Lisieux-i Szent Teréz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Lisieux-i Szent Teréz
Marie-Françoise-Thérèse Martin
Születési éve	1873. január 2. Alençon, Franciaország
Halálozás éve	1897. szeptember 30. Lisieux, Franciaország
Ismert neve	Kis Szent Teréz
Boldoggá avatása	1923. április 29. XI. Pius pápa által
Szentté avatás	1925. május 17. Vatikán XI. Pius pápa által
Kegyhely	Lisieux
Ünnepnap	október 1.
Szimbóluma	rózsa
Patrónusa	missziók, Franciaország

Lisieux-i Szent Teréz (1873. január 2, Alençon, Franciaország; – 1897. szeptember 30, Lisieux, Franciaország) kármelita rendi római katolikus szerzetesnő. Eredeti teljes neve: Marie-Françoise-Thérèse Martin. Magyar nyelvterületen hívják még Kis Szent Teréz-nek is, megkülönböztetve őt ugyanazon szerzetesrend 16. századi nagy alakjától Avilai vagy Nagy Szent Teréztől.

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Családi körben 1.2 A Kármelben 2 Tisztelete 3 A kis út 4 Jegyzetek 5 Külső hivatkozások 6 Források, ajánlott irodalom

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Családi körben

Louis Martin és Zélie-Marie Guérin kilencedik gyermekeként született. Édesapja szerzetesi pályára készült, ám gyenge latintudása miatt eltanácsolták, így órásmester lett. Édesanyja is szerzetesnek készült, ám végül csipkekészítő lett. A kilenc gyermek közül 5 leány élte túl a gyermekkort: Marie, Pauline, Léonie, Céline és Thérèse. A kis Terézt anyja nem tudta szoptatni, ezért valamivel több mint egy évig Semalléban szoptatósdajkánál nevelkedik. 1876 decemberében az orvos megállapítja, hogy édesanyja mellrákban szenved, operációra már nincs lehetőség. 1877 augusztusában veszíti el Teréz édesanyját. Ekkor 4 éves volt. Az anya halála után novemberben a család a normandiai Lisieux-be költözött, ahol az anya gyógyszerész testvére feleségével és két leányával lakott. Teréz pótmamának nővérét, Pauline-t választja.

1881-ben kezd Teréz a Notre Dame du Pré bencés apátság iskolájába járni. Nyelvtanban és számtanban osztályelső, de a játékoktól távol tartja magát. Leginkább olvasni szeret, főleg lovagregényeket, Jeanne d’Arc történeteit. Mikor Teréz kilenc éves volt, Pauline belépett a lisieux-i kármelita kolostorba. Teréz úgy érezte, másodszor is elveszítette édesanyját. Teréz is követni akarta nővérét, ám ő még túl fiatal volt, nem fogadhatták be a kolostorba. 1883 márciusában Teréz megbetegszik, az orvosok tehetetlenek. A betegszobában az ágy mellett a Mária szobor állt. Május 13-án tetvérei Szűz Máriához fohászkodnak, a betegnek látomása van, melyben Mária rámosolyog. Másnapra a tünetek megszűntek, a beteg meggyógyult.

Betegsége után folytatja az iskolát, elsőáldozásra készül. Lelkesedését jellemzi, hogy március 1-jétől május 7-ig 1949 áldozatot számol össze, amit Jézusért hozott meg. 1884. május 8-án volt elsőáldozó, amit önéletrajzéban így kommentál: „Jézus első csókja lelkemen”.^[1] 1886 tavaszán édesapja kiveszi az apátsági iskolából. Ettől kezdve magánórákra jár. 1886 őszén újabb veszteség éri, nővére Marie is kármelita lesz. Léonie pedig a klarisszákhoz lép be, ám alig 2 hónap után hazatér. 1886 karácsonyán életét meghatározó lelki élményt tapasztal. Ettől kezdve már nem aggodalmaskodik, nem érzékenykedik, nem nyafog, nem álmodozik. Kármelita hivatása megerősödik: imádkozni másokért, megmenteni másokat.

1887 márciusában gyilkosság híre borzolja a lakosságot: egyik éjszaka kegyetlenül meggyilkoltak két asszonyt és egy kislányt. A gyilkossággal vádolt Henri Pranzini tagad. A bíróság halálra ítéli. Teréz imádkozni kezd, hogy az ítélet végrehajtása előtt a gyilkos térjen meg, bánja meg bűnét. Jézustól jelet is kér. Pranzini mindvégig ártatlanságát hangoztatja, ám a guillotine mellett az utolsó pillanatban a feszületért nyúl és azt megcsókolja. Teréz még inkább elszánja magát a bűnösökért végzett imádságra, és a kármelita életre.

