Római mitológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A római mitológia gyűjtőfogalom az ókori rómaiaknak az istenekről és hősökről alkotott elképzeléseire. Az eredeti római vallás leginkább a természeti erők és események megszemélyesítéséből állt. A Kr. e. 5. századtól kezdve a rómaiak – etruszk közvetítéssel – elkezdték átvenni a görög mitológia alakjait. Így a római istenek közül soknak van görög megfelelője.

A rómaiak hitvilág ugyanakkor lényegesen eltért a görögökétől. A római isteneknek volt funkciójuk és volt kultuszuk, de nem estek meg velük kalandos históriák, és pajzán viszonyba sem keveredtek egymással vagy (az egy Rhea Silvia esetét kivéve) földi halandókkal. Senkit se tévesszen meg, hogy az újkori írásművekben Jupiter rabolja el Európét meg Ganümédészt, hogy a reneszánsz és barokk festmények százain látjuk Venust Marssal enyelegni. Ezek Zeusz, Aphrodité és Arész történetei, csak a latinos kultúrájú közép- és újkor emlegette őket más néven.

[szerkesztés] Római istenek

• Aeolus – a szelek istene
• Amor – más néven Cupido, a szerelem istene
• Angita – a gyógyítás és a boszorkányság istennője
• Apollo – a fény, a tavasz, a zene és költészet istene
• Aurora – a hajnal istennője
• Bacchus – a bor istene
• Cerberus – az Alvilág kapujának őrzője
• Ceres – a termékenység és a földművelés istennője
• Diana – a vadászat istennője
• Fauna – a mezei jószág istennője
• Faunus – az erdők és mezők istene
• Flora – a tavasz istennője, a kultúrnövények védelmezője
• Fortuna – a szerencse és a véletlen istennője
• Hercules – a sport (atlétika) és utazás istene
• Janus – a nap istene, minden bemenet és kijárat, minden ajtó és kapu istene, a kezdet és a vég
• Iuno – a házasság és a család istennője, Iuppiter felesége
• Iuppiter – a legfőbb isten, a villám és mennydörgés istene
• Iuventas – az örök fiatalság istennője
• Luna – a hold istennője
• Magna Mater – istenanya
• Mars – a háború istene
• Mercurius – az istenek követe, az utazók és kereskedők istene
• Minerva – a bölcsesség és a kézművesség istennője
• Neptunus – a tenger istene
• Pax – a béke istennője
• Pluto – az alvilág istene, a halottak birodalmának uralkodója, a föld alatti kincsek istene
• Saturnus – a földművelés istene, Iuppiter apja
• Tellus – más néven Terra, a föld istennője
• Terminus – a határ istene
• Uranus – isten-atyja, az égbolt megtestesítője
• Venus – a szerelem és szépség istennője
• Vesta – a tűzhely istennője
• Victoria – a győzelem istennője
• Vulcanus – a tűz és kovácsmesterség istene

A legfőbb tizenkét isten (Jupiter, Juno, Minerva, Vesta, Ceres, Diana, Venus, Mars, Merkur, Neptunus, Vulcanus és Apollo) tiszteletére a Forum Romanumon közös templomot szenteltek.

A főistenek mellett a római mitológiában az egyes helyeknek is van védőistene: ezeket lares-nek nevezték.

[szerkesztés] Kultusz

Az istenek kultusza állatok, növények és különböző tárgyak feláldozásával járt együtt. Különös figyelmet kellett szentelni a részleteknek, mert minden hiba az istenek haragját vonhatta maga után. Fontos szerepe volt az előjeleknek és jóslatoknak, amelyek részben összefüggésben álltak az áldozatokkal. (Például az áldozati állatok egyes részeiből vélték kiolvasni egy-egy kívánság teljesülését). A madarak röptének megfigyelése is a jóslást szolgálta.