Kvékerek
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
A kvékerek a Barátok Vallásos Társasága (angolul Society of Friends) nevű keresztény szekta tagjainak általánosan elterjedt megnevezése. (Néha egyszerűen Barátoknak (angolul Friends) hívják őket.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Hitük jellemzői
Alapvető hitük az, hogy az isteni kinyilatkozás közvetlen és személyes jellegű, azaz minden személy tapasztalhatja Isten szavát szellemükben, és a Barátok igyekeznek arra figyelni. Azt a kinyilatkoztatást, amit „belső világosság”, vagy „benső Krisztus”-ként emlegetnek, az első Barátok a történelmi Krisztussal azonosították. Elutasítanak mindenféle formális hitvallást, istentiszteleteik alapja a csend és minden résztvevőt az Isten szava „lehetséges edényének”, azaz közvetítőjének tartanak ahelyett, hogy egy, a többiektől elválasztott különleges, fizetett papságra számítanának.A Kvékerizmus az emberi jóságot hangsúlyozza ki, mivel hitük szerint Isten egy része mindenkiben benne van, ugyanakkor pedig elismeri az emberi gonoszság jelenlétét is és igyekszik azt kiírtani amennyire csak lehetséges. Kvékerizmus egy életforma; a Barátok nagy hangsúlyt helyeznek a keresztény elvek szerinti életvitelre. A kvékerek igazsága és őszintesége legendás, pl. a kvéker árus nem alkudozik, mert az alkudozás egy rugalmas igazságot sejtetne. Jézust követve, a Barátok elkerülik a fényűzést, és nagy hangsúlyt helyeznek az öltözet, viselkedés és beszéd egyszerűségére. Egészen a 20.század elejéig megőrizték sajátos „sima beszéd” néven ismert beszédmódjukat, mely többek között előnyben részesítette a tiszteletteljes „önözést” a közvetlenebb „tegezés” helyett, a társadalmi osztályok közötti különbségek kiegyenlítése, és a közvetlenebb lelki közösség fenntartása céljából, mely a Kvéker tanítások szerves részét képezi.
A Társaság igazgatásában és kiváltságaiban a nemeket nem különböztetik meg. A tagság előfeltétele a jelöltnek a tagsággal járó kötelezettségek ismeretének és elfogadására való készsége, valamint egy erkölcsi- és vallási tanubizonyság tevése. A Barátok rendszeresen, hetente egyszer vagy kétszer gyűlnek össze csendes, várakozó istentiszteletre. Főleg a kezdeti időkben, gyülekezéseiket nem arra szolgáló házakban, hanem a természet ölén, szántóföldön, erdei tisztáson, vagy magánházaknál tartották. Gyülekezéseiken nem prédikálnak, formális szertartásokat sem végeznek, céljuk a tagok segítsége, hogy Isten jelenlétét, életüket vezérlő lélekként érezhessék. Ezeken a gyűléseken a tagok saját hitértelmüket és hiteiket a gyülekezet egészéhez mérik. Ez úgy történik, hogy egy kb. félórai csendes várakozás után egy-vagy több személy kinyilatkozást kap Istentől, amit tolmácsol a jelenlévők számára. Eszerint Istent a róla való beszédekkel, jóra való buzdításokkal tisztelik. Mivel a Kvékerek vallása fizikai megnyílvánulás nélküli, teljesen lelki hiten alapul, ezért e gyülekezeti alkalmak hagyományosan mindenféle előre elkészített programot, prédikációt, éneklést vagy külsődleges szertartást mellőznek. Manapság azonban az amerikai Barátok Társaságának több mint fele fizetett lelkészeket használ, és gyüléseiket legalábbis részben, előkészített programmok alapján tartják.
