Fekete Mihály
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Fekete Mihály (eredetileg Schwarcz) (Zenta, 1886. július 19. – Jeruzsálem, 1957. május 13.) magyar-izraeli matematikus.
[szerkesztés] Életútja
Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, 1909-ben doktori címet kap. Ezután egy évet Göttingenben, Landau mellett töltött. Budapestre hazatérve Beke Manó tanársegédje lett a Tudományegyetemen. Fejér Lipót hatására analízissel kezd foglalkozni. 1914-1920 között a budapesti egyetemen az analízis magántanára és különböző középiskolákban tanár. 1920-ban állásait elvesztve a Pesti Izraelita Hitközség Főgimnáziumának tanára. 1928-ban a Jeruzsálemi Héber Egyetemen kezdett el dolgozni, egy évig, mint előadó, majd 1955-ös nyugdíjazásáig az egyetem Matematikai Intézetének igazgatója. 1935-36-ban a Természettudományi Kar dékánja, majd 1945-48 közott az egyetem rektora.
[szerkesztés] Matematikai eredményei
79 cikke többnyire valós és komplex függvénytannal és approximációelmélettel foglalkozott. Ő definiálta a transzfinit átmérő fogalmát. Igazolta, hogy minden kompakt végtelen halmaz transzfinit átmérője megegyezik Csebisev-állandójával. Foglalkozott sorok szummálhatósági kérdéseivel is. Tanulmányozta azt a kérdést, hogy egy kompakt halmazon adott polinom mikor approximálható egész együtthatós polinomokkal. Igazolta, hogy egy C[0,1]-beli függvény pontosan akkor közelíthető egész együtthatós polinomokkal, ha f(0), f(1) egészek. Ha viszont , ahol , akkor f csak úgy lehet approximálható egész együtthatós polinomokkal, ha maga is az. Tiszteletére Fekete-polinomoknak nevezik az
polinomokat, ahol p prímszám és a Legendre-szimbólum.
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- Emlékére készült honlap Zentán.