Sólyom László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk a köztársasági elnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Sólyom László (vezérkari főnök).

Sólyom László

A Magyar Köztársaság 3. elnöke
Hivatali idő
2005. augusztus 5. – hivatalban
Előd	Mádl Ferenc
Utód	-
Született	1942. január 3. (66 éves) Pécs
Házastárs	Nagy Erzsébet
Végzettség	jogász

Sólyom László, dr. (Pécs, 1942. január 3. – ) jogász, az MTA levelező tagja, 2005. augusztus 5. óta a Magyar Köztársaság elnöke.

Tartalomjegyzék 1 Tanulmányai 2 Egyetemi pályafutása 2.1 Tudományos elismerései 3 Közéleti tevékenysége 4 Alkotmánybírói tevékenysége 5 Köztársasági elnökké jelölése és megválasztása 5.1 A „vakondok”-botrány, nyílt szavazás a Fideszben 6 Köztársasági elnöki tevékenysége 7 Tudományos művei 7.1 Könyvek 7.2 Legfontosabb tanulmányok 8 Kitüntetések 9 Családja 10 Jegyzetek 11 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Tanulmányai

A Janus Pannonius Tudományegyetem jogi karán diplomázott 1964-ben, majd az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosi képzését is elvégezte 1965-ben. Több külföldi egyetemen tanult ösztöndíjjal (Berkeley, Köln, Frankfurt, Hamburg).

[szerkesztés] Egyetemi pályafutása

1966-ig a kispesti bíróság fogalmazója, majd a jénai Friedrich Schiller Egyetem tanársegéde, ahol német polgárjogból doktorált. 1969-től 1983-ig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében, valamint 1970 és 1975 között az Országgyűlés Könyvtárban is tudományos kutató.

1983-tól az ELTE JTK (azóta ÁJK) egyetemi tanára. 1996 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. 2002-ben az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem egyetemi tanára is.

1994 óta a Nemzetközi Jogászfórum tagja. 1999 és 2000 között a Kölni Egyetem vendégprofesszora. 2001-ben az MTA levelező tagjává választották.

Kutatási területe: a polgári jog története, összehasonlító polgári jog, alkotmányjog.

[szerkesztés] Tudományos elismerései

1975-ben az állam- és jogtudományok kandidátusa, 1981-ben doktora lett. 1998-ban Humboldt-díjat kapott. A Kölni Egyetem 1999-ben díszdoktorává avatta.

[szerkesztés] Közéleti tevékenysége

A 80-as évek elejétől a nem hivatalos környezetvédelmi mozgalmak jogi tanácsadója, a Duna Kör résztvevője, 1988 és 1989 között a Nyilvánosság Klub ügyvivője volt.

Részt vett a lakiteleki találkozón, ahol az MDF-nek 1987-ben alapító, 1989-ben rövid ideig elnökségi tagja lett. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain.

A Védegylet nevű közéleti és környezetvédelmi szervezet vezetőségi tagja volt államfői megbízatásáig.

Sólyom Lászlót kemény, pragmatikus, az alkotmányra nagy hangsúlyt fektető személyiségnek tartják.

[szerkesztés] Alkotmánybírói tevékenysége

A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain létrehozott Alkotmánybíróság tagja lett 1989-ben. Ekkor minden politikai és társadalmi tisztségéről lemondott és az MDF-ből is kilépett. Először ügyvezető elnökhelyettese, majd 1990 és 1998 között első elnöke volt az Alkotmánybíróságnak.

[szerkesztés] Köztársasági elnökké jelölése és megválasztása

A Védegylet nevű civil szervezet felkérte a pártokat, hogy jelöljék őt köztársasági elnöknek, a szervezet felhívását előbb több (különböző világnézetű) értelmiségi (pl. Eörsi István, Lányi András) támogatta aláírásával, majd az MDF és a Fidesz hivatalosan is jelölte őt köztársasági elnöknek. Szili Katalinnal, az MSZP jelöltjével szemben megnyerte a 2005. június 6-án, illetve június 7-én tartott parlamenti szavazást (a döntő harmadik fordulóban 185:182 szavazataránnyal), és még aznap letette hivatali esküjét. Beiktatása 2005. augusztus 5-én volt.

