Református kollégium (Kolozsvár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A református kollégium egyike Kolozsvár legrégebbi oktatási intézményeinek.

	Az öreg épülethez annyi, évekig itt élt kiváló ember emléke fűződik, hogy ha ezt a házat minden arra méltó egykori lakója után külön jelölnők meg, akkor több emlékktáblája lenne, mint ablaka.
– Kelemen Lajos

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Híres tanárok 3 Híres diákok 4 Hivatkozások 5 Források 6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

A kolozsvári magyar protestánsok első iskolája 1545-ben nyílt meg az óvári klastromban. Az intézetben felváltva tanítottak evangélikusok, reformátusok, majd unitáriusok. Az iskolamester (rektor) Vizaknai Gergely volt. 1557-ben az országgyűlés határozata és Izabella királyné engedélye alapján a dominikánusok zárdájában iskola létesült. A század végén ez az iskola megszűnt, majd Báthory Gábor 1608-ban az óvári romos templomot adományozta a reformátusoknak és mellette működött a református iskola is.

A 17. század első felében az iskolának már félezer könyv volt a könyvárában. (A 17. századi könyvjegyzékekben feltüntetett kötetek jó része a könyvtár jogutódának, a Román Tudományos Akadémia kolozsvári könyvtárában található.)^[1]

Az iskola Bethlen Gábor utasítására került a jelenlegi helyére: 1622-ben a reformátusok a Farkas utcai templommal együtt megkapták a "pápisták puszta klastromhelyét" is. Itt az iskolaépület II. Rákóczi György megbízásából Augustino Serena olasz mester tervei szerint épült fel 1651-ben. Az 1655-ös tűzvész megrongálta, de az oktatás nem szünetelt. Ennek az iskolaépületnek a maradványi ma is láthatóak a templom melleti romkertben. 1733-ban a kollégiumban – Kolozsváron elsőként – jogi tanszék létesült.^[2]

1781-ben Egyházi Főtanács új épületet emeltetett Josef Leder építész irányításával. Ez a később ókollégium-nak nevezett új iskolaépület 1801-re készült el késő barokk és klasszicista stílusban. 1854 és 1862 között itt történt az erdélyi egyházkerület lelkészképzése is. 1900-ban felépült a tornaterem, majd 1902-ben a Petőfi utcai új kétemeletes épület is, amelyet Paulus Erika tervezett.

Az iskolában az oktatás mellett élénk kulturális élet folyt. Tudjuk például, hogy 1752-ben Bethlen Elek és Czegei Wass Julianna esküvőjére a református kollégium diákjai valóságos latin–magyar versgyűjteményt készítettek.^[3] 1755-ben Magyarbikalon Nagy Mihály harmoniae praeses vezetésével a kolozsvári diákjai énekeltek Vitéz György temetésén.^[4]1827-ben a diákok egy verses gyűtemény kiadásához, illetve egy Magyar Társaság felállításához kértek anyagi támogatást. Ennek eredményeként megjelent az Aglája című versgyűjtemény és 1831-ben megalakult a Kollégyombeli Olvasó Társaság.^[5]

A trianoni békeszerződés után az iskola elveszítette birtokainak nagy részét. 1948-ban a kollégiumot államosították. 1959 őszén az Kollégium két épületében működő magyar tannyelvű Ady Endre, illetve a román tannyelvű Gheorghe Şincai középiskolákat pártutasításra Ady–Şincai Középiskola néven egyesítették.

1990-ben a Református Kollégium újraindult. 2002. december 20-án visszakapta az ókollégiumot. 2007 júniusában elnyerte a Magyar Örökség-díjat. 2007. október 12-14 között ünnepelte fennállásának 450. évfordulóját.

[szerkesztés] Híres tanárok

Apáczai Csere János filozófus, pedagógus (1625-1659), Áprily Lajos (1887-1967), Bardócz György (18. század)), Cornides Dániel (1732-1787), Csepregi Turkovitz Mihály (?-1698), Csernátoni Pál (?-1679), Csomos János (18. század), Debreczeni József (1844-1883), Csűry Bálint, Fekete Mihály (1820-1871), Jancsó Elemér irodalmomtörténész (1905–1971), Hiszti András, Kovács Dezső (1866–1935), László Dezső, Méhes Sámuel, az Erdélyi Híradó szerkesztője (1785-1852), Nagy Géza művelődésszervező, műfordító (1914-1981), Pap Mihály (1737-1812), Porcsalmi András (1617-1681), Pataki István (1640-1693), I. Apafi Mihály nevelője, Pataki Sámuel orvos (1765-1824), Sárkány Lajos (1860-?), Seprődi János muzikológus, népdalgyűjtő, Szabó Sámuel (1756-1856), Szatmárnémethi Mihály, id. Szilágyi Ferenc történész (1797-1876), Tavaszy Sándor teológiai tanár, Tárcza Bertalan az Erdélyi Dalos Szövetség elnöke, Török István, Tulogdy János földrajztudós (1891-1979)

[szerkesztés] Híres diákok

Abodi Nagy Béla festő (1918-), Áprily Lajos költő (1887-1967), Joachim Bedeus von Scharberg (1746-1810), Brassai György jogász (18. század), Cs. Szabó László (1905–1984), Deáki Filep Sámuel drámaíró, műfordító, operaénekes (1784-1855), Debreczeni József (1844-1883), id. Grandpierre Emil, írói álnevén Nagy Péter (1874–1938), Jancsó Elemér irodalmomtörténész (1905–1971), Kemény János író (1903–1971), Kolozsvári Grandpierre Emil író (1907–1992), Kovács Dezső (1866–1935), Kós Károly építész, író, grafikus, könyvkiadó (1883-1977), Marosi Pál geológus (1925 – 1989), Méhes György író, újságíró (1916–2007), Nagy Géza művelődésszervező, műfordító (1914-1981), Óváry Zoltán, Pataki Sámuel orvos (1765-1824), Páldi István nyomdász (1717-1769), Sütő András író (1927-2006), Reményik Sándor költő (1890-1941), dr. Somodi István (1885-1963) olimpiai ezüstérmes magasugró, ügyész, Szabó Dezső író, (1879–1945), Szabó T. Attila Miklós, Tonk Sándor történész (1947-2003), Wass Albert író (1908-1998)

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Források

• A kollégium honlapja
• Dáné Tibor Kálmán et. al. szerk., Kolozsvár 1000 éve (A 2000. október 13–14-én rendezett konferencia előadásai), Erdélyi Múzeum-Egyesület, Magyar Közművelődési Egyesület, Kolozsvár, 2001, ISBN 9738231140, digitális változata – a hivatkozásokban: Kolozsvár 1000.
• Kelemen Lajos: Kolozsvár építészeti és műemlékei a XIX. század közepéig, in: Művészettörténeti tanulmányok, II. kötet, Kriterion, Bukarest, 1982

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Sipos Gábor: A kolozsvári Református Kollégium Könyvtára a XVII. században, Szeged, Scriptum Kft, 1991
• Régi képeslapok