Szatmárnémeti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 47°47′60’’, k. h. 22°52′60’’47.8, 22.8833333333

Szatmárnémeti (Satu Mare)

Dacia (volt Pannónia) szálló

Szatmárnémeti címere

Közigazgatás

Ország

Románia

Történelmi régió

Partium

Megye

Szatmár

Rang

megyei jogú város

Beosztott falvak

Szatmárzsadány

Polgármester

Ilyés Gyula

Népesség

113 688 (2007)^[1]

Község népessége

114 142 (2007)^[2]

Magyar lakosság

45 261

Földrajzi adatok

Időzóna

EET, UTC+2

Elhelyezkedése

Szatmárnémeti

é. sz. 47°47′60’’, k. h. 22°52′60’’

Szatmárnémeti, köznapi nevén Szatmár (románul Satu Mare, németül Sathmar) város a mai Romániában. Az egykori Szatmár vármegye és a mai Szatmár megye székhelye és névadója. A Szamos egyik kiszáradt ága által elválasztott Szatmár és Németi 1715-ben egyesült és szabad királyi város lett. 2002-ben 115 630 lakosából 66 998 román és 45 414 magyar volt. Szatmárzsadány tartozik hozzá.

[szerkesztés] Fekvése

Nagyváradtól 135 km-re északkeletre a Szamos két partján fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve az ősi magyar Zothmar személynévből ered, ennek előzménye pedig a török sat (= elad) ige. Utótagja a német népnév birtoklást kifejező származéka.Illetve eredhet meg "Salzmar" névből is mivel a középkorban a sóbányákból a várost átszelő folyón szálitották a sót. Román neve a magyarból való a román satul mare (= nagy falu) szavakhoz hozzáigazítással.

[szerkesztés] Története

1150-ben Zothmar néven említik először. 1000 körül, Gizella királyné királyi vadászokat telepített, akik megalapították „Németi” települést. Árpád-kori várát a tatárok 1241-ben lerombolták, majd a Báthoriak újjáépítették, János Zsigmond foglalta el, majd a lengyelek égették fel. 1661-ben a törökök pusztították el, 1676-ban I. Apafi Mihály sikertelenül ostromolta, végül a 18. században lerombolták, nyoma sem maradt. 1711. április 30-án itt, a Vécsey-házban írták alá a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári békét. 1802-ben az erdélyi egyházmegyéből hasították ki a szatmári egyházmegyét, melynek székhelye lett. 1910-ben 34 892 lakosából 33 094 magyar, 986 román és 629 német volt. 1992-ben társközségével együtt 131 987 lakosából 72 708 román, 54 013 magyar, 3684 német és 1126 cigány volt.

[szerkesztés] Látnivalók

Katolikus székesegyházát 1768-ban kezdték építeni klasszicizáló barokk stílusban.
A Dacia (volt Pannónia) szálló a Partium egyik legszebb szecessziós stílusú épülete. A város történelmi központjában található. 1902-ben épült Lechner Ödön tervei alapján, a régi városháza helyén. Makettje az 1903-as bécsi építészeti világkiállításon második díjat nyert.
A Tűzoltó-torony, a Dacia szálló mögötti téren látható. 2005-ben fejezték be a teljes felújítását.
A Városháza 1902-ben épült.
A színház 1902-ben épült
A Református Láncos Templom, (a Béke téren, Piaţa Păcii), a megye talán első református temploma.

[szerkesztés] Képgaléria

Pannónia szálló (Dacia hotel)

Tűzoltó-torony

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1859. augusztus 18-án Arányi Dezső operaénekes.
Itt született 1886. március 4-én Nagy Vince politikus, belügyminiszter, a Kossuth-Párt elnöke, majd a Szabadság-Párt alelnöke, az amerikai emigráns magyarság egyik vezetője.
Itt született 1906. március 11-én Bánhidi László színművész.
Itt született 1907-ben Dsida Jenő költő.
Itt született 1911-ben Darvas Gábor zeneszerző.
Itt járt iskolába Kaffka Margit, Kölcsey Ferenc és Krúdy Gyula.
Itt tanított Ilosvai Selymes Péter a Toldi 16. századi szerzője.
Itt volt megyei főjegyző 1829-től Kölcsey Ferenc, mellszobra a református (Láncos) templom előtt áll.
Magyar színházában játszott egykor Jászai Mari és Fedák Sári is.
Ernest Klein
András Domahidy
Antal Bánhidi
Gábor Darvas
Horváth Zoltán
Aaron Teitelbaum
Moshe Dovid Winternitz
Daniel Prodan
Daniel David
Ioan Mircea Paşcu
Ovidiu Ioan Silaghi
Ernie Grunfeld