[szerkesztés] A „vakondok”-botrány, nyílt szavazás a Fideszben

Megválasztásának során az első fordulóban Sólyom László mindössze 13 szavazatot kapott^[1], mivel az őt jelölő Fidesz képviselői - a jelöltjükkel való egyeztetés nélkül - három kivétellel nem szavaztak, amit a szocialisták közti megosztottság leleplezésével indokoltak.^[2] Ennek folytán épp ellenkezőleg, az derült ki, hogy ellenzékiek – az MDF-ből kivált, később a Fideszhez csatlakozó Nemzeti Fórum tagjai – adtak le szavazatokat az MSZP jelöltjére, Szili Katalinra ^[3], egyikük, Horváth Balázs állítása szerint a Fidesz tudtával.^[4] Az Áder János Fidesz-frakcióvezető által „vakondoknak” nevezett átszavazók miatt a Fidesz a további fordulókban a leadás előtt ellenőrizte képviselőinek szavazólapjait, annak ellenére, hogy a köztársasági elnök választásának titkosságát az alkotmány rögzíti.^[5]

Sólyom László végül a már csak egyszerű többséget igénylő harmadik fordulóban nyert úgy, hogy a kisebbik kormánypárt, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának tagjai felvették ugyan a szavazólapokat, de három kivétellel rögtön vissza is adták őket, mivel koalíciós partnerükkel nem tudtak megegyezni közös jelölt személyéről. Így lett az utolsó fordulóban a végeredmény 185-182 szavazat a Fidesz és az MDF jelöltjének javára.

Sólyom mindvégig független jelöltnek tartotta magát, és beiktatási beszédében külön meg is köszönte az őt támogató pártoknak, hogy „függetlenségét mindvégig meghagyták”.

[szerkesztés] Köztársasági elnöki tevékenysége

2006. március 2-án visszaküldte az Országgyűlésnek az esélyegyenlőségi törvény módosítását, mert a jogszabály 2013-ig kitolta a középületek akadálymentesítésének határidejét. Az államfő szerint 1998 és 2004 közt elég ideje volt az intézményeknek az akadálymentesítésre, és méltatlan lenne a fogyatékkal élőkre nézve, ha újabb nyolc évvel meghosszabbítanák.^[6]

2007. július 3-án visszaküldte az Országgyűlésnek a többcélú kistérségi társulásokról és az állami vagyonról szóló törvényt. A kistérségek kapcsán az államfő azt kifogásolta, hogy a parlament anélkül módosította több település besorolását, hogy azt az érintettek kezdeményezték volna. A vagyongazdálkodási törvénnyel kapcsolatban azt sérelmezte, hogy a kormányfő hat évre nevezhetné ki a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács gyakorlatilag elmozdíthatatlan tagjait.^[7]

2007. július 4-én a Die Welt folyóiratnak adott az interjúra és 1956-os szerepére hivatkozva Sólyom visszautasította Gyurcsány Ferenc kormányfő javaslatát, hogy 75. születésnapja alkalmából a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatát adományozza Horn Gyulának. „Nem kaphatja meg Horn Gyula ugyanazt a kitüntetést, amelyet Király Béla megkapott” – írta a kormányfőhöz intézett válaszlevelében Sólyom.^[8]

A 2006 őszi tiltakozásokkal és zavargásokkal kapcsolatban tett kijelentései és felszólalásai, valamint az országgyűléstől, pontosabban a „magyar politikai elittől” való erős elhatárolódási szándéka és az ezt fémjelző cselekedetei (pl. személyi jelölések esetén a pártokkal való egyeztetés mellőzése) a magyarországi baloldal erős nemtetszését váltotta ki, pártossággal vádolták és vádolják, egyes elemzők pedig egyenesen monarchához^[9] illetve egyházfőhöz (pápa^[10]) hasonlították.