Ez istentiszteleti alkalmakkor a gyűlés minden tagja nagy felelőséget vállal magára azzal, hogy magát „az Isten szavát közvetítő alkalmas edénnyé” tegye. Egy, Imádság és Szolgálat, vagy Szolgálat és Felügyelés néven ismert, a gyülekezet által kijelölt csoport felelős a gyülekezet lelki életéért. A Felügyelők lelki gondozást nyújtanak a tagoknak, vagy megosszák azt a gondozás, ha lelkipásztor van alkalmazásban. A társaság vallásos fegyelmét és igazgatását az időközönként tartott „Ügyleti Értekezlet”-ek szabályozzák. Egy, vagy néhány helyi közösség képezi az un. „Havi Értekezlet”-et, egy vagy több Havi Értekezlet alkotja a „Negyedéves Értekezlet”-et, és egy földrajzilag meghatározott terület (ország) Negyedéves Értekezletei alkotják a Barátok Vallásos Társasága „Éves Értekezlet”-ét. Az Éves Értekezlet képezi a fennhatósága alatt álló minden gyülekezet hitelvi és igazgatási ügyeinek legfelsőbb hatóságát. A Kvéker gyülekezetekben rendszerint nem szavaznak, hanem a tagok a tanácskozások útján keresik minden kézenfekvő ügyben az Isten akaratát. A Kvéker hitelvek szerves részeként, a tagság rendszeresen és formálisan meg van kérdezve a Kvéker alapelvek pontos betartásáról. E kérdések kiterjednek a gyermekeik képzésére, részegítő- vagy kábítószerek használatára, a szükségben lévők gondozására, és egy szélesebb értelemben a faji- és vallási toleranciára, és a bántást okozóknak a szeretet lelkével (a büntetés kiszabása helyett) való kezelésére is. A legtöbb amerikai Barátok csoportjait az Amerikai Barátok Szolgálati Bizottsága (AFSC) képviseli, melyet 1917-ben a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadók ügyének pártolására, támogatására, és az európai segítségnyújtás szervezésére alapítottak és manapság fő feladatának az erőszakmentes társadalom kialakítását tekinti.
[szerkesztés] Történetük
Lásd a részletesebb A kvékerek története című cikket.
Vagy áttekinthetőbb táblázat formában itt tekinthető meg.
A Barátok Vallásos Társaságának eredete a reformáció korában létrejött sok európai protestáns testülethez vezethető vissza. Ezek a csoportok általában a vallás egyéni megközelítését, szigorú fegyelmet és az egyházi hatalom elutasítását hírdették, és segítették a 17.századi Anglia vallásos beállítottságának átformálását. A Barátok hitelveinek nagy része ezektől a korábbi vallásos csoportoktól, főleg az anabaptista és független szervezetektől, származik, akik közvezetésben, független gyülekezetekben és az állam és egyház teljes szétválásában hittek. A Társaság azonban sok előfutárától eltérően nem formális vallási szervezetként kezdődött, hanem eredetileg a Barátok George Fox követői voltak. George Fox angol prédikátor, 1647-ben kezdte hirdetni a „belső Krisztus” tanát. Ez a gondolat később „belső világosság”-gá fejlődött. Bár Fox nem próbált egy különálló vállási testületet létrehozni, követői egy laza szervezetbe csoportosultak különböző nevek alatt. Némelyek „Fény Gyermekei”-nek, mások „Igazság Barátai”-nak, hívták magukat, míg végül megállapodtak a Barátok Társasága névben. Az isteni megnyilatkoztatás előtti izgatott mozgásukról kapták népszerű elnevezésüket – Kvékerek-, ami „Remegők”-et jelent. Hittanaik első teljes összefoglalásának az 1678-ban Barclay Róbert, skót kvéker által kiadott „Egy Mentegetőzés az Igaz Keresztény Hittudományért, ahogy azt a Gúnyosan Kvékereknek Hívott Népek Fenntartják és Prédikálják” című minden idők legnagyobb értékű Kvéker hitelméleti munkája tekinthető.
