Schwetzi csata
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Schwetzi csata | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||
Szemben álló felek | |||||||||
Lengyel Királyság Porosz Szövetség |
Német Lovagrend Pomerelleni Hercegség |
||||||||
Parancsnokok | |||||||||
IV. Kázmér András Piotr Dunin Maciej Hagen † |
Fritz Raweneck † Kaspar Nostyc II. Erik pomerán herceg |
||||||||
Szembenálló erők | |||||||||
1000 lovas 1000 gyalogos 400 danzigi tatárok |
1000 lovas 2000 gyalogos 400 várkatona 1300 pomerán |
||||||||
Veszteségek | |||||||||
Kb. 250 | 1000 halott 50 fogoly |
Tizenhárom éves háború |
Konitzi csata – Eylaui csata – Rheini csata – Máriavár ostroma – Bornholmi csata – Schippenbeil ostroma – Danzigi csata – Schwetzi csata – Frisches Haffi csata |
A Schwetzi csata Német Lovagrend és Lengyelország seregei közt lezajlott ütközett, a Tizenhárom éves háború keretében, 1462. szeptember 17-én, a pomerániai Schwetz mellett, Pucknál, (ma Świecin, Lengyelország), közvetlenül a Zarnowitz (Żarnowiec)-tó mellett, Zarnowitznál (Żarnowiec), ezért a lengyelek Żarnowieci (Zanrowitzi) csatának is hívják. Az ütközetben a jóval kisebb lengyel sereg nagy győzelmet aratott a lovagrendiek zsoldosai felett.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
1454-ben kitört a hosszú háború a német lovagokkal. A háború elején ugyan a rend győzött a konitzi ütközetben de nem aratott maradéktalan sikert, mert ahhoz, hogy tényegesen is nyerjen, fenn kellett volna tartania tekintélyes zsoldos seregét, de erre pénz nem volt. A porosz nemesség, a városok, sőt még a parasztok átálltak IV. Kázmér mellé, akit anyagilag is támogattak. A király seregét így zsoldosokkal (egyrészt lengyelekkel, egyrészt külországiakkal) tudta megerősíteni.
Minthogy pénz nem volt, s a knechtek (azaz a német zsoldosok) nem voltak hajlandóak fizetség nélkül harcolni, ezért kölcsönökkel, s zálogokkal (városok, várak, várkastélyok, uradalmak, ingó, ingatlan vagyonok elzálogosításával) próbálták a pénzhiányt pótolni és segítséget kértek más országoktól, de ez utóbbit nem kapták meg, leszámítva a dánokat és németalföldieket, akiket azonban hamar megvert a danzigi flotta.
A harc váltakozva folyt, de az 50-es évek végére Poroszország nagy része már zálogban volt, s a lovagrend seregvezérei (akik szintén zsoldosok voltak) is hatalmas honorbirtokokat kaptak. 1457-ben még Marienburgot is át kellett adni, amit nem sokkal ezután a lengyelek bevettek, s a lovagok 1458-ban Königsbergbe költöztek át. A zálogból visszamaradt földeket és várakat a zsoldosvezérek titokban eladták a lengyel királynak, s sokszor harc nélkül cseréltek gazdát az egyes területek.
Most újabb, döntő szárazföldi csatára került sor a két sereg között, melyek közt számbeli különbség, de minőségi egyenlőség volt.
[szerkesztés] A lengyel erők
A lengyelek élén személyesen a király állt, de a tényleges vezetés jeles hadvezére Piotr Dunin kezében összpontosult. A sereg létszáma kb. háromezer fő volt, ebből 1000 gyalogos, 1000 lovas (egyrészt 112 nehézlovas), míg Danzigból vagy 400 zsoldos érkezett, továbbá tatárok is erősítették a lovasságot. A sereget főleg zsoldosok tették ki, jobbára lengyelek, míg másik részük cseh és magyar volt, előbbiekből többen egykori husziták voltak.
[szerkesztés] A lovagrendi erők
A rendi sereg felett (csaknem 5000 fő) az osztrák Fritz Raweneck és Kaspar Nostyc vezérek parancsnokoltak, utóbbi egyik parancsnoka volt a konitzi ütközetben a rendi erőknek.
Raweneck több pontból vonta össze csapatait, Mewe (Gniew), Stargard (Starogard), Neuenburg (Nawe) és Schöneck (Skarszewy) területéről. A sereg háromezer német zsoldosból (2000 gyalogos, 1000 lovas), vagy négyszáz, a környékbeli várak katonaságából állt, továbbá erősítették a sereget II. Erik vezetésével pomerán segédhadak is (1300 fő) és ágyúkkal is rendelkeztek.
Szeptember 16-án találták szembe magukat az ellenséggel.
[szerkesztés] A csata
Szeptember 17-én reggel indult meg a csata. A lengyel haderő a huszita harcmodor remek taktikáját alkalmazva szekereiből szekérvárat alakított ki, s vizesárokkal vette körül, amit a közeli tó vizéből töltöttek fel. A lovagrendi sereg szintén a táborban védekezett.
Dunin a gyalogság nélkül a lovassággal indult rohamra a németek ellen a Rosen-tó felől. Ettől távolabbra Raweneck elől a lovassággal, hátul a gyalogosokkal állt harcra készen a táborból.
Paweł Jasienski vezetése alatt a nehézlovasság indult támadásra az első sorokban. 3 óráig tartó ádáz ütközetben győzelemet aratott, s egy déli szünetet követően, miután a katonák megebédeltek, folytatódott a harc. A németek hátulról támadást intéztek a lengyelek ellen, de a lengyel számszeríjasok nyílzáporának hatására nagy veszteségeket szenvedtek, s visszavonulásra kényszerültek.
Raweneck sebesülten leállította egy kis időre a katonáit, azután újabb támadást vezényelt, ami vereséggel végződött: ő maga elesett, a lovasságból pedig vagy fogságba kerültek, vagy megfutamodtak.
A még megmaradt német gyalogság ellenállását egy hirtelen lengyel támadás törte meg.
[szerkesztés] Veszteségek
A német lovagok zsoldosai vezérükön kívül, vagy 1000 embert vesztettek, ötvenen megadták magukat. Raweneck, vezértársa a zarnowitzi templomba menekült.
A lengyelek közül 250-en estek el, ebből 150 sebesülésébe halt bele. A danzigiak vezetője Maciej Hagen is életét vesztette, s Dunin is megsebesült.
[szerkesztés] Következmények
A vereséggel Danzigot és Kelet-Pomerániát elvesztette a német lovagrend, helyzete kritikussá vált. Schwetz döntő szárazföldi ütközetnek bizonyult, míg alig egy évvel később egy tengeri csatában is súlyos vereséget szenvedtek el a németek.