I. Harald norvég király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!

I. (Széphajú) Harald (óészakiul: Haraldr Hárfagri, norvégül: Harald Hårfagre) (850 k. – 933 k.) Norvégia alapítója és első királya 872-930 között.

Harald apja, Fekete Halfdan halála után (860-ban) számos apró királyságot örökölt Westfoldban, melyeket az öröklés vagy hódítás útján szerzett.

866-ban kezdte meg sikeres hódításai sorozatát, melyeknek eredményeképpen 872-re egész Norvégia az uralma alá került. Uralmát azonban folyamatosan fenyegették külső támadások, mivel számos ellenfele lelt menedéket a frissen felfedezett Izlandon, valamint az Orkney-szigeteken, a Shetland-szigeteken, a Hebridákon, Feröeren és Skóciában. Ők többnyire nem önszántukból hagyták el az országot, hiszen Harald gyakran zaklatta a számára fenyegetést jelentő, gazdag és népszerű urakat.

Uralkodásának késői szakaszát számos fiának viszályai jellemezték; összesen nyolc feleségtől 23 fia született. Amikor megöregedett, kedvenc fiának, I. (Véreskardú) Eriknek adta át a hatalmat, és rá három évre, 933-ban meghalt.

Előző uralkodó: -

Norvégia uralkodója 872–930

Következő uralkodó: I. (Véreskardú) Erik