Szent Flórián
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Szent Flórián (meghalt 304. május 4-én) tradicionális katonai családból származott. A 3. század második felében élt, ekkor vette fel a keresztény hitet. A kor viszonylag békésen telt, Flórián békésen vett búcsút a hadseregtől.
Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban újra kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián tudomást szerzett arról, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) fogságba ejtettek 40 keresztényt, a foglyok segítségére sietett. A városba érkezés előtt nyíltan megvallotta keresztény mivoltát, ezért elfogták és bíróság elé állították. Egykori katonatársai vitték a bíró elé. Büntetésként megbotozták, majd arra ítélték, hogy kővel a nyakában az Enns-be dobják. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról taszították le Flóriánt.
Holttestét egy Valéria nevű özvegy temette el. Sírja felett templomot építettek, amelyet a bencések, majd a lateráni kanonok gondozott. Sírja körül mára híres kegyhely épült ki. Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Árvizek és tűzvészek ellen védő szent.
Tisztelete Magyarországon a 18. században terjedt el; leginkább égő házzal a kezében ábrázolják, amire két magyarázatot ismerünk:
- Gyermekkorában imádságára kialudtak egy égő ház lángjai.
- Egy szénégetőt mentett meg a tűzhaláltól, amikor az hozzá fohászkodva vizet kért. (A szénégető máglyája lángra lobbant, próbálta eloltani, azonban ő is a tűzbe esett, ekkor vizet kért a víz által halt Flóriántól, így menekült meg a tűztől.)