A Barátok, megalakulásuk kezdetétől fogva üldöztetésektől szenvedtek. A Szentírást szószerint értelmezve, Jézus szavait is komolyan vették. Például a „Teljességgel ne esküdjetek”(Máté 5:34), és „Ne álljatok ellent a gonosznak”(Máté 5:39) számukra szó szerinti parancs volt, s ennek megfelelően a polgárháborúk idején is megtagadták, hogy esküvel bizonyítsák, hogy nem Katolikusok, így a hatóságok római kémekként bebörtönözték őket. A háború ellen tanítottak, még a védekezést is elutasították, ami a Cromwell vezette polgárháborúk idején nagy feltűnést keltett, és így gyakran találták magukat szemben vagy az állami-, vagy az egyházi hatalmasokkal. Például, mivel elutasítottak minden szervezett egyházat, így megtagadták az Anglikán Egyháznak való tized fizetését is. Ezen felül az 1664-ben hozott Gyülekezési Törvény (mely az Anglikán Egyházon kívüli minden istentiszteleti gyülekezést megtiltott) ellenére, nyilvános istentiszteleteket tartottak. Nem csoda tehát, hogy a hatalom üldözte őket. Ez üldöztetések ellenére a népek ezreit vonzotta a Barátok tanítása országszerte, a Brit Szigeteken, Európában, és Amerikában is. Az üldöztetések folytatódtak mindaddig, míg a győztes Lord Protector, Cromwell, Fox György-el való személyes találkozása után könnyes szemmel 1653-ban véget vetett az üldöztetéseknek és vallási szabadságot biztosított nekik, de halála után, II.Károly (1660-1685) idején azok újult erővel tértek vissza.
Ezen üldöztetések elől, a Barátok az 1660-as években kezdtek az amerikai gyarmatokra kivándorolni. Főleg New Jersey-ben -ahol 1674-1677-ben egy nagy területet (a mai New-Jersey állam nyugati felét) vásároltak meg- és Pennsylvániában telepedtek le, melyet 1681-ben az Angol Korona, a kvéker Penn Vilmosnak adományozott. 1684-ig kb. 7.000 Barát telepedett le Pennsylvániában, s a 18.század kezdetére Connecticut és Dél-Karolína kivételével minden gyarmaton szerveződtek kvéker gyülekezetek. Míg Massachusetts-ben kezdetektől fogva folyamatosan üldözték őket, addig a vallásos tolerancia jegyében alapított Rhode Island-ban békességben élhettek és idővel a gyarmati életben jelentős szerepet töltöttek be. A 18.század során az Amerikai Barátok a társadalmi átalakulás élvonalába kerültek: megbarátkoztak a bennszülött indiánokkal és némelyikük már 1688-ban is hivatalosan tiltakozott a gyarmati rabszolgaság ellen, s 1787-ben már egyetlen Kvéker sem tartott rabszolgát. A déli gyarmatokra vándorolt sok Kvéker később a rabszolgatartó társadalmakból az Északnyugati Területre (a későbbi Ohió-, Indiana-, és Iowa államok) költöztek.
A 19.században véleménykülönbségek alakultak ki a Barátok között a hitelveket illetően. 1827 körül, az amerikai Hicks Éliás megkérdőjelezte a Biblia és történelmi Krisztus hitelességét és isteni tekintélyét ami szakadáshoz vezetett. Ettől kezdve a kiváltakat Hicksitákként, a többieket pedig Ortodox („Óhitű”) Barátokként nevezték. Ez a szakadás nagyon megrendítette a Barátok Társaságát, hiszen ez az esemény hitük alapját – azaz, hogy a Lélek közvetlenül vezeti a benne hívőket- tette kérdésessé. Addig elgondolhatatlannak tűnt, hogy a Társaságban tévhitek törhetnek ki (hiszen az egész vallásuk a Lélek vezetésén alapult)... E riadalom következtében egy ellenmozgalom kezdődött a Társaság fegyelmi rendjének és formalitásának fellazítására, amelynek célja a kvékerizmusnak az evangélizáló protestánizmushoz való közelítése volt. Az angol emberbarát, Gurney József-János vezette evangélizálós mozgalom viszont meglehetősen erős ellenzésre talált, főleg az Amerikai Egyesült Államokban, ami hamarosan az Ortodox Barátok közötti szakadáshoz vezetett. Az ennek során létrejött ortodox konzervatív csoport, melyet egyik vezér-egyénisége, Wilbur János, neve után Wilburitáknak hívtak igyekezett a 17.századi szigorú Kvékerizmus értékrendjét fenntartani. Manapság számuk meglehetősen alacsony. A másik csoport, melyet Gurneyitáknak hívnak, egy új lelkületet hozott a Barátok életébe és jelentősen megváltoztatta mind a hitelveiket, mind pedig a „külső világ”-gal való kapcsolataikat. A Barátok legtöbbje elhagyta jellegzetes öltözetüket és beszédmódjukat, és felhagytak az olyan, korábban világiasnak tartott elfoglaltságok, mint a szépművészet és az irodalom, ellenzésével.
