Szabolcs és Ung k.e.e. vármegye
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye az 1923. évi XXXV. tc. rendelkezései alapján jött létre Ung vármegye Magyarországon maradt községeinek (Győröcske és Záhony) és a szinte teljes egészében Magyarországon maradt Szabolcs vármegyének az összevonásával. Ugyanez a törvény rendelte el ideiglenesen négy addig Bereg vármegyei községnek (Nagylónya, Kislónya, Mátyus és Tiszakerecseny) Szabolcs vármegyéhez csatolását. A törvény szerint Szabolcs és Ung k.e.e. vármegye kilenc járásra oszlott és székhelye Nyíregyháza volt.
Megszűnésére 1938-ban az I. bécsi döntés nyomán került sor, amikor az egykori Ung vármegye nagy része újra magyar terület lett, ezért a két megyét ismét különválasztották. Ekkor csatolták vissza Bereghez az 1923-ban ideiglenesen Szabolcshoz csatolt községeket.
Meg kell azonban említeni, hogy ez a „szétválasztás” csupán formális volt. Valójában ugyanis az önállóvá váló Szabolcs vármegyéhez csatolták Győröcskét és Záhonyt, így Ung megye csak a Trianoni határokon kívüli területekből alakult újjá. Viszont a Trianoni békeszerződés óta Csehszlovákiához tartozott egykori Szabolcs megyei községeket átcsatolták Unghoz, és ezért Szabolcs megye új területe teljes egészében a trianoni határokon belül esett.
|
|
|
|
