Szállnak a darvak
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Szállnak a darvak | |
| Rendező: | Mihail Kalatozov |
|---|---|
| Forgatókönyvíró: | Viktor Rozov, saját színművéből |
| Főszerepben: | Tatjana Szamojlova Alekszej Batalov Vaszilij Merkurjev Alekszej Svorin Valentyin Zubkov |
| Zene: | Mojszej Vajnberg |
| Operatőr: | Szergej Uruszevszkij |
| Gyártó: | Moszfilm |
| Bemutató: | 1957 |
| Időtartam: | 97 perc |
| Nyelv: | orosz |
| IMDb | |
A Szállnak a darvak (Летят журавли) fekete-fehér szovjet, orosz film, Mihail Kalatozov filmrendező legismertebb játékfilmje. Az első szovjet film, amely elnyerte a cannes-i filmfesztivál Arany Pálmáját.
[szerkesztés] Ismertetése
Egy szerelmespár, Veronika és Borisz a hajnali moszkvai utcán, idilli képek. Másnapra minden felborul: kitört a háború. Borisz jelentkezik a frontra, elbúcsúzni sincs idejük. Veronika egy bombatámadás alkalmával elveszti szüleit, Borisz apja befogadja. Veronika egy ideig elhárítja Borisz unokatestvére, Mark közeledését, de egy újabb heves légitámadáskor elveszti minden erejét és megadja magát. Mark bejenti, hogy összeházasodnak. A fronton harcoló Boriszt halálos lövés éri, a kavargó nyírfák között utoljára még felrémlik képzeletében Veronika képe. Borisz családja a fronttól távolabbra költözött, az apa egy kórház főorvosa. Veronika ugyanott ápolónő, magát nem kímélve segít a sebesült katonáknak. Lelkiismeret-furdalása, amiért elárulta szerelmét, majdnem öngyilkosságba kergeti, csak az tartja vissza, hogy megment és magához vesz egy kisfiút. Markról kiderül, hogy megcsalja Veronikát, és hogy a katonaság alóli felmentése is hamis, ezért az apa elzavarja otthonról. Veronika a kórházban megtudja, hogy Borisz meghalt, de nem akarja elhinni. Vége a háborúnak, Moszkvában ünneplő tömeg fogadja a hazaérkező katonákat. Köztük van a lány is, ünneplőben és virágokkal, még mindig bízik. Találkozik Borisz egy bajtársával és megérti, hogy nincs már remény. Kétségbeesik, majd magához tér és osztogatni kezdi virágait az idegenek között.
A Szállnak a darvak a szovjet politikában Sztálin halála után végbement „olvadás” egyik megnyilvánulása volt. Ez volt az első szovjet háborús film, amely nem a fronton aratott győzelmeket és a hősies helytállás mintaképeit állította középpontba, hanem az esendő embert: egy szerelmespár egyéni tragédiáját. Veronika „bukott” nő, aki megcsalta fronton harcoló szerelmét, az alkotók mégsem mondanak felette ítéletet. Az egész film azt sugallja, hogy az elkövetett hibákon túl lehet lépni, ha az ember morálisan tiszta marad és részt vállal a közösség sorsából.
A történetet – néhány mesterkélt fordulata ellenére – a két főszereplő, Tatjana Szamojlova és Alekszej Batalov természetes játéka, a rendező és az operatőr összehangolt munkája hitelesíti. A drámai helyzeteket, a szereplők lelkiállapotát a kamera rendkívül kifejező mozgása és a fényképezés művészi ereje hangsúlyozza. Ezt látjuk a legismertebb jelenetekben is:
- a lépcsőn felszaladó, izgatott Boriszt a kamera megszakítás nélkül a lépcső tetejéig kiséri;
- Borisz halála, amikor a lány arca a kavargó nyírfák képére kopírozódik;
- a légitámadás idején, ahogy Mark zongorajátéka és a robbanások hatása alatt Veronika feladja ellenállását;
- a frontra indulók búcsúztatásának vagy a hazatérő katonák fogadásának gondosan megkomponált tömegjelenetei.
A film – tartalmi és formai újdonságai miatt – az 1958-as cannes-i filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálmát. Hatása számos későbbi szovjet alkotáson kimutatható.
[szerkesztés] Főbb szereplők
- Tatjana Szamojlova (Veronika)
- Alekszej Batalov (Borisz)
- Vaszilij Merkurjev (Borisz apja)
- Alekszej Svorin (Mark)
- Valentyin Zubkov (Borisz barátja)
