Lyka Károly
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Lyka Károly (Pest, 1869. január 4. – Budapest, 1965. április 30.) magyar művészettörténész, kritikus, festő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Apja Münchenben végzett építészmérnök volt. A család 1873-ban az észak-magyarországi Nyitra városába költözött. Lyka Károly a nyitrai Piarista Gimnázium diákja volt, melynek igazgatója, Csősz Imre a piarista rend helyi történetét is megírta. Első rajztanára a bécsi akadémiát végzett Panczer Ferenc, és a később ismertté vált Rajzó Miklós volt.
1887 őszén Münchenbe utazott, hogy beiratkozzon a kor egyik meghatározó konzervativ festőiskolájába. A müncheni Akadémia helyett azonban Hollósy Simon jóval modernebb szellemű magániskoláját választotta, ahol a mesternél csak nyolc-tíz évvel fiatalabb társaival (Iványi-Grünwald Béla, Márk Lajos, Zemplényi Tivadar) megismerkedett az idelátogató, fiatalon már sikeres és nem akadémikus szemléletű Csók Istvánnal és a Weimarban dolgozó Fényes Adolffal, majd a Párizsból Magyarország felé átutazó Rippl-Rónai Józseffel. Ugyancsak Hollósy műtermében tanult és dolgozott egy ideig a nagybányai festőiskola későbbi két alapítója, Thorma János, majd Réti István.
1894-ben Itáliába utazott. Előbb Nápolyban, majd hosszabb ideig Rómában időzött, és egyre inkább a művészettörténettel foglalkozott. Több magyarországi folyóiratnak lett itáliai művészeti írója, a vezető napilapnak (Pesti Napló) római tárgyú tárcákat, kulturális beszámolókat írt, politikai cikkeket a legritkábban. Újságíróként több Rómába látogató magyar művésszel és újságíróval megismerkedett, de ismeretséget kötött az Aragno kávéházban gyülekező olasz hírességek némelyikével is, így Matilde Serao írónővel. München óta levelezésben állt a már említett Réti Istvánnal, aki azóta Párizsban tanult és dolgozott, s akit Lyka vendégül látott Rómában. Kossuth halálakor a Pesti Napló tudósítójaként Torinoba utazott, és a hamvakat szállító különvonattal jött Magyarországra.
A századfordulón a Budapesti Napló munkatársaként több tanulmányutat tett Olasz- és Görögországban. A Nagybányai festőiskola megalapítása után gyakori vendége volt ott, hamar felismerte a nagybányai iskola jelentőségét és művészetkritikai munkásságával próbálta közelebb vinni az ő alkotásaikat a közönséghez.
1902-től 1918-ig szerkesztette a Művészet című folyóiratot, mely – óvatosan – a modernebb irányzatokat is meg kívánta ismertetni a konzervativ magyar közönséggel. Első számában a lap Székely Bertalan művészetével foglalkozott. Megnősült: Tóth László, fiatalon meghalt festőbarátja özvegyét, Minich József szobrász lányát, Minich Ida festőnőt vette feleségül.
1914-től 1936-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, néhány évig igazgatója. Réti Istvánnal számos reformot megvalósítottak a főiskolán az 1920-as években.
Művészettörténetirói munkássága kiemelkedő, legjelentősebb monográfia-sorozata 1800-tól 1940-ig tárgyalja a magyar képzőművészet történetét. Nagy alkotókról önálló kötetei jelentek meg: Michelangelo, Leonardo da Vinci, Raffaello, Rembrandt, Munkácsy Mihály.
[szerkesztés] Művészettörténeti kötetei
- Monográfia sorozata:
- A táblabíróvilág művészete (1922
- Nemzeti romantika (1942)
- Közönség és művészet a századvégen (1947)
- Magyar művészélet Münchenben (1951)
- Festészeti életünk a milleniumtól az első világháborúig ([[1953])
- Szobrászatunk a századfordulón (1954)
- Festészetünk a két világháború közt (1956)
- Önálló kötetei:
- Michelangelo, (1957)
- Leonardo da Vinci (1958)
- Raffaello, (1959)
- Rembrandt, (1962)
- Munkácsy Mihály (1964)
[szerkesztés] Társasági tagság
[szerkesztés] Emlékezete
- Emlékkönyv Lyka Károly hetvenötödik születésnapjára. (1944) (1944-ig megjelent műveinek bibliográfiájával).
- Művészettörténeti tanulmányok Lyka Károly nyolcvanötödik születésnapjára. (1954) (1944-1953-ig megjelent műveinek bibliográfiájával).
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Mulady Brigitta: Lyka Károly (életrajz az artportal.hu honlapon)
- Lyka Károly sírja a Kerepesi temetőben (fénykép)
- Lyka Károly 1964-ben (fénykép)
[szerkesztés] Forrás
Lyka Károly: Vándorlások a művészet körül. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadó, 1970. Művészeti lexikon. 3. köt. Budapest, Akadémiai, 1967. Lyka l. 128-129. o.
