Pető Iván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Pető Iván (Budapest, 1946. augusztus 29.) magyar történész, politikus.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Politikusi pályája
- 2.1 Parlamenti bizottsági tagságai
3 Publikációi
4 Források
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Zsidó származású munkáscsaládban született; apja kárpitos, anyja varrónő volt. 1964-ben az egri Dobó István Gimnáziumban érettségizett. 1965 és 1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar és történelem szakos hallgatója volt, doktori fokozatot 1978-ban kapott.

1970-től az Új Magyar Központi Levéltár munkatársa, 1986-tól 1990-ig tudományos főmunkatársa volt. 1978 és 1989 között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Rajk- és Széchenyi Szakkollégiumának óraadó tanáraként 1945 utáni társadalom- és gazdaságtörténetet oktatott.

Oktatói tevékenységét később, az 1990-es évek végétől folytatta: 1997-től 1998-ig az ELTE Bölcsészkarának Társadalom- és Gazdaságtörténet Tanszékén szövegelemző szemináriumot tartott a Kádár-korszakról, 1998-tól 2002-ig az ELTE Szociológiai Intézetének posztgraduális médiaképzése keretében tartott előadásokat az 1945 és 1989 közötti társadalom- és gazdaságtörténetről. 1999-től 2000-ig a Láthatatlan Kollégium tutora volt.

Pető Iván második feleségével egy gyermeket nevel, előző házasságából két felnőtt gyermeke van.

[szerkesztés] Politikusi pályája

1979-ben harminchárom másik értelmiségi – többek között Kis János, Bence György, Kenedi János, Dalos György – társaságában aláírta a csehszlovákiai Charta '77 melletti szolidaritási nyilatkozatot, amely a szervezett magyarországi ellenzék egyik első megnyilvánulása volt.

Részt vett a demokratikus ellenzék tevékenységében, a Beszélő című szamizdat folyóiratban Ada Pál álnéven publikált. 1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd novemberben a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja. Ugyanebben az évben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) választmányának is tagja. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásainak egyik résztvevője, az SZDSZ megalakulását követően a párt egyik frontembere lett. Az 1990-es választások idején az SZDSZ választási programjának egyik szerkesztője, a párt szóvivője és 1991-ig, majd 1998-tól 1999-ig ügyvivője is.

1992-ben Tölgyessy Péterrel szemben őt választották meg az SZDSZ harmadik elnökének, amely pozícióját 1997-ig töltötte be; 1994-től 1997-ig ezzel együtt a Liberális Internacionálé alelnöke is volt. 2001-től 2007-ig ismét tagja volt az SZDSZ Ügyvivői Testületének. 2003 és 2005 között a párt Országos Tanácsának elnöke volt.

A rendszerváltást követő összes ciklusban országgyűlési képviselő volt. 1990-ben, 2002-ben és 2006-ban egyéni jelöltként, 1994-ben a párt budapesti, 1998-ban országos listájáról jutott be a parlamentbe. 1990 májusától októberéig és 1998 szeptemberétől az SZDSZ frakcióvezető-helyettese; 1990 októberétől 1991 novemberéig, majd 1994 júniusától 1997 áprilisáig frakcióvezetője.

[szerkesztés] Parlamenti bizottsági tagságai

1990. május–november, 1992. február–december: Költségvetési, Adó- és Pénzügyi Bizottság
1997–1998 Költségvetési és Pénzügyi Bizottság
1998– Kulturális és Sajtóbizottság (1998–2002 alelnök, 2002– elnök)
1998–2002, 2006– Kulturális és Sajtóbizottság Média Albizottsága
2002–2006 Számvevőszéki Bizottság
2002–2006 az Állami Számvevőszék alelnökeit jelölő ideiglenes (eseti) bizottság
2004– a Kulturális és Sajtóbizottság hatáskörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását figyelemmel kísérő albizottság
2005–2006 a Kulturális és Sajtóbizottság nemzeti hírügynökségekről szóló törvény módosítását előkészítő albizottsága
2006– Kulturális és Sajtóbizottság Kulturális Vidékfejlesztési Albizottsága

[szerkesztés] Publikációi

1975 Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből (1945–1949) (Erdmann Gyulával)
1977 A magyar szénbányászat a felszabadulástól a hároméves terv végéig (Erdmann Gyulával)
1985 A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945–1985 (Szakács Sándorral)
1998 Befejezetlen szocializmus (Gerő Andrással)
2000 Politikai curriculum vitae (cikkek, interjúk, beszédek)