Prédikátor könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Prédikátor könyve

"Mi haszna az embernek minden fáradozásából, amit magára vállal a nap alatt?" (1,3) Mi az ember életének az értelme és van-e egyáltalán valamilyen célja? Hogyan kell az embernek elrendeznie az életét a világban, hogy megelégedett és boldog legyen? Ezeket a nagy jelentőségű világnézeti kérdéseket boncolgatja a legkorábban az i. e. 3. században keletkezett Prédikátor-könyv (héberül: Kohelet = "a gyülekezetben beszélő"), megoldási kísérlete azonban lehangoló. A korabeli hellenista filozófia hatására hol pesszimista, hol szkeptikus, hol cinikus, hol pedig hedonista hangokat üt meg.

A könyv szerzőjének egészen a 18. századig Salamont tartották kezdő szavai miatt: "A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai." (1,1) Ám az ismeretlen szerző ezzel nem azonosítani akarja magát Salamonnal, hanem csak a bölcs király szájába adja mondanivalóját, hogy ezzel könyvének tekintélyét és szavahihetőségét emelje.

A szerző nem fogja rendszerbe tanítását. Az élet értelméről vagy értelmetlenségéről vallott nézeteit kisebb egységekben fejti ki, amelyek nincsenek logikai összefüggésben egymással.

A Prédikátor szemléletmódja szemben áll a hagyományos vallási nézetekkel és itt-ott már a materializmus határát súrolja. Ezért a bibliai gyűjteménybe csak úgy kerülhetett, hogy benne a világ, a földi élet hiábavalóságának a hirdetését látták, s azt a nem kifejezett kérdést olvasták ki belőle, hogy ha a világ és az élet értelmetlen, vajon nem kell-e értelmét az embernek a természetfölöttiben, Istenben keresnie.