Majomkenyérfa-félék
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|||||||||||||
 Majomkenyérfák (Adansonia grandideri)
|
|||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||
|
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
A majomkenyérfa-félék (Bombacoideae) a mályvafélék családjának (Malvaceae) egyik alcsaládja. Korábbi rendszerekben (pl. Hortobágyi-rendszer, Borhidi-rendszer) hasonlóan a mályvavirágúak rendjében (Malvales) szerepelt, de mindig külön családi rangot kapott. A legújabb kladisztikai vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy a Malvaceae család egyik különösen specializált, nagy termetű növényekből álló, erősen levezetett csoportjáról van szó, amely az APG II-rendszerban az eurosid II kládban foglal helyet, a mályvavirágúak rendjében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jellemzés
A majomkenyérfa-félék trópusi, szubtrópusi elterjedésű fák, gyakran igen vastag, hordó alakú törzzsel, és benne laza szerkezetű víztartó alapszövettel (parenchima). A levelek épek vagy tenyeresen karéjosak, a pálhák lehullók. A virágok hímnősek, öttagúak, igen méretesek, gyakran madár- vagy denevérbeporzásúak. A csésze forrt, gyakran külső ún. mellékcsészével ellátott. A szirmok szabadok és aszimmetrikusak, a porzók száma 5 vagy határozatlanul sok. A porzók csővé is nőhetnek, de vannak szabadon álló porzójúak is, a portokok száma 2. A termőben a magház 2–5 tagú, többnyire sok magkezdeménnyel. A termés tok, a magvak gyakran ezüstös cellulózszőrökbe ágyazódnak, melyek a magház belsejének és a maghéjnak a függelékei. Ezt gyakran szigetelő- és tömítőanyagnak használják fel, textilkészítésre merevsége miatt alkalmatlan.
[szerkesztés] Fontosabb fajok
Az afrikai szavannák és trópusi lombhullató erdők jellegzetes lombhullató fája a majomkenyérfa (Adansonia digitata L.). A növény igen hosszú élettartamú, akár 1000 évig is elél. Hatalmas hordószerű törzsében 12 ezer liter vizet is képes raktározni, törzskerülete pedig elérheti a 40 métert. Levelei tenyeresen összetettek. Virágai csodálatosak, lecsüngők, beporzásukat denevérek végzik. Törzsében gyakran hangyák élnek (mürmekofília).
Egyéb fajok is tartoznak az alcsaládba, így pl. a gyapotfa (Ceiba pentandra), melynek magszőreit hasznosítják (ld. fentebb). A durián (Durio zibethinus) Délkelet-Ázsiában honos. 3–4 kg-os gyümölcsét a „gyümölcsök királyának” is nevezik. A dió nagyságú magvakat körülvevő vékony magköpeny fogyasztható csak. A magköpeny bomlásakor fokhagymaszagot áraszt, a benne lévő diallil-szulfid miatt, így repülőgépen nem is szállítható. A modellkészítésnél, repülőgépiparban és tömő–szigetelőanyagként használják fel a balsafa (Ochroma lagopus) könnyű, nagy felhajtóerejű fáját. A növény a trópusi Amerikából származik.
[szerkesztés] Nemzetségek
- Adansonia
- Aguiaria
- Bernoullia
- Bombax
- Camptostemon
- Catostemna
- Cavanillesia
- Ceiba
- Ceiba pentandra (gyapotfa)
- Chiranthodendron
- Eriotheca
- Fremontodendron
- Gyranthera
- Huberodendron
- Matisia
- Neobuchia
- Ochroma
- Pachira
- Patinoa
- Pentaplaris
- Phragmotheca
- Pseudobombax
- Quararibea
- Scleronema
- Septotheca
- Spirotheca
A Camptostemon és Pentaplaris helye elképzelhető, hogy a Malvoideae alcsalád, ahogy a Matisieae nemzetségcsoporté is (Matisia, Phragmotheca és Quararibea).
[szerkesztés] Forrás és ajánlott irodalom
- Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
- Hortobágyi Tibor (szerk.): Növényrendszertan
- Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
- Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
- Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
