Szászfenesi csata
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Száfenesi csata | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||
| Szemben álló felek | |||||||||
 Oszmán Birodalom Krími Tatár Kánság |
 Erdélyi Fejedelemség |
||||||||
| Parancsnokok | |||||||||
.svg/22px-Flag_of_the_Ottoman_Sultanate_(1299-1453).svg.png){kind=small} Szejdi Ahmed budai pasa |
 II. Rákóczi György erdélyi fejedelem † |
||||||||
| Szembenálló erők | |||||||||
| Veszteségek | |||||||||
A szászfenesi csata 1660. május 22-én zajlott le Szászfenes mellett, Erdélyben a budai pasa Szejdi Ahmed és II. Rákóczi György között. Utóbbi katasztrofális vereségével zárult a harc, melynek végkimenetele Várad eleste lett.
Rákóczi 1657-ben szövetkezve a két román vajdával betört Lengyelországba, mely végzetes hiba volt. A lengyelek nemcsak, hogy visszaverték, de az erdélyi sereget a tatár horda elfogta, majd betört Székelyföldre és könyörtelenül végigpusztította. A török Rhédey Ferencet tette fejedelemmé, de az lemondani kényszerült a Partium felől betörő Rákóczival szemben. A hatalmas török-tatár sereggel szemben egyetlen reménye az osztrákok voltak, akik azonban nem kívánkoztak háborút a törökökkel.
A budai pasa Ahmed 1660-ban betört a Tiszántúlra, miközben Rákóczi Barcsay Ákossal harcolt. Rákóczi abban a reményben, hogy a német és nyugati hadak közelednek szembeszállt a pasával és Szászfenesnél személyesen próbálta megállítani. A hatalmas török-tatár haddal szemben rendkívül véres harc bontakozott ki és az erdélyi sereg hamarosan meghátrált. A fejedelem egy patakon ugratva igyekezett a menekülőkhöz, hogy újra csatába vezesse őket. Az ugrás következtében leesett páncélsisakja és a törökök felismerték. Hatalmas tömeg vetette magát Rákóczira, aki oroszlánul harcolt, de három súlyos fejsebet kapott. Az ónodi katonák uruk segítségére siettek és kemény kézitusában kimentették.
A csata elveszett és a halálosan megsebesült Rákóczit Váradra vitték. Ott több mint két hét múlva meghalt.
Rákóczi nemcsak, hogy eddigi meggondolatlan tetteivel, de még temetésével is óriási kárt okozott. Holtestét a váradi katonák vitték Gyulafehérvárra, s a várban még csak ezer katona nem maradt. Szejdi nem késlekedett ezt kihasználni; seregével rögvest felment és ostrom alá fogta Váradot, amelyet csakhamar bevett. Így a török ötödik magyarországi vilajetét, a váradit szervezhette meg.
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Markó László: A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig életrajzi lexikon, Magyarkönyvklub Budapest 2000. ISBN 963 547 085 1
- Csorba Csaba – Estók János – Salamon Konrád: Magyarország Képes Története, Magyar Könyvklub, Budapest 1998. ISBN 9635489617
- R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora, Magyar Könyvklub, Budapest 2001. ISBN 9635484712
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
