Körmendi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Körmendi csata
Habsburg–török háború (1663–64)
A körmendi várkastély. Kanizsa eleste után (1600) fontos végvár lett. A keresztény csapatokat a csata alatt a vár ágyúi támogatták.
Dátum: 1664. július 26.-27. Helyszín: Vas vármegye, Nyugat-Magyarország, Körmend alatt a Rába partján Eredmény: Keresztény győzelem
Harcoló felek
Habsburg Birodalom  Magyar Királyság  Horvátország  Német-római Birodalom  Francia Királyság  Rajnai Szövetség	Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Nádasdy Ferenc  Esterházy Pál  Wolfgang Julius von Hohenlohe  Jean de Coligny-Saligny	Köprülü Ahmed

Habsburg–török háború (1663–64)

Köbölkúti csata – Zrínyiújvári csata (1) – Érsekújvár ostroma – Vízvári csata – Zrínyiújvári csata (2) – Téli hadjárat (1664) – Kanizsa ostroma – Zrínyiújvár ostroma – Nyitra ostroma – Zsarnócai csata – Váradi csata – Léva ostroma – Szentbenedeki csata – Körmendi csata – Szentgotthárdi csata

A körmendi csata a török és keresztény erők összecsapása volt 1664. július 26-27-én Körmend melletti Rába parton. A Szentgotthárdnál augusztus elején lezajlott ütközet előkészítője. Komoly jelentősséget a hadtörténelem nem tulajdonít neki, az összecsapás nem volt olyan nagy méretű, s mindkét fél számára csekély veszteséget hozott. Ellenben a török sereget továbbra is a Rába folyó másik partján tartották. A törökök célja az volt, hogy megszerezhessék a Rába átjáróit és így benyomulhassanak Ausztriába.

Tartalomjegyzék 1 Előzmények 1.1 A török megejelenése a térségben 2 Az állások elfoglalása 3 A szembenálló erők és a török taktika 4 A csata 5 Az ütközet után 6 A szentgotthárdi csata 7 Külső hivatkozás

[szerkesztés] Előzmények

1663-ban újabb háború tört ki az Oszmán Birodalommal. A törökök bevették ugyan Érsekújvárt, de a következő év harcai már keresztény sikerekkel indultak, s Zrínyi Miklós horvát bán elpusztította a török utánpótlására nézve nélkülözhetetlen eszéki tölgyfahidat. A nyáron azonban Köprülü Ahmed nagyvezír ostrom alá fogta több mint félszázezer fős sereggel Zrínyiújvárt, amelyet 1500 katona védelmezett. A vár felmentésére jött Raimondo Montecuccoli aligha tudta volna elűzni a nagyvezírt a vár alól, mert a seregben uralkodó kaotikus viszonyok (rossz ellátás, megbomlott rend) felszámolása szinte képtelenség volt és emellett nem lehetet volna felmentő kísérletet tenni. A vár elesett és Zrínyi távozott a frontról felháborodásában. Montecuccoli nem tehetett más, minthogy visszavonult. A generálisnak aligha lett volna esélye megállítani az elsöprő túlerőben levő Köprülü Ahmed nagyvezírt.

[szerkesztés] A török megejelenése a térségben

Montecuccoli épp Muraszombatnál (ma Murska Sobota, Szlovénia) táborozott, amikor hírek érkeztek arról, hogy Körmend térségében tatár lovasok tűntek fel. Ez arra engedett következtetni, hogy a törökök a Rábán át erőszakos folyamátkelést fognak véghez vinni, feltehetőleg abban a térségben.
A generális előreküldte Nádasdy Ferencet egy viszonylag kisebb magyar-horvát csapattal. Július 23 vagy 24 körül törtek be a törökök Vas vármegyébe, s egy 15 000 szpáhikból álló előhad felperzselte Vasvár vidékét. Montecuccoli a lovasságát magához véve elindult Szentgotthárdnak, nehogy a Rába átjáróját megszerezze az ellenség. Lentinél egyesült a keresztények többi csapata a Jean de Coligny-Saligny vezette franciaerőkkel július 22-én, akik Itáliából, Krajnán és Stájerországon át Regedénél (ma Radenci, Szlovénia) lépték át a határt (összesen 6000 fő). Ekkor további egységeket, egy horvát ezredet, 12 francia és 9 birodalmi lovas századot, valamint 8 ágyút küldtek még Nádasdy számára.
Nádasdy Csákánynál (ma Csákánydoroszló) találkozott a németújvári parancsnok Batthyány Ferenc és gróf Esterházy Pál vezette hajdú csapatokkal, akiket azonban otthagyva tovább ment Körmendnek.