Számszerűleg, a Barátok mindig is viszonylag kis csoport volt. A 20.század végén a világ 30 országában összesen mintegy 300.000-en voltak. Legtöbbjük, mintegy 108.000-en, az Egyesült Államokban él, mintegy 1.100 közösségben, Afrikában 43.000, Angliában és Írországban pedig kb. 18.000 tagja van az Éves Értekezletnek. A többiek Közép-Amerikában, Ausztráliában, Kanadában, és Új-Zélandban élnek. A Barátok Világtanácsa képviseli a társaság nemzetközi érdekeit.
[szerkesztés] Kvékerek Történelmi Hagyatéka
[szerkesztés] Kvékerek és Rabszolgaság
Európában és az európai gyarmatokon a rabszolgatartás első fehér ellenzői a Barátok Vallásos Társaság tagjai voltak, akiket általában Kvékerek néven ismernek. A korabeli általános vélemény, miszerint a feketék a fehéreknél alacsonyabbrendűek, ellenére, a Kvékerek hitték, hogy a faji különbségektől függetlenül, minden emberben van egy isteni szikra, és Isten szemében mind egyenlő. Emiatt, a 18. század közepén felléptek a Nagy-Británia és annak főleg Észak-Amerikában lévő gyarmatain virágzó rabszolgaság ellen. Ennek érdekében a Kvékerek felhagytak a rabszolgakereskedéssel, minthogy a rabszolgák adás-vétele, a rabszolgaság intézményénél nyílvánvalóbban mutatta embertelen mivoltát. Úgy gondolták, hogy ha a rabszolga kereskedelem megszűnne, hamarosan a rabszolgaság is elmúlna. Miután a Barátok felhagytak a rabszolgakereskedéssel, 1760-tól kezdve kiközösítették maguk közül a rabszolgatartókat is. Az amerikai kolóniák Kvékereinek befolyásolására az angol Kvékerek 1783-ban megalapították a világ első rabszolga-ellenes társaságát, a „London Tanács a Rabszolgakereskedelem Eltörlésére” néven.
[szerkesztés] Vallásszabadság
A Barátok, csoportként való megalakulásuk kezdetétől fogva üldöztetésektől szenvedtek. A Szentírást szószerint értelmezve, Jézus szavait is komolyan vették. Például a „Teljességgel ne esküdjetek”(Máté 5:34), és „Ne álljatok ellent a gonosznak”(Máté 5:39) számukra szószerinti parancs volt, s ennek megfelelően a polgárháborúk idején is megtagadták, hogy esküvel bizonyítsák, hogy nem Katolikusok, így a hatóságok római kémekként bebörtönözték őket. Ez üldöztetések ellenére, a Barátok tanításai országszerte népek ezreit vonzotta, a Brit Szigeteken, Európában, és Amerikában is. Az üldöztetések folytatódtak mindaddig, míg a győztes Lord Protector, Cromwell Olivér, Fox György-el való személyes találkozása után könnyes szemmel 1653-ban véget vetett az üldöztetéseknek és vallási szabadságot biztosított nekik.
