Mihail Konsztantyinovics Kalatozov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Mihail Konsztantyinovics Kalatozov, eredeti családneve Kalatozisvili (Михаил Константинович Калатозов – Калатозишвили) (Tiflisz – ma: Tbiliszi –, 1903. december 28. – Moszkva, 1973. március 29.) szovjet-grúz filmrendező, forgatókönyvíró.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Filmrendezői pályája
3 Filmek
- 3.1 Filmrendező
- 3.2 Forgatókönyvek
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Kereskedelmi iskolában tanult, de 20 éves korától már Tbilisziben, a grúziai filmstúdióban dolgozott. Volt mozigépész, vágó, színész, majd rendező. A Sót Szvjanyetijának (1930) című néprajzi jellegű lírai dokumentumfilmben, melynek operatőre és rendezője is volt, már jól látható vonzódása a romantikához és a különleges fényképezési eljárásokhoz. Négy évig a Leningrádi Művészeti Akadémia aspiránsa, utána a tbiliszi filmstúdió igazgatója volt. 1939-ben a Lenfilm stúdió rendezője lett. 1943-tól Hollywoodban a szovjet filmek képviseletét látta el, 1945 után vezető állami beosztásokban, többek között a Szovjetunió Filmügyi Minisztériumában miniszterhelyettesként dolgozott (1948-ig). A továbbiakban elsősorban filmrendezéssel foglalkozott.

Fia, Georgij Mihajlovics Kalatozisvili (1929-1984) szintén filmrendező, operatőr, forgatókönyvíró volt a Grúziafilm stúdiónál és dolgozott a Lenfilm stúdiónak is.
Unokája, Mihail Georgijevics Kalatozisvili ugyancsak a filmszakmában, a grúziai filmgyárban dolgozik, filmrendező, producer.

[szerkesztés] Filmrendezői pályája

Amikor Kalatozov a Lenfilm stúdióhoz került, két játékfilmet készített a pilótákról és a repülésről: Bátorság (1939), A felhők titánja (1941). Utóbbi az Északi-sarkot átrepült Cskalov útjának történetét dolgozta fel és évekig a közönség egyik kedvenc filmje volt. A repülés témájához visszatért utolsó játékfilmjében is. A háború idején a Leningrád védelméről Taskentben forgatott film (Legyőzhetetlenek) társrendezője. Az 1950-es évek elején készített sematikus filmjeit egy felszabadultabb hangulatot árasztó vígjátéka követte:

Luxustutajon (eredeti címe: Hű barátok). A vezető beosztású, vaskalapos építészt két barátja luxusutazásra hívja, de valójában tutajozni viszik, ahol a kényelmes városi élet kapaszkodói hiányoznak. A vígjátéki helyzetet hol mesterkélt kalandok, hol érzelgős szerelmi jelenetek törik meg, a film mégis friss, eredeti színfoltot jelentett a maga korában.

A rendező legismertebb filmje a Szállnak a darvak (1957), ez hozta meg neki és alkotógárdájának a világhírt: az 1958-as cannes-i filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálmát. A politikai szférában ekkor végbement "olvadás" eredménye, hogy a háborút nem hősies katonák küzdelmeként, hanem elsősorban egy szerelmespár egyéni tragédiájaként mutatja be. A film tartalmi és formai újdonságai számos későbbi szovjet alkotáson kimutathatók.

Az el nem küldött levél. Négy geológus gyémántlelőhely után kutat Szibéria erdőségeiben. Megtalálják, bejelölik a térképen, melyet vissza kell juttatniuk Moszkvába. A visszaindulás napján azonban hatalmas erdőtűz keletkezik, a geológusok csapdába kerülnek. Az ember küzdelmét a természeti erőkkel nagyhatású képekkel mutatja be, de az egyéni világ ábrázolásával kissé adós marad. A patetikus hangvételű film két főszereplője Tatjana Szamojlova és Innokentyij Szmoktunovszkij.

Lényegében a természet fogságába került felfedezők témáját ismétli meg a rendező utolsó filmje is. Az olasz-szovjet koprodukcióban készült A jégsziget foglyai Umberto Nobile 1928-as Északi-sarki léghajós expedíciójának tragikus történetét és megmentését meséli el, nagyrészt visszaemlékezés formájában. A főbb szerepeket szovjet filmen ritkán látható világsztárok: Sean Connery, Claudia Cardinale, Peter Finch, valamint Nyikita Mihalkov alakítják.

Kalatozov legtöbb alkotását a romantikus témákhoz való vonzódás és az erős érzelmi töltésű előadásmód jellemzi. Nem az elemző, gondolatokra serkentő, hanem inkább a patetikus, emelkedett hangulatú filmek híve. Hosszan részletezi a nagy drámai helyzeteket, hogy minél erősebb érzelmi hatást érjen el. Stílusát ennek megfelelően az erősen hangsúlyozott képi megoldások, különleges képkompozíciók és fényhatások, artisztikus kameramozgatás jellemzik. Legjobb jeleneteiben ez a stílus szerves részét alkotja a film egészének, bár kritikusai szerint az utolsó filmekben többször öncélúvá válik.