Szökési sebesség
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A csillagászatban szökési sebességnek nevezzük azt a minimális sebességet, mellyel egy adott égitestről (minden további rakétahajtás nélkül) meg lehet szökni, el lehet hagyni az égitestet. (A szökési sebességnél a légkör hatását nem veszik figyelembe, mivel az többek között alakfüggő.)
Ahhoz, hogy egy gravitációs teret elhagyjunk, akkora mozgási energiával kell rendelkeznie a testnek, mely egyenlő vagy nagyobb, mint a gravitációs helyzeti energia. Emiatt egy égitest v2 szökési sebességére:
ahol G a gravitációs állandó, M az égitest tömege és r az égitest sugara illetve a középponjától való távolsága.
Ha a szökési sebességet, vagy más néven második kozmikus sebességet összevetjük az első kozmikus sebességgel, írhatjuk:
ahol v1 az első kozmikus sebesség, vagyis egy olyan körpályán mozgó test sebessége, melynek sugara az égitest (bolygó, hold) sugarával egyenlő.
Ha egy testet egy bolygó felszinéről v1-nél nagyobb, de v2-nél kisebb sebességgel indítunk, akkor az a kezdősebesség függvényében egyre elnyújtottabb ellipszis-pályán fog keringeni, melynek egyik fókuszpontja a bolygó középpontja. v2-nél az ellipszis-pálya másik fókusza végtelenbe kerül, vagyis a pálya alakja parabola lesz.
A Föld elhagyásához szükséges szökési sebesség, más néven a második kozmikus sebesség 11,19 km/s.
Fekete lyuknak nevezzük azokat az égitesteket, melyeknek a tömege olyan óriási, hogy a szökési sebesség eléri a fénysebességet. Mivel semmilyen test nem képes fénysebességnél gyorsabban haladni, ezért az úgynevezett eseményhorizonton belül került testek nem képesek elhagyni a fekete lyukat (legalábbis további hajtás nélkül).