2007. szeptember 10-én a Parlament őszi ülésszakának megnyitóján azt a kérést tette közzé, hogy a holokauszt túlélőiben az árpádsávos zászló által keltett félelemérzetre való tekintettel a tüntetők mellőzzék annak használatát. „A halottak iránti, és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből ne az Árpád-sávos zászlót válassza jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét, vagy aki magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti zászlót!”^[11]

2007. december 27-én visszaküldte az Országgyűlésnek az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátási igénybevételének rendjéről szóló törvényt. „Nem értek egyet a törvény megalkotásának módjával. Nem értek egyet azzal sem, hogy a törvény – álláspontom szerint – nem tartalmazza a tárgyával összefüggő összes szükséges garanciát, továbbá, hogy hatása – többek között a későbbi jogalkotásra utalt lényeges kérdések miatt is – kiszámíthatatlan.” – írta az Országűléshez intézett levelében, melyben részletes indoklás olvasható. ^[12]

[szerkesztés] Tudományos művei

[szerkesztés] Könyvek

• A polgári jogi felelősség hanyatlása, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1977.
• Környezetvédelem és polgári jog, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980.
• The Decline of Civil Law Liability. Budapest – Alphen aan den Rijn, Akadémiai Kiadó – Sijthoff and Noordhoff, 1980.
• A személyiségi jogok elmélete, Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1983.
• Die Persönlichkeitsrechte. Eine vergleichend-historische Studie über ihre Grundlagen. Budapest – Köln, Akadémiai Kiadó – Carl Heymanns Verlag, 1984.
• A Zöld Hullám. Olvasókönyv a környezetvédelmi társadalmi mozgalmakról. Szerk.: Sólyom László és Szabó Máté. Budapest, ELTE, 1988.
• Verfassungsgerichtsbarkeit in Ungarn. Analysen und Entscheidungssammlung 1990-1993. Baden-Baden, Nomos, 1995. (Georg Brunner társszerzővel)
• Constitutional Judiciary in a New Democracy: The Hungarian Constitutional Court. Ann Arbor, The University of Michigan Press, 2000. (Georg Brunner társszerzővel)
• Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon, Budapest, Osiris, 2001.
• Pártok és érdekszervezetek az Alkotmányban. Budapest, Rejtjel, 2004.

[szerkesztés] Legfontosabb tanulmányok

• The Role of Constitutional Courts in the Transition to Democracy, with special reference to Hungary. International Sociology, March 2003, Vol.18(1), 137-165.o.
• A jövő nemzedékek jogai és ezek képviselete a jelenben. In: Jávor Benedek (szerk.): A jövő nemzedékek jogai. Bp., [Védegylet], 2000, 37-46.o. Acta Juridica Hungarica, 43, Nos 1-2 (2002) 135-143.o.
• Egy új szabadságjog: az információszabadság. Valóság, 1988/9. 14-34. o.
• Mit szabad és mit nem? Capriccio polgári jogi témákra. Valóság, 1985/8. 12-24. o.
• A társadalom részvétele a környezetvédelemben. Medvetánc, 1985/4-1986/1. 217-242.o.

[szerkesztés] Kitüntetések

• Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének csillaggal ékesített nagy érdemkeresztje (1998)
• Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (1999)
• Nagy Imre Érdemrend (2003)

[szerkesztés] Családja

Nős, felesége, Nagy Erzsébet magyar-pszichológia szakos tanár.[1] Két gyermeke és kilenc unokája van.

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A Köztársasági Elnök hivatalos életrajza
• Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH)
• Még nem adtam fel – interjú (Index, 2007. december 4.)