[szerkesztés] Háborúellenesség
A háború ellen tanítottak, még a védekezést is elutasították, ami a Cromwell vezette polgárháborúk idején nagy feltűnést keltett, és így gyakran találták magukat szemben vagy az állami-, vagy az egyházi hatalmasokkal. „…és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének Házához, hogy tanítson minket az Ő útjaira, és járjunk az Ő ösvényein! Mert a törvény Sionból, az Úr beszéde pedig Jeruzsálemből jön. Ítéletet tart Ő a sok nép fölött és megfenyíti a távoli erős nemzeteket. És kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket. Nép népre többé kardot nem emel, és hadakozást nem tanul…mert senki nem rettenti őket...” (Mikeás 4:2-4) (Ézsaiás 2:3-4) A Konzervatív Barátok, a Hicksita- és a Gurneyita ágazatokénál határozottabbak és egységesebbek voltak a háborúban való részvétel megtagadásában és fiataljaik nagyszámban szenvedtek az Egyesült Államok hadserege fegyvernélküli szolgálatainak néha brutális viszonyaitól, de a táborokban meggyőződésük és állhatatos szenvedésük a nem-Konzervatív Barátok, Mennoniták és mások együttérzésére talált. Mikor 1917-ben a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadók ügyének pártolására, támogatására, és az európai segítségnyújtás szervezésére, több Éves Értekezlet közösen megalapította az Amerikai Barátok Szolgálati Bizottságát (AFSC), a Konzervatív Barátok kezdettől fogva lelkesen és bőkezű adakozással támogatták azt annak ellenére, hogy nem volt formális kapcsolatuk az AFSC-vel. A Konzervatív Barátok szorgalmasan dolgoztak az AFSC keretein belül a háború utáni európai segélyszolgálatban, aminek következtében világszemléletük kitágult és onnan visszatérve az amerikai Kvékerséget is más szemmel nézték. A Második Világháború hasonlóan növelte a különböző Kvéker csoportok közötti együttműködést.
[szerkesztés] Pennsylvania
Penn Vilmos (1644–1718) egy gazdag Anglikánus családban született, de 25 éves korában csatlakozott a Barátok Vallásos Társaságához. Apja Sir William Penn admirális, tengerészeti szolgálataiért Írországban kapott egy birtokot, és fiával kapcsolatos reményei szertefoszlottak, mikor a fiatal Vilmost kvékersége miatt kirekesztették az angol társadalomból és néhányszor letartóztatták. Az egyik ilyen esetről fenmaradt történet arról szól, hogy Vilmos egy kvéker gyülésen beszélt, és ezért letartóztatták Meade Vilmossal együtt. A tárgyaláson a jól képzett Penn Vilmos arra a jogára hivatkozott, miszerint a vádlottnak joga van az őt érő vádak és az odavonatkozó törvények megismerésére, de a bíró, London főpolgármestere megtagadta e kérését, viszont az esküdtszék a polgármester nyomása ellenére felmentette mindkettőjüket, erre a bíró az egész esküdtszéket és a két vádlottat a bíróság megsértésével vádolva bebörtönöztette. Az esküdteknek sikerült a börtönből elérniük, hogy az angol esküdtszékeket a bírók ellenőrzése alól kivonják. Ezt a törvényt a mai napig a bírósági eljárások alapjának tekintik az egész szabad világban.
Penn Vilmos apja egy nagy összeget kölcsönzött II.Károly Anglia Királyának és a király, ennek fejében egy nagy területet adományozott neki New-Jerseytől nyugatra. Penn ezt a területet Sylvániának (latin~erdőség) nevezte, és azt Károly király Pennsylvániává változtatta és örömmel remélte, hogy a vallási- és politikai ellenzék Angliától messzire talál majd hazát. Bár Penn jogilag csupán a királynak tartozott számadással, ő egy korábban példa nélkül álló demokratikus rendszert állított fel: Jogilag biztosítatta a szabad vallás gyakorlatot, törvényes bírósági eljárást, választott képviselők hatalmát, és az államvezetés szétválasztását (bírósági, törvényhozási és végrehajtási ágazatok). Ezek az alapelvek később a Egyesült Államok alkotmányának alapját képezte. A korábban soha nem hallott vallásszabadság (minden istenhívő részére) nem csak angol kvékereket, hanem németeket, hollandokat, sőt francia kálvinista protestánsokat (Huguneoták) és a katolikus német államok luteránusait is nagy számban vonzotta az Új Világba. 1682-84-ben Philadelphia építészeti terveinek kidolgozása és politikai elképzelései megvalósítása után Penn Vilmos a terület felderítésére indult. Ott megbarátkozott a helyi indiánokkal és törvénybe foglalta, hogy földjeiket méltányos áron adhassák el, valamint ha egy európai valami méltánytalanságot követett el az indiánokkal szemben, a viszály egy félig indiánokból álló esküdtszék előtt legyen megtárgyalva. Ezek a törvények viszonylag hosszú békét biztosítottak Pennsylvániában az indiánok és telepesek között.
