Kendermagos réce
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
Anas strepera (Linnaeus, 1758) |
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
|
A kendermagos réce (Anas strepera) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában elterjedt, télen délre vonul, de néha áttelel. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Kedveli a sekély szikes tavakat, nádasok szegélyét.
[szerkesztés] Alfaja
1874-ben a Csendes-óceán déli részén, Teraina szigetén, két récét fogtak be, melyek nagyfokú hasonlóságot mutattak a kendermagos récével, és végül tudományosan a kendermagos réce alfajaként írták le Anas strepera couesi néven.
Mára kiderült, hogy ebben a térségeben a faj nem fordul elő, így ez az alfaj nem létezik. Valószínűleg fiatal kendermagos récéket fogtak be annak idején, melyek egy vihar által sodródtak ilyen messze az elterjedési területüktől.
[szerkesztés] Megjelenése
Testhossza 46-56 centiméter, szárnya fesztávolsága 84-95 centiméter, testtömege 550-1000 gramm, a tojó valamivel kisebb és könnyebb a hímnél. Mindkét ivarra jellemző a fehér szárnytűkör, a gácsérok hátsó része fekete.
Sokat hangoskodik, a gácsér hangja a varjak károgására emlékeztet.
[szerkesztés] Életmódja
Főként növényevő, de csigát és sáskát is fogyaszt, melyet a vízben fejre állva, akár 30 centiméteres mélységben is keres.
[szerkesztés] Szaporodása
Partszéli aljnövényzetbe telepesesen építik rendezetlen fészküket, melyet növényi anyagokkal és tollal bélelnek ki. Fészekalja 8-10 tojásból áll, melyen 22-25 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók és 6-7 hetes korukra lesznek önállóak.
[szerkesztés] Védettsége
Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft.
[szerkesztés] Forrás
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján (2008. 06. 15.)
- Hartmut Kolbe: Die Entenvögel der Welt. Ulmer Verlag, Stuttgart-Hohenheim 1999, ISBN 3-8001-7442-1.