Lovasíjászat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Lovasíjász bemutató Ópusztaszeren

A lovasíjászat a lovaglás és az íjászat együttes alkalmazására utaló tevékenység. A történelem során elsősorban a lovasnomád nagyállattartó népekre jellemző sajátságos harcmodorhoz köthető. Napjainkra megszakítás nélkül nem maradt fenn sehol a világon (csak Japánban és Koreában), de lelkes újrafelfedezőknek köszönhetően sportként és hagyományok felelevenítéseként az utóbbi évtizedekben ismételten terjedőben van, különösen a magyarok lakta területeken.

[szerkesztés] Története

A lovasíjászat kialakulása az ázsiai sztyeppék lovasnomád népeihez köthető. Legismertebb alkalmazói a szkíták, hunok, szarmaták, bolgárok, magyarok, kunok, törökök, mongolok.

[szerkesztés] A lovasíjász harcmodor

Hátrafelé nyilazó magyar harcos az itáliai hadjáratok idejéből. Részlet az aquilejai székesegyház altemplomának falfestményéről

A lovasíjászatra a visszacsapó íjakkal és a lovakkal való bánás magas szintű összhangja jellemző. A ló kitágítja a harci alkalmazás lehetőségeit a gyalogos íjászattal szemben, hiszen lövés közben is helyváltoztatásra képes. Az ellenséges sorokat általában távolról indított nyílzáporral próbálták megtörni, miközben ők maguk mozgásban lévén nem nyújtottak könnyű célpontot az ellenfél gyalogos íjászainak. Az ellenséges sorokat feléjük haladva előre, mellettük elvágtatva oldalra, majd tőlük távolodva hátrafelé leadott lövésekkel zavarták. Gyakran színleltek menekülést, mely szintén az ellenséges sorok felbomlását eredményezte, ha üldözőbe vették őket, és egyúttal továbbra is célpontot jelentettek. A könnyű fegyverzet, és a tartalék lovak használata lehetővé tette jelentősebb távolságok megtételét is. A harcmodor hátránya a közelharcban mutatkozott meg, ezért azt lehetőleg kerülték. Ha sor került rá, akkor igyekeztek kopjával, szablyával vagy fokossal sérüléseket okozni, és mielőbb odébb vágtatni.

[szerkesztés] A lovasíjászat napjainkban

Napjainkra a klasszikus sztyeppei lovasíjászat nem maradt fent. A koreai népek körében a Hwarang-do, Japánban a Yabusame, Kasagake és az Inuoumono nevű népi játékokban találkozunk vele, de ezekben is inkább a szellemiség, mint a harcszerűség gyakorlása az elsődleges.

A lovasíjászat sportként való újrateremtésének közismertté vált alakja Kassai Lajos. Több évtizedes kutatás és gyakorlás után mára megteremtette a modernkori lovasíjász sportot, melyet világszerte egyre többen űznek. A verseny során egy 90 m hosszú pályán kell végigvágtatni, és közben a céltábla három oldalát előre, oldalra és hátrafelé fordulva lőni. Szintén kiemelkedő Kelemen Zsolt szerepe, aki a lovasbaranta keretében a nem csak a lovasíjászat, hanem a középkori lovas népek, különösen a honfoglaló magyarság lovas harci kultúráját próbálja gyakorlati módszerekkel is rekonstruálni.

A lovasíjászok egy része – köztük maga Kassai Lajos is – előszeretettel alkalmazza edzésmódszerként a futásíjászatot. Erre magyarázat lehet, hogy mindkét sport esetében felfokozott testi állapotban kell jól lőni, továbbá a lovasíjászathoz és a futásíjászathoz is elengedhetetlen a jó kondíció – így a két sportág jól kiegészítheti egymást.