Hutia konga
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||
| Capromys pilorides Say, 1822 |
|||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||
| Egyéb név | |||||||||||||||||||||
| Kubai fakúszópatkány | |||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
A hutia konga vagy más néven kubai kúszópatkány (Capromys pilorides) az emlősök (Mammalia) osztályába a rágcsálók (Rodentia) rendjébe és a hutiák (Capromyidae) családjába tartozó faj. Magyarul hívják még kubai hutiának, kubai fakúszópatkánynak, illetve kubai famászópatkánynak is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elterjedése
A kubai famászópatkány Kuba szigetén és néhány környező szigeten él. Széles körben elterjedt, többféle élőhelyen is előfordul, így a sűrű erdőkben, a bozótosokban és a hegyvidéki területeken egyaránt megtalálható. A Kuba északi részén élő hutiák előnyben részesítik a mocsaras, mangroveerdei élőhelyeket.
[szerkesztés] Megjelenése
Macska nagyságú rágcsáló, testhossza 30-50 cm, farka 15-30 cm, magassága 20 cm. Súlya 6-8 kg. A hutia kinézete nagyon hasonlít a nutriáéra, nagy különbség azonban hogy míg a nutria vízi állat, a hutia fán lakó életmódot folytat. A nutria csecsbimbói a nőstény oldalán vannak, hogy a kölykök a vízben is tudjanak szopni. A hutiáé a hasán helyezkedik el. Feje széles, rajta rövid fülekkel. Rövid, tömött szőrzetének színe a sötétbarnától a sárgáig terjedő lehet, néha vöröses árnyalattal, ám a hason mindig világosabb, mint a háton. Farkát végig szőr borítja. Rövid lábai végén erős karmok vannak, melyeknek a mászásnál veszi hasznát.
[szerkesztés] Életmódja
A hutia a sűrű erdőkben a fákon él. Az ágak között nagyon ügyesen mozog. Kúszás közben segítségére vannak erős karmai és kapaszkodófarka.
A földön esetlenül mozog, hátsó felének túlfejlettsége miatt. A prérikutyákhoz hasonlóan felegyenesedve szokott figyelni.
A hutia társas állat, nagyobb családi csoportban él, melyet egy domináns hím vezet.
Szagjeleket hagynak, melynek az egyedek közötti kapcsolattartásban van szerepe. Társas viselkedésükre jellemző a kölcsönös szőrzetápolás, melyet időnként egymás körüli bukfencezésszerű játékkal szakítanak meg.
Étrendje falevelekből, fakéregből, gyümölcsökből, kisemlősökből áll. Fogságban kedveli az olyan szúrós szagú növényeket, mint a hagymafélék.
A hutiának a többi rágcsálóhoz képest nagyon fejlett gyomra van, mely hasonlít a kérődzők rekeszes gyomrára. Ez lehetővé teszi a falevelek és a fakéreg emésztését, melyek táplálkozásának nélkülözhetetlen összetevői.
[szerkesztés] Szaporodása
A hutia az év bármely szakában szaporodhat. Vemhességi ideje 3 és fél-5 hónap. A nőstény egyszerre 1-6, leggyakrabban 2-3 kölyköt vet. A kölykök fejletten, szőrösen és nyitott szemmel születnek. Hamarosan elkezdenek szilárd táplálékot fogyasztani, és a fáramászást is megtanulják. Az anyán kívül rendszerint más nőstények is nevelik a gyerekeket a fészekben.
[szerkesztés] Védettsége
Habár több hutiafaj is veszélyeztetett, vagy akár már ki is halt, a kubai famászópatkány fennmaradását jelenleg nem veszélyezteti semmi. Bár a kelet-kubai hegyvidéken élő állományuk egyedszáma folyamatosan csökken, többfelé közönséges fajnak számít.
A kubai őslakosok nagy rajongói húsának. Kutyákkal hajszolják a földön lassan futó állatot.
[szerkesztés] Egyéb
Nem gyakori faj az állatkertekben, Magyarországon jelenleg a Budapesti Állatkertben látható.
[szerkesztés] Források
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0801857899
- Don E. Wilson (Ed), DeeAnn M. Reeder (Ed) (2005). Mammal Species of the World : A Taxonomic and Geographic Reference, 2-volume set. The Johns Hopkins University Press, 2000. ISBN 0801882214.
- Panel on Microlivestock, National Research Council (1991). Microlivestock: Little-Known Small Animals with a Promising Economic Future. National Academies Press, 472. ISBN 030904295X.
- Brianna Reis. Capromys pilorides. University of Michigan Museum of Zoology. Retrieved on 27 March 2007.
