Pézsmaréce
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|||||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||
| Cairina moschata Linné, 1758 |
|||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
A pézsmaréce, másképpen pézsmakacsa, népies nevén némakacsa (Cairina moschata) a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Eredeti elterjedési területe Mexikótól délre Peruig és Uruguayig, de mára már a világ minden táján tenyésztett úszómadár lett.
[szerkesztés] Megjelenése
A vadon élő pézsmarécék eredetileg fekete színűek, és csak nagy ritkán bukkan fel tollazatukban egy-egy fehér toll. Hasukon irizál a tollazat. A pézsmakacsák fején jellegzetes, vöröses színű, húsos kinövések láthatóak, arcuk pedig csupasz. A 3-4 kilogrammos testtömegű gácsérok jóval nagyobbak a tojóknál, amelyek átlagosan 1,5-2 kilogrammot nyomnak. (A háziasított példányok esetében jóval nagyobb tömeggel számolhatunk: a tojók akár 5, a gácséroknál pedig akár 7 kilogrammos testsúly is előfordulhat.)
A háziasított pézsmakacsa tollazata többféle színben pompázhat: tiszta fehér, barna, fekete és foltos egyedek is ismertek.
[szerkesztés] Életmódja
A vadon élő pézsmarécéket eddig viszonylag kevesen vizsgálták. Meglehetősen sok időt töltenek a fák koronájában, ahol kiválóan el tudnak rejtőzni. Ha megriasztják őket, lassú, nehéz szárnycsapásokkal emelkednek a levegőbe. Elsősorban a reggeli és esti órákban aktívak, ekkor szerzik növényi eredetű táplálékukat a sekély vízből. A költési időszakban egyedül vagy kisebb csoportokban látható, máskor nagyobb, akár 16 egyedből álló csapatok is megfigyelhetőek.
A néma kacsa azért is népszerű, mert – mint népi neve is mutatja – igen halk. Leginkább sziszeg, néha morog és csendesen hápog. Kárpótlásul változatos metakommunikációs eszközöket használ: kattotatja a csőrét, rázza a fejét, felfújja magát, billegeti a farkát stb.
[szerkesztés] Szaporodása
A pézsmaréce tojója a vadonban faüregekbe, gödrökbe rakja tojásait. A kirakott költőládákat is előszeretettel használja. A 8-21 tojás 35 napon belül kel ki. A sárga-barna pelyhes fiókák fészekhagyók.
[szerkesztés] Háziasítás
A pézsmaréce vadon élő állománya nem veszélyeztetett, háziszárnyasként pedig egyre gyakoribb. Dél Amerikából származik, az első európai felfedezők érkezésekor már házi pézsmarécékkel találkozhattak. A 16. században hurcolták az óvilágba, ahol népszerű asztali fogássá váltak. Később a pekingi kacsa a háttérbe szorította, mint húsforrást, azonban az utóbbi 35 évben ismét gazdasági szempontból jelentős baromfifaj lett, intenzív tenyésztése többek között Franciaországban, Olaszországban és Tajvanon folyik. Húsa nagyon ízletes, valamivel több fehérjét és kevesebb zsírt tartalmaz, mint a házikacsáé. Májtermelése is kiváló.
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Képgaléria
 A gécsér kitárt szárnyakkal 1 |
 A gécsér kitárt szárnyakkal 2 |
 Pézsmarécék |
 Pézsmaréce fiókák 1 |
 Pézsmaréce fiókák 2 |
 Fiatal (11 hetes) gácsér |
 Fiatal (11 hetes) gácsér |
 A felnött gácsér (37 hetes) korában |
 Fiatal (11 hetes) tojó |
 Háziasított pézsmarécék |
 Háziasított pézsmarécék |
