I. György görög király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

I. György
a hellének királya

I. György király
Uralkodása	1863. március 30. – 1913. március 18.
Teljes neve	Glücksburg Vilmos dán királyi herceg
Született	1845. december 24.
	Koppenhága, Dánia
Elhunyt	1913. március 18.
	Theszaloníki, Görögország
Elődje	Ottó
Utóda	I. Konstantin
Felesége	Olga Konsztantyinovna
Gyermekei	Konsztantinosz Georgiosz Alexandra Nikolaosz Maria Olga Andreasz Krisztoforosz
Dinasztia	Glücksburg-ház
Apja	IX. Keresztély dán király
Anyja	Lujza hessen-kasseli hercegnő

I. György király (görögül: Γεώργιος A', Βασιλεύς των Ελλήνων; Koppenhága, 1845. december 24. – Szaloniki, 1913. március 18.), született Vilmos dán királyi herceg, 1863-tól 1913-ig Görögország királya a Glücksburg-házból.

[szerkesztés] Útja a trónig

György Vilmos dán hercegként született IX. Keresztély dán király (1818-1906) és Lujza hessen-kasseli hercegnő (1817-1898) második fiaként. Születésekor apja még nem volt király, csak 1863. november 15-én lett az. Vilmos a dán királyi haditengerészetnél kapott kiképzést, de tizenhét éves korában, 1863. március 30-án az európai nagyhatalmak Görögország királyává választották. Elődjét, Ottót lemondatták, és elűzték a trónról.

Nem Vilmos volt az egyetlen jelölt a görög trónra: a vetélytársai között szerepelt Adalbert bajor herceg, akit a görög trónon ülő bátyja, Ottó utódjának nevezte ki a görög nemzetgyűlés arra az esetre, ha a király utód nélkül halna meg. Ottó később elhagyni kényszerült Görögországot, de a koronáról sosem mondott le. A másik jelölt Viktória brit királynő fia, Alfréd, Szász-Koburg és Gotha hercege volt. A görögök ugyan szavaztak a király személyéről, és a szavazást Alfréd herceg nyerte meg, de végül a nagyhatalmak és a görög politikusok is úgy döntöttek, hogy Vilmost teszik meg királynak.

Vilmos – a népe hagyományaihoz hűen – nem a „görögök királya”, hanem a „hellének királya” címet vette fel, és a keresztnevét is megváltoztatta: Vilmos helyett Georgiosz, azaz György lett.

[szerkesztés] Uralkodása

1863. június 5-én aláírt londoni jegyzőkönyv alapján elfogadta a görög koronát és Franciaország, Nagy-Britannia s Oroszország beleegyezésével június 6-án hivatalosan is görögország királya lett. A görög nemzetgyűlés már március 30-án felajánlotta a dán hercegnek a trónt, innen számítják uralkodásának kezdetét. A új király október 30-án érkezett meg Görögországba.

Végig nagy népszerűségnek örvendett. 1881-re Thesszália, Janina, Szaloniki, Kréta, valamint Mekedónia jelentős részével növelte az ország területét.

Támogatta az ókori olimpiai játékok újraélesztőjét, Pierre de Coubertin báró kampányát, melynek eredményeként az első újkori nyári olimpiai játékokat Athénban rendezhették meg 1896-ban. A már katonailag stabil Görögország összefogott a Balkán más nemzeteivel, hogy legyőzze a megyengült Oszmán Birodalmat. A két Balkán-háború során Görögország jelentős területekkel lett gazdagabb.

1913-ban az 50-ik jubileumát megünnepelni szándékozó királyt, látogatást tett Szaloniki városában. A március 18-i ebédnél (ahol a dán módra készült hagymás rostélyost szolgáltak fel) figyelmeztették, hogy ne sétáljon az utcákon testőrök nélkül, mint ahogy azt Athénban szokta tenni. Ennek ellenére a király és egyik szárnysegédje késő délután sétára indult a kikötőbe. Amint elhaladtak a Lima pasa nevű kávézó előtt, kilépett onna egy rongyos alak, majd amikor visszafelé tartottak újra megjelent, ám ezúttal hátba is lőtte a király, a golyó a király szívébe hatolt.

A merénylőt, Alekszandrosz Szkinaszt őrizetbe vették, de mielőtt a tárgyalást megkezdhették volna, holtan találták cellájában, úgy beszélték kiugrott a cellája ablakán. Ám voltak olyan vélekedések, miszerint Szkinasz macedón nacionalista volt és társai ölték meg, nehogy a szervezetre tudjon tenni egy terhelő vallomást. Ennek a feltételezésnek nincsenek bizonyítékai, egy nacionalista csoport sem vállalta magára a gyilkosságaot. Legelfogadottabb vélemény, hogy a merénylő a Macedónián esett sérelmekért állt bosszút a királyon.