Karl-Marx-Allee

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Karl-Marx-Allee Kelet-Berlin talán leghíresebb utcája, a szocialista realizmus egyik legmonumentálisabb alkotása az egykori NDK-ban. Nevét az ismert német közgazdászról, filozófusról, szocialista teoretikusról, Karl Marxról kapta. Az utca Berlin Mitte és Friedrichshain-Kreuzberg kerületéhez tartozik, amely 1949-től 1989-ig a szovjet megszállási szektorban volt.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Az építkezés 3 Közlekedés 4 Források 5 Linkek

[szerkesztés] Története

1949-ig Große Frankfurter Straße volt a neve, Berlin legfontosabb keleti irányból bevezető útjaként tartották számon, ami a Bundesstraße 1 berlini szakasza volt. Gyönyörű épületek, nagypolgári házak szegélyezték. A terület súlyosan megrongálódott a II. világháborúban, az eredeti épületek csaknem teljesen megsemmisültek a bombázásokban, majd az azt követő harcokban. Ezért az NDK vezetése elhatározta, hogy nem az eredeti épületekkel építi fel újra az Allee-t, hanem megmutatja a világ közvéleményének és a Szovjetuniónak, hogy az új német állam életképes és gazdaságilag is állja a versenyt a nyugattal. 1949-ben Sztálin 70-ik születésnapjának alkalmából átnevezték Stalinalleera, majd hamarosan megkezdődött az építkezés. Fontos kijelenteni, hogy csak a Frankfurter Torig kapott új nevet, onnantól kifelé továbbra is megmaradt a Frankfurter Allee-nak.

Magát az utat 90 méteresre szélesítették ki és 2,3 kilométer hosszan húzódott az Alexanderplatztól a Strausberger Platzon át a Frankfurter Torig. Az NDK nagyon sok pénzt áldozott a tervre, nem spórolva az építőanyagokkal, de az emberi erőforrásokkal sem. Szinte teljesíthetetlen munkakvótákat állítottak fel a sztahanovizmus jegyében, ennek köszönhetően is tört ki a keleti blokk első nagyobb szovjetellenes, illetve antikommunista felkelése 1953. június 17-én. A megmozdulásra válaszul a szovjetek harckocsikat vezényeltek Kelet-Berlin utcáira, majd géppuskákkal lőttek a tömegbe. Az eredmény: 55 halálos áldozat, további 18 ismeretlen okokból hunyt el. Utána még további 34 személy veszti életét a harcokban, szovjet katonák, demonstrálók, rendőrök vegyesen.^[1]

Az építkezést tovább folytatták, ennek eredményeképpen 1960-ra teljesen elkészült az utca. A fő tervező Hermann Henselmann volt, ő tervezte a Frankfurter Tor-t és a Strausberger Platzot is. Ezen kívül még sokan mások is részt vettek a tervezésben. A szocialista realizmust külön tanulmányozták a Szovjetunióban, ezután ötvözték a német építészeti megoldásokkal. 1961-ben átnevezték a mai nevére, és ezen az 1990-es egyesülés sem változtatott.

[szerkesztés] Az építkezés

Az első fázisban tornácos házak, németül Laubenganghaus-ok épültek fel, a legjobban megrongálódott városrészben, formális-dekadentista stílusban, laza elhelyezéssel, sok zölddel.

A második fázisban már lényegesebben több épület épült, a tervezők igyekeztek tapasztalatot szerezni a szovjet városokból, így például Leningrád, Moszkva és Sztálingrád városaiba is ellátogattak. Főként a Weberwiese környékét építették át, külön ügyelve arra, hogy a nagy katonai parádéknak helyet biztosítsanak, ezért is kellett a majd' 90 méteres szélesség. Itt a történelmi örökség jelszóval dór, és jón oszlopokkal díszített épületeket emeltek az antik kort utánozva. A Strausberger Platztól nyugatra 13 emeletes magasházakat építettek, míg a Frankfurter Tor jellegzetessége, mintegy városkapuként a két tornyos-kupolás épület egyfajta Dóm-stílusban. A Koppenstraßén épült fel neoklasszicista stílusban a Deutsche Sporthalle, vagyis a Német Sportcsarnok. A továbbiakban még felépült a Kino Kosmos (Kozmosz-Mozi) a Warschauer Straßén 1961-'62-ben és ezzel lényegében lezárult a nagy építkezés.

A harmadik, utolsó fázisban az Allee mögött felépítettek 2 nagy lakókomplexumot, több mint 14 000 lakó számára. Elkészülte után a 700 méter hosszú és 125 méter széles területen tartották a tömegrendezvényeket, majd a 80-as évek végén a tüntetéseket. A katonai parádék is itt zajlottak, számos más szocialista ország vezetőinek részvételével.^[2] Ebben a városrészben kapott helyett több neves kávézó, és egyéb szolgáltatási funkciók is.

Az egyesülés után az eredeti utcaképet megtartották, habár sok új kávézó, bár települt ide. Így jóval színesebb lett a környék, de az összkép nem sokat változott. Meghagyták mementónak, így az épületek többségét renoválták, nem látni lepusztult házakat.

[szerkesztés] Közlekedés

Az utca 3×3 sávos, igen nagy forgalmat bonyolít le, köszönhetően annak, hogy igen fontos szerepet tölt be. Pontosan az utca alatt fut az 5-ös számú metróvonal (U-Bahn 5), amelynek végállomásai az Alexanderplatzon és Hönowon vannak. Régebben volt még az Alleen trolibuszközlekedés is, de ez ma már nem működik. Az 5-ös metró csúcsidőben 5 percenként jár, hétvégente éjjelente is üzemben van. Megközelítése legegyszerűbben az Alexanderplatztól 2 megállót megyünk a metróval, megálló: Strausberger Platz

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Linkek

• Vizuális bemutató a Karl-Marx-Alleeról
• Képek az egykori NDK-ás hétköznapokról
• Cikk a Stalinalle építéséről
• Egy utazó beszámolója egy ottani fesztiválról