1887 októberében Teréz újra jelentkezik a kolostor elöljárójánál, aki életkora miatt ezúttal is elutasítja. Édesapjával Bayeux-ba indulnak a püspökhöz, aki nem adja meg a várt engedélyt. Ezután apjával zarándokútra mennek Rómába. Az úton számos pap társaságában Teréz újabb tapasztalattal gazdagodik: a papok is emberek, gyarlók, törékenyek, őértük is imádkoznia kell. Október 20-án az általános kihallgatáson XIII. Leó pápát is megkéri Teréz, hogy engedje őt kolostorba lépni 15 évesen. A pápa válasza: ha a Jó Isten úgy akarja, be fog lépni.^[2] Az eset a sajtó érdeklődését is felkelti.

Ettől kezdve diplomáciai lépések sorozata következik, Teréz részéről pedig imádság. Karácsonykor már apáca szeretne lenni. Ám a püspök igenlő válasza csak később érkezik meg. A főnöknő pedig 1888 nagyböjtje után akarja felvenni Terézt a közösségbe.

1888. április 9. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. Teréz belép a Lisieux-i Kármelbe.

[szerkesztés] A Kármelben

Fél évvel a jelöltidő után szokás szerint következik a beöltözés. Ám édesapjának betegsége miatt ezt elhalasztják. Végül 1889. január 10-én ölti magára először a rend ruháját. Ettől kezdve leveleit így írja alá: a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz nővér. Feladatai a közösségben a víz, a sör, a kenyértészta előkészítése. Ezenkívül harangoz, felolvas étkezések alatt, imádságot vezet. Közben édesapja súlyos beteg lesz, képzelődik, hallucinál, viselkedése környezetére és saját magára is veszélyessé válik. Caen-be kerül a Jó Pásztor kórházba.

Teréz a noviciátus után 1890. szeptember 8-án teszi le fogadalmát. 18 éves korától új beosztást kap: segédsekrestyés lesz. Ebben az időben ébred fel benne a vágy, hogy a saigoni kármelita kolostorba szeretne menni, hogy mindenkitől elfeledve, elrejtőzve élhessen. 1893. február 20-án nővérét Pauline-t választja meg a közösség perjelnőnek. Ágnes anya a korábbi főnöknőt noviciamesternőnek nevezi ki, Terézt pedig az ő segítőjének.

1893. szeptember 8-án három év noviciátus után kéri a perjelnőt, hogy örökös novícia maradhasson. Ekkortájt kezd el verseket, színdarabokat írni a közösség számára. 21 éves korától nagykorúként már Teréz is böjtölhet. Állandósulnak a torokfájásai, mellkasi fájdalmai.

1894. július 29-én meghal édesapja. 1894. szeptember 14-én hosszas előkészület után Céline nővére is a kármeliták közé lép. Az ő kolostorban készített fényképeiről ismerjük a kolostor életét. Ebben az esztendőben Teréz felfedezi a maga kis útját. Eközben Teréz egyre többet ír. Az 1894-95-ös télen kérésre elkezdi leírni gyermekkori emlékeit.

1896 márciusában a korábbi perjelnőt újraválasztják Teréz nővére helyett. Az új perjelnő Terézt továbbra is a noviciák mellé rendeli. Április 3-án éjjel, majd 4-én is, Teréz vért hány. Ennek ellenére nem kíméli magát. Megkezdődnek Teréz belső megpróbáltatásai, melyek haláláig tartanak, kísértések a hit és remény ellen.

1897 elején egyre többször utal arra, hogy nem lesz hosszú már az élete. Áprilisig nővértársai nem gondolták, hogy súlyos beteg. Állandó gyomorbántalmak, láz, hányások gyötrik, köhögési rohamok kínozzák. Május 18-án mentik fel feladatai alól. Június 2-ától kezdi írni önéletrajzát elöljárói kérésre. Július 8-tól a betegszobába viszik.

1897. szeptember 30-án, 24 évesen halt meg hosszú szenvedés után tuberkulózis következtében.

[szerkesztés] Tisztelete

Egy évvel halála után, 1898. szeptember 30-án jelent meg az elöljárója parancsára írt önéletrajza Egy lélek története címmel, amely azonban a nővérek által korrektúrázott változat. Hamarosan több nyelvre lefordították: 1901-ben angolra, 1902-ben lengyelre, 1904-ben hollandra és olaszra, 1905-ben németre, portugálra, spanyolra, japánra és oroszra. Magyarul először 1916-ban jelent meg. Ez az írása szerezte meg neki az ismertséget.