Pennsylvánia egészen az Amerikai Forradalomig maradt családi tulajdonban. 1984. november 28-án Ronald Reagan amerikai elnök az 5284-es Elnöki Nyilatkozatában a Kongresszus törvénybe iktatta, hogy Penn Vilmos és felesége, Hannah Callowhill Penn, az Egyesült Államok Tiszteletbeli Állampolgárai lettek.
Egy kis anekdota:
Fox György és Penn Vilmos egyszer találkozott, és Penn aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ő, az ő társadalmi rendje szokásainak megfelelően kardot visel, és ez szerinte a kvékerség hitével ellenkezett. Fox így válaszolt: „Viselje ön amíg csak bírja.”. Későbbi találkozásuk alkalmával Penn nem viselte kardját és megjegyezte „Elfogadtam az ön tanácsát, addig viseltem amíg csak bírtam.”.
[szerkesztés] Érdekességek
[szerkesztés] Kvéker Gyülekezet ~ Mi Történik?
A Kvéker istentisztelet csenden alapszik, de ez a csend egy reményteljes várakozás csendje. A „kirendelt idő” – azaz az istentisztelet megkezdése után mintegy félórányi teljes csend tellik el. De ez nem jelenti azt, hogy semmi sem történik. A tagok igyekeznek egymáshoz és Istenhez közelebb kerülni, ahogy gyülés csendes lelke mindenkire rászáll. A gyülekezés teljesen önkéntes, nem szavalnak hitelveket, nem énekelnek szent énekeket, nem imádkoznak megírt imákat, az istentisztelet a legnagyobb egyszerűségben történik szertartások, papok, megtervezett prédikálás nélkül. A résztvevők a kezdés előtt néhány perccel leülnek, a hátsó padokat a későn jövők számára fenntartva. Némelyek a csendben fellazulnak, másokat a csend idegensége, vagy a külső zavargások, vagy belső rohanó gondolatok zavarnak meg, de igyekeznek visszatérni a lényük központjára, ahol felismerik Isten jelenlétét. Néha, hacsak egy pillanatra is, de próbálnak testben, szellemben és lélekben egyaránt csendben lenni. Csaknem mindenki tapasztalta életében az Isten közelségének vágyát, még azok is, akik nehezen, vagy egyáltalán nem hisznek Isten létezésében. Nem érdekes, hogy hogy érzel ebben a pillanatban, csak hozd magaddal érzelmeidet a csendes terembe. Aztán valaki a résztvevők közül hivatottnak érzi magát, hogy a gyülekezetet lelkileg gazdagítsa, elmélyülést növelje. Bárki a résztvevők közül szabadon beszélhet, imádkozhat, vagy felolvashat valamit, ha a gyülekezet lelkének hatása alatt áll. Ezzel a csend megtörik ugyan, de nem szakad meg. A többiek a hallotakat jószívvel beveszik, mivel minden hozzászólás valaki segítségére szolgálhat, ugyanis szükségleteink és azok kielégítése is különböznek. Ha valaki úgy érzi, hogy a beszéd nem neki szólt, mégis igyekszik a szavak mögötti lélekre figyelni. A Lélek a gyülekezet egészét próbálja segíteni, így vigyázni kell, hogy azt el ne utasítsuk.