Július 25-én Szentgotthárd és Körmend közötti térségbe a Rába védelmére rendelt csapatok Csörötneknél keltek át a folyón, egy nappal később Bádeni Vilmos őrgróf is elérte Szentgotthárdot, s ugyanott kívánt átkellni a folyón, de hírét vették, hogy a török már ott van, ezért Montecuccoli leállította a menetet.
Nádasdyt Batthyány azon a napon érte be, s a Schack-féle dragonyosokkal egészültek ki soraik. Valamivel Körmend előtt egy teljes horvát gyalogezredet hagyott hátra Nádasdy az ottani gázló őrzésével, s innen gyorsan tovább vonult a város felé.
A horvátok a gázló őrzésekor összecsaptak a törökökkel, pontosabban egyik előretolt csapatukkal, amit a Rábán túlra üldöztek. Ez csakhamar abbamaradt, mert feltűnt egy nagyobb janicsár regiment. Ugyanekkor Nádasdy is szétvert egy portyázó török csapatot.

[szerkesztés] Az állások elfoglalása

Július 26-án a francia és a kisebb birodalmi erők bevomultak Körmendre. Előbbiek vezére de Coligny, utóbbiaké gróf Wolfgang von Hohenlohe (a szentgotthárdi csatában Montecuccoli vezértársa és a Rajnai Szövetség csapatainak főparancsnoka).
A birodalmiak a gróf parancsára minden átkelési pontot megszálltak. A törökök ekkora már közeledtek a város felé széles menetben.
Chateauneuf francia gyalogosai tüzelni kezdtek az ellenségre, de nem sok kárt tettek bennük. Rövidesen megérkezett Esterházy Pál is hajdúi élén.
Estére a keresztény erők már erős védelmi állásban helyezkedtek el.

[szerkesztés] A szembenálló erők és a török taktika

A törökök nem a teljes haddal, hanem egy részévél, köztük az előhaddal érkeztek. Élükön Ahmed Köprülü nagyvezír állt. Az első sorokban jelentős számú tatár csapat is volt. A keresztények alig lehettek kisebbek nála.
A törökök taktikája az volt, hogy a lovassággal indítanak döntőrohamot, míg a gyalogosok lőfegyvereikkel tüzelnek az ellenség gyengítése végett (lőfegyverekkel szereltek fel majdnem minden gyalogost), s ők majd a lovasság nyomában rohamoznak.

[szerkesztés] A csata

Július 26-án, délután 2 órakor a körmendi várból ágyúzni kezdték az átellenes part mezején elhelyezkedő török tábort. Az ágyúzott helyszíntől szembe nem messze a lovasságot állították fel. Mire leszállt a nap a keresztények már teljesen megerősítették a védelmi pozíciókat.

Másnap július 27-én a törökök a híd ellen kezdtek támadásba, amit a magyar erők védelmeztek. A beérkező francia egységekkel az oszmánokat sikerült visszaverni a hídtól.
A város alacsony falai nem nyújtottak megfelelő védelmet a oszmán ágyúk lövéseitől, s a veszélynek leginkább a francia lovasság volt kitéve. A harcban a franciák főparancsnoka de Coligny is megsebesült.
Miután a törökök nem bírták áttörni a szövetségesek állásait több támadással sem, azalatt Montecuccoli is megjött a lovassággal, így előbb vagy utóbb visszakellett, hogy vonuljon az ellenség.
Köprülü még egy utolsó támadásra szánta el magát, ezúttal Körmend felső részénél elhelyezett bádeni őrgrófsági lovasezred ellen.
A támadásra induló két lovas csapatra a bádeniek heves karabélytüzet zúdítottak, s a törökök megtizedelve meghátráltak. A nagyvezír ekkor kiadta a visszavonulásra a parancsot.

[szerkesztés] Az ütközet után

A csata hadászatilag nem volt annyira jelentős, ugyanis a harcban nem a teljes török had vett részt, s azt sem sikerült jelentősen meggyengíteni, de az ellenség legalább a Rába túlpartján maradt.
A nagyvezír ezért teljes haderejét délebbre, Szentgotthárd felé irányította, hogy ott foglalja el a folyó átjáróját és benyomuljon Ausztriába.

[szerkesztés] A szentgotthárdi csata

Július 31-én a törökök Szentgotthárd mellett, a Rába partján, a mai Szakonyfalunál egy pontból álló hídfőállást épített ki. A túlparton állt a keresztény sereg (Montecuccoli gyalogsága július 29-én egyesült a generális vezette lovasággal), amely biztosra vette, hogy augusztus 1-én vívja meg a csatát a nagyvezír. Köprülü ellenben a takarmányhiány miatt 2-ra akarta halasztani a döntő csata megvívását. Nádasdy és Esterházy nem vehetett részt a csatában, ők Körmenden maradtak, hogy az ottani átjárót vigyázzák.
A török sereg továbbiakban elkövetett taktikai hibái és nem kevés szerencse következtében Montecuccoli vereséget mért a törökökre és meghiúsította az átkelési kísérletet.

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• Őrség, Vendvidék, B.K.L. kiadó Szombathely, 2001.
• Magyarország vármegyéi, városai – Vasvármegye, 1898.