Széchényi Ferenc
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Ferenc János József (Fertőszéplak, 1754. április 29. – Bécs, 1820. december 13.) Somogy vármegye főispánja, főkamarásmester, aranygyapjas lovag, királyi küldött és biztos, a legnagyobb magyar édesapja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Zsigmond és cziráki és dénesfalvi gróf Cziráky Mária hatodik gyermeke. Tanulmányai befejeztével a kőszegi kerületi tábla ülnöke 1776-tól, később a báni tábla elnöke és egyben a horvát bán helyettese 1783-tól. II. József uralkodása alatt több vármegye főispáni helytartója és királyi biztosa. 1786-ban például a pécsi kerület királyi biztosa lett, de amikor a császár a rendi alkotmányt meg akarta szűntetni, minden tisztségéről lemondott és a magánéletbe vonult. Az 1790-es országgyűlés után újra hivatalba lépett, majd II. Lipót küldöttjeként Nápolyban is járt. 1798-ban kinevezték Somogy vármegye főispánjává, és a Duna és a Dráva szabályozásának királyi biztosa lett. 1799-ben főkamarásmester, 1800-ban országbíró-helyettes, 1808-ban pedig az Aranygyapjas rend lovagja lett. 1802. november 25-i dátummal 11884 nyomtatványból, 15000 kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta, amit később cenki gyűjteményének 6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével egészített ki. Azonban mindezek előtt elkészítette a leendő könyvtár katalógusát is, amiből egy-egy példányt külföldi tudományos intézeteknek is megküldött. Ezt a dátumot tekintjük az Országos Széchényi Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum megalapítási évének is. Később József nádor indítványozta a Magyar Nemzeti Múzeum, mint a magyar vonatkozások gyűjteményének létrehozását, amelyhez hozzátartozna a Széchényi Ferenc által 1802-ben megalapított Nemzeti Könyvtár is. 1808-ban létre is jött az intézmény. Bőkezű adományaiért és szolgálatainak elismeréséért érdemeit 1807-ben az országgyűlés törvénybe iktatta. Több külföldi egyetem tagja volt, így a göttingeni és a jenai egyetemnek is. 1812-től a bécsi tudományos akadémia tiszteletbeli tagja. 1812 és 1820 között, azaz az abszolutizmus évei alatt ismét a magánéletbe vonult, mintegy tiltakozva Metternich rendszere ellen. A politikai reakciót látva egyre levertebb lett, és ahogy fia írta: a nemzet jövője felett kétségbeesve, reménytelenül szállt sírjába 1820-ban, majd három évre rá neje is követte.
[szerkesztés] Családja
1777. augusztus 17-én, Kópházán feleségül vette tolnai Festetics Julianna grófnőt, gróf Festetics Pál (*1722; †1782) és Bossányi Júlia grófnő (*1735; †1805) leányát. A házasságból hat gyermek született, közülük három fiú- és két leánygyermek érte el a felnőttkort:
- György Mária János (*Horpács, 1778. május 26.; †Horpács, 1778. december 23.)
- Lajos Mária Alajos Dániel Ignác (*Horpács, 1781. november 6.; †Bécs, 1855. február 7.)
- Franciska Karolina (*Cenk, 1783. november 4.; †Pinkafő, 1861. október 10.)
- Zsófia (*Bécs, 1788. október 25.; †Bécs, 1865. április 19.)
- Pál (*Bécs, 1789. november 10.; †Sopron, 1871. március 30.)
- István (*Bécs, 1791. szeptember 21.; †Döbling, 1860. április 8.)
[szerkesztés] Művei
- Catalogus Bibliothecae Hungaricae Francisci com. Sz. (Sopron, 1800) és Index (Pest, 1800)
- Supplementum I-II és Index (1807)
- Catalogus manuscriptum I-III (Sopron, 1814-15)
- Catalogus nummorum Hungariae ac Transylvaniae instituti nat. Széchenyiani II-III, az Appendix-szel (?)