E kvéker gyüléseknek egyik sajátos jellegzetessége a behatások széles skálája is. Míg némelyek Isten jelenlétének félelmét és csodálatát érzik, addig mások nem teljesen bizonyosak efelől, s esetleg csupán annyit élnek át, hogy az élettapasztalataik a rajtuk túl lévő nagyobb egészre utalnak. Míg némelyek hálás szívvel elfogadják Isten Jézusban mutatott kimeríthetetlen szeretetét, a megbocsájtás igéretét és a múlt eleséseinek eltörlését, addig mások tudják, hogy ők a mások irányában való, a szeretet és bizalom lelkében való nyitottság irányába akarnak fejlődni. A kvéker gyülések csendjében résztvevők a szeretet- és igazság lelkének a mindennapi tapasztalatokon túli mélységének és hatalmának tudatára ébredhetnek és így a szeretetben egyesülve, az igazsággal megerősítve, ők az élés új szintjére emelkednek attól függetlenül, hogy milyen magyarázatot adnak ez élet-terjesztő tapasztalásnak.
[szerkesztés] Kvéker Házasságkötés
Hagyományosan, a Barátok közösségeiben, mikor egy pár házasságra határozzák el magukat, ezt a gyűléssel tudatják. A gyűlés ekkor egy un. „Tisztaság Bizottság”-ot jelöl ki, hogy beszéljenek a párral és megtudják, hogy magukat a házasságra megfelelően felkészítették. Ha tanács tisztázza, hogy a pár elkészült, ajánlatot tesznek a közösségnek arra, hogy az e házasságkötést „gondjaiba vegye” és kijelöl egy másik bizottságot, melynek a szükséges előkészületek (mint pl. az időpont kijelölése, a házassági okiratok elkészítése, és a pár segítése a szükséges állami és jogi formaságoknak való eleget tevésében) intézése a feladata. Maga a házasságkötés a szokásos istentiszteleti gyűlésekhez hasonlóan történik meg, ami a kivülállók részére nem kis meglepetést okoz. A gyülekezet összejön egy csendes istentiszteletre, s a pár rendszerint elől ül (a gyülekezetház kialakításától függően). A csendből kiszólva, a pár ígéreteket vált, minthogy a Barátoknak nincsenek papjaik, így nincs aki összeadja őket, hanem ahelyett magukat a gyülekezet és Isten előtt házaspárnak jelentik ki és aláírják az előkészített okiratokat és ezzel a gyülekezet részéről ők házaspárnak számítanak. A lélek indíttatására néhányan hozzászólásaikban jókívánságokat, vagy figyelmeztetéseket hoznak fel. A gyűlés végezetével a jelenlévők a házassági igazolványt tanukként aláírják. E házassági ígéretek emlékére ezek az igazolványok gyakran a pár otthonában feltűnő helyen láthatók közös életük során.
[szerkesztés] Kvéker Házassági Ígéret
Ezen a hatodik hónap második napján, Urunk 1985. évében, Isten jelenlétében e gyülekezet előtt én Frank Szabó elveszlek téged Gail Ischt feleségemül és ígérem, hogy isteni segítséggel a te szerető és hűséges férjed leszek mindaddig, amíg mindketten élünk.
Ezen a hatodik hónap második napján, Urunk 1985. évében, Isten jelenlétében e gyülekezet előtt én Gail Isch elfogadlak téged Frank Szabót férjemül és ígérem, hogy isteni segítséggel a te szerető és hűséges feleséged leszek mindaddig, amíg mindketten élünk.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Magyarul
- A vagyon sáfárai
- Budapest Quakers
- Bátovszky Marianna: Kvékerek (szakdolgozat)
- Arthur Stanley Eddington (1882-1944) Angol csillagász
- Ursula Windsor: Egyház és béke
[szerkesztés] Angolul
"God in Every Man" (Hugh Doncaster, 1968). Tudomásom szerint a kvékerizmus legjobb leírása
"Introducing Quakers" (George Gorman, 1969). Könnyű olvasmány. Évekig a kereszők számára ajánlott szabvány szöveg.
"A Living Faith" A Historical Study of Quaker Beliefs. (Wilmer Cooper, 1990) Egy amerikai kvékerség egyik vezető egyénisége tollából, értékes modern hozzászólás.
http://www.pbs.org/thisfarbyfaith/
http://www.quaker.org/
[szerkesztés] Lásd még
|
|
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
