Monokálium-tartarát
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Monokálium-tartarát | |
---|---|
Más nevek | kálium-hidrogén-tartarátar kálium-bitartarát |
Azonosítók | |
CAS-szám | [ | ]
Tulajdonságok | |
Kémiai képlet | KC4H5O6 |
Moláris tömeg | 188,177 |
Megjelenés | fehér, kristályos por |
Sűrűség | 1,05 g/cm3 (szilárd) |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
A monokálium-tartarát (más néven kálium-hidrogén-tartarát, kálium-bitartarát vagy E336) a borkősav káliummal alkotott vegyülete. Képlete: KC4H5O6. A bortermelés melléktermékeként nagy mennyiségben, a szőlő héjából állítják elő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
A bortermelés során, ha a bor még az előtt kerül palackozásra, mielőtt teljesen elkészült volna, a monokálium-tartarát csapadék formájában kiül az üveg falára. Természetes úton egyes gyümölcsökben is előfordul, ipari mennyiségben a bortermelés melléktermékéből, a szőlő héjából állítják elő, majd széles körben, elsősorban élelmiszeripari adalékanyagként, vagy háztartási tisztítószerekben alkalmazzák
[szerkesztés] Felhasználási területei
[szerkesztés] Élelmiszerekben
- megnöveli a tojásfehérje hőtűrő-képességét, valamint a térfogatát.
- cukros oldatokban meggátolja a cukor kikristályosodását
- főzött zöldségek esetében meggátolja azok színének kifakulásást
- sütőporral együtt használja elősegíti annak működését
- a kálium-kloriddal együtt a nátrium-klorid (konyhasó) helyettesítésére hazsnálják
- élelmiszerekben a hozzáadott dikálium-tartarátot E336 (monokálium-tartarát és dikálium-tartarát keveréke) jelöli
- pékárukhoz, valamint cukrászipari termékekhez antioxidánsként adagolják
[szerkesztés] Kémiai alkalmazások
A túltelített monokálium-tartarát vizes oldatának pH-értéke 25 °C-on 3,557, ezáltal széles körben alkalmazzák pH-mérő műszerek kalibrálására.[1]
[szerkesztés] Egészségügyi hatások
Napi maximum beviteli mennyisége 30 mg/testsúlykg.A szervezetben egyáltalán nem szívódik fel, a vizelettel távozik.
[szerkesztés] Külső források
- ^ Harris, Daniel C. Quantitative Chemical Analysis. Sixth Edition, W.H. Freeman and Company, New York, 2003.