1907-ben X. Pius pápa jelentette ki, hogy kívánja a szentté avatást. Egy magánkihallgatáson Terézről a következőt mondta: „a modern idők legnagyobb szentje”. A boldoggá avatási pert 1910. augusztus 3-án kezdték meg. Ekkor még több olyan tanút meg tudtak hallgatni, akik Terézzel együtt éltek. Hét év múlva zárták le a pert. 1921. augusztus 14-én XV. Benedek pápa kiadta a dekrétumot, mely szerint Teréz az erényeket hősies fokon gyakorolta. A boldoggá avatást azonban már XI. Pius pápa végzi 1923. április 29-én. Ő avatja szentté is 1925. május 17-én. A Szent Péter bazilikában 50 ezren, a bazilika előtti téren félmillióan voltak tanúi az eseménynek. XI. Pius 1927. december 14-én határozott arról, hogy Teréz Xavéri Szent Ferenc mellett a missziók védőszentje legyen. XII. Pius pápa 1944-ben néhány héttel azelőtt, hogy Franciaország felszabadult a német megszállás alól Szent Johanna mellett Franciaország második védőszentjévé tette Terézt. 1956-ban adják ki Teréz írásának fotokópiáját.

A katolikus egyház október 1-jén emlékezik meg Terézről.

II. János Pál pápa 1997. október 19-én egyháztanítói címmel illeti, amit korábban csak két nő kapott meg: Sziénai Szent Katalin és Avilai Szent Teréz.

Szent Teréz teste elporladt, néhány csontdarab viszont megmaradt. Ezek a Lisieux-i bazilikában láthatók. Egy koponyacsont darab viszont díszes fa ereklyetartóban 1994 óta járja a világot. Magyarországon 2007. augusztus 28. és szeptember 23. között volt ez az ereklye.

[szerkesztés] A kis út

1894 végén lelki számvetést tart 6 éves szerzetesi életéről. Összehasonlítja magát nagy, híres szentekkel, s megállapítja: „köztük és köztem ugyanaz a különbség, mint az égbevesző hegycsúcs és a hitvány homokszem között.”^[3] Nem adja fel, határozottan tudja, hogy kicsisége ellenére is szent lehet. Ez az időszak az új találmányok időszaka. Rómában Teréz megismerte a liftet, innen jön az ötlet, valami hasonló eszköz kell, ami a magasba viszi: „én is szeretnék egy felvonót találni, hogy Jézusig emelkedjem, mert túlságosan kicsiny vagyok ahhoz, hogy a tökéletesség meredek lépcsőfokait járjam.”^[4]

A Szentírásban a következő mondatot találja: Ha valaki egészen kicsi, jöjjön hozzám! (Péld 9,4) Izajás prófétánál pedig a következő részre lel: Mint ahogy az anya ringatja gyermekét, úgy vigasztallak meg én téged, keblemen hordozlak majd és a térdemen ringatlak téged (Iz 66,13). Ez a két részlet irányt mutat Teréznek.

Ettől kezdve nem akar naggyá válni, hanem minden időben, minden helyen, minden körülmények közt igyekszik azt tenni, amire képes, amit Isten vár tőle. Ez a kis út mindenki számára azt jelenti, hogy saját adottságait, körülményeit felhasználva kell az életszentségre eljutni. Ez az út mindenkinek a saját útja. „Ez az út a kicsi gyermek ráhagyatkozása, aki félelem nélkül alszik el Atyjának karjaiban.”^[5]

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Életrajza a Szentek Életében
• Teréz ereklyéje Magyarországon

[szerkesztés] Források, ajánlott irodalom

• Laurentin, René: Lisieux-i Teréz. Mítoszai és valósága, Szent István Társulat, Budapest, 1983. ISBN 963 360 247 5 Letölthető innen, vagy innen.
• Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza, Ecclesia, Budapest, 2005. ISBN 963 363 292 7
• Gaucher, Guy: Egy élet története. Martin Teréz (1873-1897), Kármelita Rendtartomány, Budapest, é.n.
• Conrad De Meester OCD: Üres kézzel. Lisieux-i Szent Teréz útja, Sarutlan Kármelita Nővérek, Pécs, 2001. ISBN 963 00 8649 2
• Bakos Rafael OCD: Isten szívének visszhangja. Lisieux-i Szent Teréz, Nyolc Boldogság Katolikus Közösség, Homokkomárom, 2005. ISBN 963 86765 2 3

m·v·sz  Egyháztanítók

Nagy Szent Gergely  · Szent Ambrus · Szent Ágoston · Szent Jeromos · Aranyszájú Szent János · Nagy Szent Bazil · Nazianszi Szent Gergely · Nagy Szent Atanáz · Aquinói Szent Tamás · Szent Bonaventura · Canterburyi Szent Anzelm · Sevillai Szent Izidor · Aranyszavú Szent Péter · Nagy Szent Leó · Damiani Szent Péter · Clairvaux-i Szent Bernát · Poitiers-i Szent Hiláriusz · Liguori Szent Alfonz · Szalézi Szent Ferenc · Alexandriai Szent Cirill · Jeruzsálemi Szent Cirill · Damaszkuszi Szent János · Beda Venerabilis · Szíriai Szent Efrém · Canisius Szent Péter · Keresztes Szent János · Bellarmine Szent Róbert · Nagy Szent Albert · Páduai Szent Antal · Brindisi Szent Lőrinc · Avilai Szent Teréz · Sziénai Szent Katalin · Lisieux-i Szent Teréz