Kálium-klorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Kálium-klorid
Általános
Magyar név	Kálium-klorid
IUPAC név	Potassium chloride
Egyéb nevek
Képlet
Moláris tömeg	74,55 g/mol
Megjelenés	Fehér por
CAS-szám	[7447-40-7]
EINECS (EG) szám	231-211-8
EG-Index szám
Tulajdonságok
Sűrűség és halmazállapot	1,98 g/cm3, szilárd
Oldhatóság vízben	34,7 g/100 ml (20°C)
Olvadáspont	776 °C (1049 K)
Forráspont	1500 °C (1773 K)
Szerkezet
Kristályszerkezet
Fizikai állandók
Képződéshő	kJ/mol
Moláris hőkapacitás	J/(mol·K)
Veszélyességi jellemzők
EU osztályozás	Nem mérgező
R-mondatok	-
S-mondatok	-
Lobbanáspont	Nem gyúlékony
RTECS szám	TS8050000
Rokon vegyületek
Azonos anion	Kloridok
Azonos kation	A kálium vegyületei
A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok normálállapotra (0°C, 100 kPa) vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A kálium-klorid (KCl) egy fém halid, melyet a kálium és a klór alkot. Tiszta állapotban szagtalan, fehér színű, vagy színtelen kristályokat alkot. Az élelmiszeriparban, a gyógyszeriparban és a vegyiparban széles körben alkalmazzák. A természetben megtalálható ásvány a szilvin, nátrium-kloriddal keverve pedig szilvinitet alkot. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Kalii chloridum néven hivatalos.

Tartalomjegyzék 1 Kémiai tulajdonságok 2 Előállítás, gyártás 3 Felhasználási területek 4 Biológiai és egészségügyi tulajdonságai 5 Fizikai tulajdonságok 6 Elővigyázatossági tanácsok 7 Külső források

[szerkesztés] Kémiai tulajdonságok

Vizes oldatban (más vízoldékony kloridion-tartalmú vegyülethez hasonlóan) megfelelő fémmel vízben nem oldható csapadékot képez. Például:

KCl(vizes oldatban) + AgNO₃(aq) → AgCl(szilárd) + KNO₃(vizes oldatban)

Bár a kálium elektronegativitása alacsonyabb, mint a nátriumé speciális körülmények között (850 °C ) a nátrium a kálium helyébe lép.

KCl(l) + Na(l) → NaCl(l) + K(g)

A tiszta kálium előállításának ez a fő útvonala.

Más vegyületekben előforduló KCl kimutatásához az anyagot meg kell gyújtani, mivel a KCl lilára festi a lángot.

[szerkesztés] Előállítás, gyártás

A kálium-klorid a természetben szilvin formájában található meg, a szilvinitből pedig kivonható. A salétromsav, a kálium-nitrát, vagy a sósav előállításának melléktermékeként, jelentős mennyiségben keletkezik.

[szerkesztés] Felhasználási területek

• a kálium-kloridot legnagyobb mennyiségben műtrágyaként használják fel, ugyanis a növények növekedési ütemét nagyban befolyásolja a talajban található kálium mennyisége
• a KCl-t a vegyipar is nagy mennyiségben használja elsősorban kálium-hidroxid és kálium előállítására.
• a gyógyszeriparban is alkalmazzák
• élelmiszerek esetén a nátrium-klorid vagy konyhasó helyettesítésére alkalmazzák E508 néven
• egyes országokban a halálraítélteknek méreginjekció formájában adják be

[szerkesztés] Biológiai és egészségügyi tulajdonságai

A kálium a szervezet számára nélkülözhetetlen anyag, bevitelére legalkalmasabb a kálium-klorid. Általában intravénás úton juttatják be a szervezetbe (természetesen jóval alacsonyabb koncentrációban, mint amit a kivégzéseknél alkalmaznak). A konyhasó helyettesítésére is alkalmazható, bár nagy töménységben kellemetlen, savas íze van, ezért általában keverve szokták használni.

[szerkesztés] Fizikai tulajdonságok

A kálium-kloridot gyakran alkalmazzák különféle ionos oldatok elektromos vezetőképességének.

A KCl oldékonysága különféle oldószerekben (g KCl / 100 g of solvent at 25 °C)
H2O	36
folyékony ammónia	0.04
folyékony kén-dioxid	0.041
metanol	0.53
hangyasav	19.2
szulfolán	0.004
acetonitril	0.0024
aceton	0.000091
formamid	6.2
acetamid	2.45
dimetilformamid	0.017 - 0.05
Forrás: Burgess, J. Metal Ions in Solution (Ellis Horwood, New York, 1978) ISBN 0-85312-027-7

[szerkesztés] Elővigyázatossági tanácsok

Szájon át a szervezetbe kerülve az LD₅₀ értéke (az az érték, mely a populáció 50%-nál halált okoz) 2500 mg/testsúlykg (ez azt jelenti, hogy egy 75 kg-os felnőttnek körülbelül 190g a halálos adag, nagyjábol ugyanolyan mérgező, mint a közönséges konyhasó). Intravénásan 100 mg/testsúlykg a halálos adag, mely szívmegálláshoz vezet.

[szerkesztés] Külső források

• Handbook of Chemistry and Physics, 71st edition, CRC Press, Ann Arbor, Michigan, 1990.
• N. N. Greenwood, A. Earnshaw, Chemistry of the Elements, Pergamon Press, 1984. ISBN 0-08-022057-6
• http://www.food-info.net/uk/e/e508.htm