatásfokot. (A többlépcsős rakéták gondolata és elméleti alapvetése Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkijtól származik.) A rakéták üzemanyaga lehet szilárd, folyékony, vagy folyékony/szilárd vegyes üzemanyag. A szilárd hajtóanyagú rakéták beindítás után nem állíthatóak le, de könnyebb kezelni őket és olcsóbbak. A folyékony hajtóanyagú rakéták kezelése körülményesebb. Az emberszállító űrhajók nagy részét folyékony hajtóanyagú rakéták jutatták el a világűrbe, mert senki sem tenne embert egy olyan űreszközre, amely indítás után nem állítható le. Egyetlen kivétel az amerikai űrrepülőgép, a Space Shuttle, amelynek a gyorsítórakétái szilárd hajtóanyagúak.
[szerkesztés] Egyszer használható hordozórakéták
A legtöbb hordozórakétát csak egy indításra lehet felhasználni. Ezek nagy része az 1950-es évek ballisztikus rakétáinak továbbfejlesztett változata. Mivel indítás után az egész szerkezet megsemmisül, ezért elméletileg a költségek is nagyobbak. A legtöbb műholdat egyszer használható eszközzel indítják.
Sokan nem tartják szerencsésnek, hogy a „modern” hordozórakéták ballisztikus rakétákból származnak, mivel ezeket a hidegháború során építették meg, és ez vezet a hatalmas költségekhez. Egy példa erre a Titan–4, amely valószínűleg az űrtörténelem legdrágább hordozórakétája (a Space Shuttle után).
Az egyszer használható rakéták általában egymás után leváló fokozatokból állnak. A kiürülő fokozatokat ezáltal nem kell magával cipelje a rakéta a további emelkedés során. Vannak egy fokozatú rakéták is, de ezek nem annyira hatékonyak.
[szerkesztés] Többször felhasználható űrjárművek
A jelenleg egyetlen használt, többször is felhasználható hordozóeszköz, a Space Shuttle (űrsikló). Kifejlesztése és fenntartása többe került mintha egyszer használatos hordozórakétával juttatták volna a világűrbe az űrsiklók által szállított rakományt.
Az USA a következő űrsiklókat építette: Columbia, Challenger, Discovery és Atlantis. A Challenger 1986-ban felszállás közben felrobbant. Helyettesítésére az Endeavour-t építették meg. A Columbia 2003-ban a hővédő pajzs sérülése miatt visszatérés közben megsemmisült. A NASA bejelentette, hogy 2010-ben az űrsiklók befejezik működésüket és helyüket az Orion nevű űrjármű foglalja el.
A Szovjetunió is kifejlesztett egy, a Space Shuttle-ra igencsak hasonló űrsiklót, a Buran-t. Egyetlen, ember nélküli, sikeres startja 1988. november 15-én volt, majd a Föld körüli pályáról automatikusan visszatért és leszállt. Ezt követően gazdasági nehézségek miatt nem folytatták a programot.
[szerkesztés] A rakétakutatás nagy alakjai
- Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij
- Robert Goddard
- Hermann Oberth
- Wernher von Braun
- Szergej Pavlovics Koroljov
[szerkesztés] Rakétatípusok
- Európa: Europa, Ariane, Vega
- USA: Atlas, Athena, Delta, Juno, Pegasus, Saturn, Scout, Space Shuttle, Thor-Able, Titan, DC-X
- Szovjetunió/Oroszország: Angara, Ciklon, Energia, Kozmosz, Luna, Molnyija, N–1, Proton, Szojuz, Szputnyik, Start–1, Vosztok, Zenit
- Kína: CZ–1, CZ–2, CZ–2E, CZ–4
- Japán: Lambda, Mu, N–1, H–1, H–2, M–5
- India: SLV–3, ASLV, GSLV, PSLV
- Izrael: Shavit
- Ukrajna: Ciklon, Zenyit, Dnyepr
- Franciaország: Diamant
- Nagy-Britannia: Black Arrow
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ez a csillagászati vagy űrkutatási tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
